Torontál, nov. 10.
Torontál, nov. 10.
A mieink csakhamar visszaadák a temesvári lázadóknak a kölcsönt. A gyertyánosi tudva levő mészárlás után a gyalázatos dsidások elébb Billét helység lakosait is lefegyverezvén, átmentek Nagy-Técsa helységbe, a megkezdett műtételt tovább folytatandók. Azonban itt a dolog más fordúlatot vőn. Nagy Sándor József alezredes ugyanis, ki elszánt bátorságánál fogva hasonló expeditiókra termett, megértvén a dsidások hollétét, a keze alatt levő 1 század huszár, ugyanannyi bihari lovas, és néhány gyaloggal, Nagy-Técsa felé indúlt, alig pillanták meg őket a gaz polákok, elkiáltván magukat: „jőnek a magyarok” gyáva futásnak indúltak. Ekkor kezdődött azonban egy gyönyörű látvány. A huszárok a futamlók után iramlván, mint agár a felriasztott nyulat, egyenként űzőbe vevék a megréműlt polákokat, a minthogy kitünően jobb lovakkal birtak, hetet közűlök le is kaszaboltak; magában a helységben még néhány gyalog marodeur összekonczoltatott, 8–9 részint, lovas, részint gyalog pedig elfogatott. Ez utóbbiak közől, a Leiningen ezredből 3 közlegény a biró pinczéjébe vevén magát, miután a megadásrai felhivásnak engedni nem akartak, sőt a pinczelyukon keresztűl folytonosan puskázván egy csongrádi gyalog nemzetőrt agyonlőttek, más mód hiányáhan kénkővel lődöztettek a csongrádiak által, minek eredvény lőn, hogy a három oláh, mint róka a veremben, ott veszett. Az említett csongrádi nemzetőrön kivűl, csak még hét huszár kapott könnyű sebet, ebből állott egész veszteségünk. A mieink egy teli kocsi fegyvert foglaltak el, mellyet a portyázó temesvári zsiványok községeink valamellyikétől elszedtek. Azonban sokkal nagyobb lőn ez összecsapásnak erkölcsi következménye. A dsidások behúzódtak a megréműlt várba, a gaz ráczok kétségbe estek, németjeink pedig a magyarok társaságában kissé neki bátorodtak; mihez a temesvári bérenczek abbeli eljárása is kissé segített, hogy meghallák, miként több lefegyverezett német ajkú községből 100–150 újonczot szedtek kényszerítés útján.
Nagy Sándor József alezredes vezénylete alatt most Billéten egy tábor vonatik össze; csongrádi, csanádi nemzetőrök, kúnságiak, s megyebeli nemzetőreink képzendik alkatrészeit: feladata leend, jelenleg megyénk határát egyelőre a katonai portyázók becsapásai ellen védeni, a lázongó rácz és oláh községeket e környéken féken tartani, végűl ha nagyobb erő együtt lesz, a várat magát elzárni.
Temesmegyében a knézi ráczok a megyei esküdt s népjegyző lakait feldúlták s kirabolták; Kétféken a zsidókat üldözték s kirabolták. Elvárjuk Nagy Sándor alezredes erélyétől, hogy ezen gazemberekkel éreztetni fogja bűnös tetteik súlyát.
Folyó hó 6-kán bizottmányi ülés tartatván Nagy-Becskereken, végzéssé lőn: miután több követeink egyben megyei tisztviselők is, ezeknek helyeit mostani viszonyaink közepette pedig, hol 521lét, vagy nem létről van a kérdés, utóbb is betöltetlen hagyni nem lehetvén, mert minden megyei tisztviselőnek munkássága most kétszeresen vétetik igénybe, szólíttassanak fel az érintett képviselők, valljon képviselői állomásukat továbbra is megtartani vagy hivatalaikat elfoglalni kivánják-e? a nyerendő válaszhoz képest majd a bizottmány határozand. Ugyan ezen ülésben Verzar Manó főorvos, ki elébb a ráczok és szerviánok , most pedig a dsidások és cholera miatti félelemből, már több hónap óta, rövid időre megjelenvén, és ismét megszökvén, a megyétől távol van; hivatalából kitétetvén, helyébe Gesztessy László neveztetett ki főorvosnak. Egy iszákos, állomását csak az illető főbiró protectiója által bitorló csendbiztos is elcsapatott. Csak rajta uraim! tisztítsuk Augias szennyes istállóját, mert czélt csak úgy érthetünk, ha az arra vezető eszközöket is megválasztani el nem mulasztjuk.
Még egyet. Több községeink keservesen panaszlák, hogy az újonczok átadása alkalmával Szegeden a leggyalázatosb boszantások és zsarolásoknak kitétetvék. De nem csoda. Két katonai egyén, egy orvos, és egy, nem tudni, mi úton módon lett, s saját vallomása szerint Jellachichchal valami rokonságban álló Jelencsek nevű honvéd-kapitány, ki még kevéssel ezelőtt schwarzgelbismusa által feltűnő volt, és most csak annyiban változtatá bőrét, hogy nyilvánosan hallgat, ezen két egyén, mondom, kezeli önkényesen minden ellenőrködés nélkűl az avatási munkát. Figyelmeztetjük az illetőket, fordítná figyelmét az illy kényes tárgyra: állítson ellenőrködésűl a két katonai egyén mellé két polgárit is, kiknek jelleme zálogúl szolgáljon az aljas boszantások meggátlására. Ne költsük újra fel irántunk a népnek alig széledni kezdő bizalmatlanságát: erősítsük azon hitben, hogy a kaputosok közt is van érdeklettség nélküli igazságszerető ember. – Különben nekünk hinni soha sem fog, s illyen néptől aztán nagy tetteket ne várjunk!
