Pest vidékéről, nov. 29.
Pest vidékéről, nov. 29.
Nem kis aggodalom gyötri lelkünket, ha elgondoljuk, milly tétlen, s ölbe tett kezekkel nézik e vészterhes napokban bizonyos tisztv. urak a dolgok menetét épen úgy, mintha nekik ahoz semmi közük sem volna; szóval, a nép egészen magára van hagyatva. – Ugyan mikor fog már eljőni közénk is a te országod nemzetőrség! megbocsáthatatlan hiba, hogy a főváros szomszédságában fekvő helységek ennyire elhanyagoltattak, pedig, ha valahol, itt kellett legeslegelőször rendezni az őrsereget, most már be lehettünk volna ugyancsak katonásan gyakorolva. – Gyáva mentség az, hogy nem megy! de, hogy is nem menne, csak a szolgabiró urak ne sajnálnák a fáradságot, s ahhoz még egy kis lelkesítő erélyt is fejtenének ki. Annyi ugyan igaz, hogy akkor már legalább is egyszer kellene megjelenniök hetenként a helységekben, nem pedig úgymint most, hogy azt sem tudjuk jó formán, van-e tisztviselőnk vagy nem. – Urak! ne vegyék a komoly dolgot tréfának, hanem rendezzék mielébb a nemzetőrséget s adjanak nekünk ide a falukra Pestről olly embereket, kik bennünket a fegyverforgatásban gyakoroljanak, a nép most úgyis leginkább ráér; azután, ha telik, fegyvert is kérünk, mert mi nem akarunk gyáván az ellenségnek térdet fejet hajtani. Vigyázzatok! nehogy elkéssünk, a felelősség terhe rajtatok fekszik, még egyszer tehát: teljesítsétek igazságos kérelmeinket. Attól ne tartsatok, hogy tótok vagyunk, tudjuk mi hazánk iránti tartozásunkat, s akarjuk is emberűl leróni legelső adandó alkalommal. A korábbi itt ott kitört ellenszegűlés formális izgatás gyümölcse volt, de ezentúl kissé őrködőbbek leszünk, s jaj annak, ki bár milly ürügy, vagy szín alatt a népet zavarni, ízgatni, merészlendi; esküszöm el nem nézzük neki, ha mindjárt maga L – – Sándor, vagy cselédje lesz is.
A napokban egy valóban sajátságos néplelkesítő beszédet volt szerencsém hallani. – A szónok pap létére megemészthetlen sületlenségeket és a la Agram. Z. olly borzasztó hazudságokat handabandázott össze.* Mutatványúl álljon itt csak a következő rövid okoskodás: Keresztény atyámfiai! Mi tagadás benne, biz én őszintén megvallom, hogy most az egyszer nem örömest, sőt fájdalom, csak egyedűl a felsőség kényszerítő parancsából, szólok e helyről hozzátok, a felolvasott rendeletek azt kívánják tőlem, hogy én titeket fölvilágosítsalak a haza jelenlegi bonyolúlt helyzetéről. Mindenek előtt is tehát azt kel itt megjegyeznem, hogy a mi nyavalyás jó királyunk nem oka a mostani zavaroknak, ő ezekről balúl van értesítve, de a körűlötte ólálkodók zaklatták föl a népeket egymás ellen. Az ellenség 3 óra alatt (?) vrtte be a 300 ezer lakossal biró Bécset, már Pozsony, Mosony, Győr, sőt Komárom is az övé (??) ma holnap Pesten lesz; ennélfogva az orsz. honvédelnyi bizottmány népfölkelést rendez, mindnyájan el fogtok menni, csak én nem, mint pap, azután tanító, jegyző és orvosok maradnak még honn, a többi, a mint mondom, mind el fog menni stb. stb. Illy bohó beszédek olly réműlést idéztek elő a faluban, hogy már másnap sokan nem is mertek Pestre menni sánczokat ásni, de kivált az asszonyok már eleve jajgattak férjeik után.
Mi nem tartózkodunk az illy értetlenségből vagy rosz akaratból származó tettek okozóit a nyilvánosságnak név szerint is átadni. Igy az itt említett ember, mint más úton tudomásunkra jutott, Horeczki János, már a sajtó útján is több ízben megrótt maglódi lelkész. Ajánljuk őt az illetők figyelmébe. A szerk.
Commentárt nem ragasztok e soraimhoz, egyedűl csak annyit jegyezek meg, őrizzen bennünket a magyarok istene minden illy modorú néplelkesítőktől. – Ifj. Pokorny M.
