Törökbecse, dec. 18.
Törökbecse, dec. 18.
Seregünk e hó 12-én Verseczről Karlsdorf s Alibunár felé előnyomúlt; mindkét helyen a ráczokat megverve, sánczaikból kivetette; kik vad futásokban Pancsova felé széledtek. A rablók vesztesége 4–500-ra tétetik, sebesűlteik számtalanok; katonáink 1 ágyút, 2 lőszeres kocsit, 300 darab jó fegyvert, s két szerb zászlót foglaltak el. – Damianics őrnagy útját hadseregével e hó 13-án Tomásovácznak vette, s ezt hátúlról, a becskereki hadsereg pedig, melly szinte e nap indúlt ki, előlről támadandja meg; s kimondhatlan nagy levén a harcvágy vitéz seregünkben, s már csak ezért is a legjobb kimenetelt várta mindenki, a mint megis történt.
A ráczok a két tábor jöttétől megijedve, rémítő futásban elhagyták a meredek tomásováczi sánczokat, csupán ágyúikat s lőszereiket mentvén meg; 15-én a mieink (a becskerekiek) a sánczokat üresen, valamennyi sátorokat, még a nagy hídat is lángok közt találták. A gaz nép Damianics seregét 15-én reggeli 2 órakor megrohanta Járkováczon, a hol ez éjszakázott. Rendkivűli volt eleinte a zavar; de épen az vala a sors által rendelve, hogy a jó hirben álló, s rettentőkké vált veres sapkások lássák el akkor éjjel az előörsi szolgálatot; ők tarták fel jól rendezett csatártűzben a gazokat, míg a mieink a falu előtt felállíthaták magokat, s így az ellent 5–600 emberének elvésztével visszaverhették.
Veszteségünk sem megvetendő számú; de az ellenéhez mérve alig említhető. E csatában ismét megmutatá s rácz, hogy „graeca fides, nulla fides”; a járkovácziak a csata előtti napon alkotmányunkra letevék ugyanis az eskűt, s pedig nagy ünnepélylyel, de a csatát hirdető zavar közt, istállókból, háztetőkről, sőt még fákról is lődöztek futó, s magát rendező seregünkre. – Bizony bizony mondom nektek, lelkes törvényszéki birák, eskettessétek fel e gaz fajt utósó kölykéig, de csak az akasztófára!! ott talán nem lesz képes eskűjét megszegni az őt testvérileg szabadságában részesített jó lelkű magyar ellen. – Az árúlást azonban Jarkovácz lángba borítása követé; hason sors éré előbb Illándzsát, most pedig Botost, és a nagy Tomásováczot; e falúban 2 ágyút, Jarkovácznál pedig 1000 darab lőfegyvert találtak a mieink a csatatéren. – Boszúnak istene! jőjön el a te országod!!! Rablás, rémítő nagy volt. – Pancsova ellen ostrom intéztetik, a kimenetet minden esetre tudatandom önnel. – I-e. S-r.
