Bihar.
Bihar.
Biharból. V.-Olaszi, aug. 12. A’ katonai összevonulás tárgyában augustus 9-re hirdetett rendkivüli közgyülésünkben a’ nm. b. tanácsnak 27,101 594sz. a. intézvényéből értettük: mikép a’ nálunk tanyázó gyalogkatonaság osztályos fegyvergyakorlatát megyénkben fogja tartani; egy másik intézvényéből pedig az jött tudomásunkra, hogy a’ gr. Hardegg nevét viselő vasas lovasok Békesben, a’ császár-dzsidások pedig szintugy Biharban jövendenek ezredes összevonulásra egybe. Az utóbbi intézvény következtében vita tárgyává lön: hogy Derecske vagy N.-Várad környéke szolgáland e alkalmasb összevonulási helyül a’ dzsidásoknak? – N.-Várad mellett több érdek harczolt, különösen a’ középponti négy városnak ’s az illető ezred kormányának ohajtása. És én ezen nem csudálkozom, hisz természetes, mikint Marsnak harczban edzett fiai is örömesebb huzódnak oda, hol fegyvergyakorlatuk nehéz fáradalmai után városi szelid nyájasság viditja föl a’ lankadt kedélyt. És én a’ városokon sem csudálkozom, ezek bizonyosan megunták a’ fegyvertelen békeséget, ’s most Europa példájára fegyveres békét ohajtanak. Egy van még hátra csak, hogy örülő hölgyeinkkel versenyt örvendjek. Én ezt is megteszem, ’s egyáltalában nem fogok kezet azokkal, kik – hogy a’ szellő se érintse kecses hölgyeinket – á la Thiers párisi védfallal akarnák elkülönözni és ezennel ki is jelentem, hogy ha némelly ármányos fiak a’ védfalnak adózás utjáni létrehozására összeesküsznek, én mint nemesi természetemnél fogva minden adónak ellensége, határozottan ellenök leszek, ’s ha véleményem többséget nem nyerend, oda szavazandok, hogy ha már csakugyan kell választó falnak lenni, fogadják el legalább a’ Charivari tervét, mellyben Párisnak kőfal helyett czukros pástétomfal javasoltatott; mert igy bizton remélem, hogy a’ szépmüvészet iránti étvágyas szeretet ösztön lesz az elválasztó falnak lerombolására, ’s egy perczig sem lesz megszenvedve, hogy a’ polgári osztályzatok amalgamizátiója, a’ felvilagosodott XIX. században falak által gátoltassék!! – És most minden kitérés mellőztével egyenesen a’ dologra! – Határozattá lőn: hogy a’ császár dzsidás ezred Püspöki és sz. János helységek alatt, a’ különben is szük legelő kimélése tekintetéből – mennyire lehetséges – tarlóföldön tartsa gyakorlatát, és szállásolása a’ Sárréten tanyáró századnak Borson, többié pedig a’ központi 4 városon kivül Püspökiben, Biharon, Sz. Jánoson, Palotán és Szőlősön legyen; – mi a’ vasas lovasokat illeti: ezen ezredből megyénkben fekvő katonaság osztályos fegyvergyakorlatát Szalontán fogja tartani; melly határozatokról az illető katonai kormány tudósittatni rendeltetvén, egyszermind fel fog szólittatni, hogy a’ történhető karok előzése tekinteléből a’ gyakorlatra összegyülő katonáknak szigorúan hagyja meg, mikint olly helyeken, hol gyulékony anyagok vannak, jelesül pedig, hova a szegény földmüvelők termékei összehordvák, égő pipával tanyázni ne merészeljenek, hanem alkalmazzák magokat a’ megyének e’ tárgyban kiadott rendszabályaihoz. Jelen gyülésünkben több tárgyak is kerültek tanácskozási szőnyegre. Ezek közül emlitést érdemel egyik főszolgabiránk jelentése, mellyben a’ császár nevét viselő dzsidás ezred őrnagyi szállásának N.-Váradon leendő további kibérléséről kér intézkedést. E’ jelentésre megjegyeztetett: mikint a’ rendes őrnagyi szállás Diószegen levén, néhány évvel ezelőtt nem tartozáskép, hanem kérelem következtében határoztatott el az érdeklett szállásnak Váradon kibérlése, és pedig csak egy esztendőre, melly ajánlat azonban merő szívességből mai napig folylattatott. És itt nekem önkénytelenül is eszembe jutott a’ martius 5-kei nagy nap, midőn némelly nemes uraink lakatra tett erszényeikkel védelmezék az alkotmányt, és eszembe jutott egy másik megye, hol bizonyos szűz vállak adómentességükért olly lelkesen küzdöttenek, és nem felejthetém el ama’ hires ólmos gyülést sem, mellyről irva van, hogy „a’ tens KK. és RR. csoportiban a’ nadrágoknak szörnyű híja van.” És mind ezek után jót neveték az érdekvédő patriarchalis viszonyon, mellyet magoknak nemes uraink az adózók irányában affectálnak, mig szükölködő hazánk irányában saját erszényüket előitéletek hétfejű sárkányával őriztetik. – Rendes és szép egy dolog, uraim! ’stb. – De a’ mostoháskodás ideje le fog járni; minek egyik parányi kis bizonyságaul irhatom, hogy a’ kérdés alatti szállás-adas, mai gyülésünkben eltöröltetett. És ezzel bevégezhetném jelen gyülésrőli tudósitásomat; de épen most értesittetem, hogy a’ „Világ” mai számábau D– J– ur nagy dolgokat cselekszik. Álljon tehát e’ tudósitás végén az ő számára is egy pár sor. Az igen-igen tisztes ur mult gyülésünkről a’ Pesti Hirlapba irt közleményemet ügyekszik czáfolgatni és pedig – mondhatom – egész tanári modorban, mintha az infusoriák anatomiájáról akarna egy szörnyű tudományos értekezést tartani; ’s őt bizonyára ezen erőködés meg is illeti, mert állitása szerint 1832-ben Beöthy Ödön által Diogenes másának neveztetett, Diogenes mása pedig, ha nem ér is föl egészen az eredetivel, minden esetre kitünő lény lehet, és hogy D– J– ur csakugyan kitünő lény, azt azok legjobban tudják, kik ismerik, kiált ha jelen voltak egyik gyülésünkben, midőn Beöthy Ödön felhatalmazá arra, hogy ellene rágalmakat terjeszthessen, ’s D– J– ur ebbeli szerepének meg is felel derekasan, ugyannyira, hogy bármellyik párisi halkufárral bátran vetélkedhetnék. De ennyi érdemek daczára se képzeljen magáról rendkivüli másolat-ur felette sokat; mert, a’ mint mondják, Beöthy Ödön igen kedveli a’ satyrát, ’s meglehet, hogy akkor, midőn önt Diogeneshez hasonlitá, csak satyrizálni akart. – Tudom én, mi önnek a’ baja; ha meg nem haragszik, kimondom ön minden áron notabilitássá akar válni, pedig higye el, mikint – velem együtt – igen parányi emberke, és higye el, hogy én igen nagyon kaczaghatnám, midőn az olly apró enormitások, mint ön, életre halálra küzdenek egy kis hirért; ’s valahányszor illy apró enormitás nagyszerű küzdéseit látom, mindig eszembe jut Csemniczky versezetéből, mellyet Koburg herczegnek a’ murányi uradalomba történt beiktatásakor tiszta magyarsággal elzengett, a’ következő 3 vers:
„Nevetni is váló
Midőn edj vákáró
Kenyir akar márádni.”
Midőn edj vákáró
Kenyir akar márádni.”
Önnek „Világ”-bani közleményére csak annyit mondok, hogy ön engem akart czáfolni, holott én a’ mult közgyülési főeseményre nézve hitelesített jegyzőkönyvet közöltem, commentár nélkül. – Azonban legyen meggyőződve, hogy én önnel vitázni nem akarok, vitázni nem fogok; legyen meggyőződve, hogy akár hordójából szóland felém Diogenes mása, akár lámpájával keresend föl, hogy velem vitázhasson, czélt nem érend. Én csak annyit fogok mondani: távozzék ön előlem, sötét árnyékával, hadd láthassak.
Lukács György.
