Ung.
Ung.
Ungból. Ungvár, august, 9. F. hó 1–4-kén közgyülésünk volt. Szíves örömmel fogadott főispánunk vitte az elnökséget. A’ scontrók felolvastatván, a’ hátramaradások számát szembetünőleg kisebbnek tapasztalók, mint máskor*, ’s e’ tapasztalat ohajtást támaszta bennünk, bár a’ főispáni hivatal ugy lenne elrendezve, miszerint minden főispán megyéje kebelében laknék, ’s más terhes hivatalok által annak kormányzásában ne gátoltatnék! – A’ megyei körlevelek közül Torontál abbeli gondoskodását, hogy nádori ’s koronaőri választásoknál a’ kijelöltek neveit tartozzanak a’ követek megyéikkel választás előtt közleni, mi csak tudomásul vehetők, minthogy megyénknek már hasonló határozata van; de Somogynak abbeli tettét, miszerint ő felségét megkérte, hogy a’ kereskedés ügyét a’ jövő orsz.gyülésen kir. terjesztvényei közé sorozni meltóztassék, Ung RRei, azon szempontból kiindulva, hogy az országos RR. kezdeményi joguknál fogva e’ tárgy inditványzására magok is fölhatalmazvák, teljességgel nem pártolák; – Varasdnak latin leveleit vissza nem küldők ugyan, de felszólitjuk barátságosan, hogy ha sérelmet panaszol, maga ne sértsen törvényt; sért pedig, midőn az ország törvényhatóságainak egymás közt magyar levelezést parancsoló törvénynek nem engedelmeskedik. Egyébiránt e’ latin levelek ismeretes tárgyai érdemileg itt is pártoltattak, mint mindenütt, honnan a’ leveleket bontatlanul vissza nem küldék. – Nem akarom puszta regestrumát ismételni a’ szőnyegen forgó körleveleknek, mellyekről én sem mondhatnék mást, mint a’ mi már százszor mondaték t. i. hogy az országgyülési tárgyakban elődolgozó választmányhoz utasittattak; csak az említem, mikint Szabadkának közméltánylással fogadott körlevele is oda utasittatván, egyszersmind a’ ns város értesittetni rendeltetett, hogy mit az igazság, méltányosság ’s a’ haladó kor szelleme kedves honunk boldogságára igénylenek, Ung RRei tenni nem késendenek. – Ha nem mondom is, föltehető, hogy megyénk RRei Turopolya nemeseinek panaszos levelét minden kitelhető részvéttel fogadák, ’s ezen részvéthez képest intézkedtenek. – Nem, nem! a’ magyar nemzetnek csak tudnia kellett, mikint állnak a’ dolgok Horvátországban, és bizonyosak lehetnek horvát testvéreink, hogy a’ nemzetellenséges fanatizált illyrek dühének nem leend szabad őket saját honukban tyrannizálni, alkotmányos jogaikat lábbal tapodni! – Szóba jött a’ keperész meghatározása is, ’s ámbár annak czéliránytalansága ugy, valamint jogtalansága általánosan elismertetett, mégis nehogy a’ mázsálva haladás kerékvágásából kibiczczenjünk, most az ergyszer még csak limitáltunk, jövendőre azonban e’ szívemelő foglalatosság élvezetéről lemondottunk. – Requiescas in pace boldog emlékű limitatio! – Azt hiszem, hogy most, midőn az irtózatos népinség szomorú látványai után az aratásnak nem épen szűk marokkal nyujtott áldásai szorongatott szivünknek kebeltágitó lélekzetet venni engednek – mint szerkesztő ur mondá – sokkal czélirányosabb volt volna néhány pillanatot azon módoknak szentelni, mik az éhenhalásnak honunkban olly gyakran fenyegető veszélyét elháritanánk.*
Ugyan mikor érjük már meg Pest megyében azon különös tüneményt, mit scontro-felolvasásnak neveznek? – Neki türkőzünk minden gyülésen, és – – végre is nem olvassuk. – Szerk.
Bizony borzasztó dolog is a’ mi keleties fatalismusunk. Mikor benne vagyunk az inségben, akkor lamentálunk, kapkodunk fűhöz fához, ‘s két forintáru segedelemmel megenyhitgetünk egy forint áru inséget; de ha egyszer – jól roszul – keresztülusztunk, felejtve hagyjuk a’ kiszenvedettek emlékezetét, és nem teszünk semmit, pedig bizony holnap holnapután ismét inség és éhhalál lehet. – Szerk.
Kovács.
