Vas.
Vas.
Vasból. Szombathely, aug 2. Mult hó 28án egyik szebb ünnepét ülők alkotmányos életünknek. Azon nap adatott ugyanis megyei szerkezetünk egére, mellynek sugáraitól várja a’ legközelebb jövendő korszak minden e’ megye közéletmezején támadó üdvös és jogszerű növénynek tenyésztő erejét, különböző, ’s néha tán ellenes irányu erőknek öszpontositását, ’s igy annak eszközlését, hogy minden erő a’ közjó factorává legyen. Ha képesek vagyunk felfogni a’ megyei szerkezet fontosságát, melly sokszor haldoklott nemzeti életünket a’ balsors csapásain átvezeté: ugy éreznünk kell azon fontosságot is, mellyel ezen szerkezetnek elnöke ’s ennek székfoglalási ünnepélye bir. Azért ne csudáljuk, ha ősi szokások olly sok formaságokat, diszelgéseket csatoltak a’ beiktatási vagy székfoglalási ünnepekhez, ha belőlük megannyi nemzeti népvigalmakat alakítottak; mert ezen csillogó szertartások között van kincs, melly előtt a’ legridegebb fontolgató észnek is hajolnia kell. A’ főispán üdvös ellensúly a’ választott tisztviselők irányában; mert valamint egy részről ezeknek zsarolásai, kicsapongásai ellen megóv a’ megyei szabad választás*: ugy más részről a’ végrehajtás szentségét biztositja a’ minden pártok fölött álló független főispán. A’ déli ujvilág szabaditója ezen kettős elvet tüzte ki, mint legfőbb statusczélt szabadított hona első országgyülésének ’s minden általa tett intézkedéseket ezen főelvekhez vezeté vissza. Őt a’ történetek legfontosabb századinak iskolája tanitá. Örvendenünk kell, midőn az ujabb statusphilosophia doctrináit ős alkotmányunk tisztes redői közt feltaláljuk. Méltán népünneppé emeltek tehát ősi szokásink minden napot, melly megyei szerkezetünk lánczolatába ime’ horogszemet beilleszti*. – Illy népünnepnek valánk tanui ’s részesei főispáni helytartónk székfoglalása alkalmával. Az ünnepély aprólékos részleteivel nem untatom a’ közönséget. Nagyjában mindenütt egyenlő typusa eléggé ismeretes. Üdvözlő küldöttségek a’ megye határszélén, gr, Erdődy Sándor régi palotájában, honnét helytartó ur bemenetét tartá, a’ megyei zsidóságnak, Szombathely városának üdvözlései egymást válták. Majd némelly megyék, Sopron és Kőszeg városok küldöttei tisztelkedtenek. Ő nsga részéről mi sem kiméltetett, mi az ünnepnek illő díszt is adjon. Közel 800 személy vendégeltetett meg pazar fénnyel. Bor két helyen folyt. A’ lakmáról legyen szabad megemlíteni, hogy a’ főispáni asztalhoz Szombathely előljáróin kivül közpolgárok is – a’ gazdasági egyesület tagjai – meghivattak. Ezer örvendő között itt sem hiányzott ugyan egy-két obscurus szózat, melly ezáltal a’ nemesség díszét vélte behomályosittatni: de hála! hogy felvilágosodott elnökünk illynemű előítéleteken tulemelkedve, ezeknek levivását magas példájával elősegíté. Vajha előképe volna ez annyi ezerek által ohajtott azon szebb jövőnek, midőn nemes és paraszt kezet fogva emelheti poharát (hogy ezen lakomai kifejezésnél maradjak) a’ közös édes anyává lett hazának díszeért és szeretetére! A’ beköszönő és üdvözlő beszédek, mellyek sorában első alispánunk és főjegyzőnkön kivül a’ magasztos érzetű népbarát, gr. Széchenyi János szavait is örömmel hallók emelkedni, egymást váltva heviték kebleinket a’ hazafi érzetek ébresztése által, boldogítóan tanuitva, hogy szent hangzások előtt nem maradhat többé zárt kebel. – Ő nsga jul. 30-kán távozott el körünkből. Azon vonzalmat, mellyel iránta mindenki viseltetik, azon örömet, melly őt fényes székében üdvözlé, bizonyára e’ megyének majd minden jelen volt lakosa ügyekezett kimutatni. ’S hogy ezek nem csupán formaságok valának, legélénkebben tanúsíthatja azon különbség, mellyet ezen ’s egy nem rég volt hasonló ünnepély között találunk. És valóban a’ közöröm alapos is volt. Azon aggasztó körülmények, mellyekben némelly testvérmegyéket legujabb időkben a’ kölcsönös bizodalom hiánya miatt szemlélünk, méltán tölté aggodalommal e’ megye RReit is, midőn az elnöki szék ürességében a’ közelgő jövőre tekintének, mellynek kinevezési pillanata tán egy egész nemzedék boldogsága fölött koczkát vetendett. Ha méltó volt örömük, midőn annak eredményéről értesültek: bizonyára tizszeresen az lehete jelenben, midőn tanui valának, hogy azon férfiu, kit a’ sors közügyeik vezérévé rendelt, magas hivatását lelkéből érezi, midőn őt a’ többség iránt olly tisztelettel látták viseltetni, ’s a’ magánosak ügyei ’s különösen a’ végrehajtási viszonyok iránt olly élénk figyelmét tapasztalak. Ezen gyülés alatt szőnyegre került még a’ turopolyai nemesek körlevele, melly meleg részvéttel pártoltatott, ’s a’ nm. h. tanács intézvénye a’ honoratiorok szavazata iránt, mire nézve a’ tisztelt főkormányszék megkéretni rendeltetett, hogy ezen a’ törvényekkel nem ellenkező határozat épségben maradhasson, egyébkint a’ most közelgő tisztválasztás, mellynek határnapja aug. 23-kára tűzetett, az előbbi szokás szerint levén megtartatandó. – Aug. 1-sőjén az évnegyedes közgyülés kezdődött.
T. i, ha szabad választás. – Szerk.
Szabad legyen mégis egy-két szerényke megjegyzés. Általánosan szólunk, Vasra nem vonatkozva, mert illy vonatkozásra okunk, alkalmunk teljességgel nincs. Általában szólva tehát meg kell vallanunk, hogy a’ székfoglalási ünnepélyeknek népvigalmi oldalát ekkorig nem igen tapasztalók. Ha csak az itt-olt látott ökörsütést ‘s borfolyasztást annak nem veszszük. – Azt láttuk, mikint ha még olly sürgetős volt is a’ nyári munkaszak, itt szolgabiró urak hevenyében az utakat egy kissé megtataroztaták, mint aggacska hölgy a’ fonnyadt bőrszint rizsporral fedi; amott tavakon berkeken egy kis magistratualis vadászatot tartottak; másutt ismét egy-két száz szekeret sétáltattak meg háromnapi utra, megtizedelni a’ fenyvesek örökzöld pompáját, az improvizált roppant ebédlő-deszkasátort 24 óráig díszesítendőt’ stb., illyen részeit látók ‘s tapasztalók a’ székfoglalási népvigalmaknak; de másféléket bizony nem igen. Lehet, hogy ez a’ dunai megyékben máskép vagyon, annyit azonban Dunára, mint Tiszára nézve egyenlőn igaznak velünk, hogy van ugyan, tagadhatlanul van az illy ünnepélyeknek nemzeties, van kedélyes oldala is, de bizony csak azoknak számára, kiknek keblében nemzeties kedély lakik. – Különben a’ sokaságra nézve igaz mondás, hogy „sujtásos nép vagyunk, barátaim!” mikint Kölcsey szólni szeretett. – És nem tagadhatjuk, valahányszor székfoglalásról hallunk, mindig eszünkbe jut, mikint siettünk magunk is hajdan: szabót, gombkötőt, szücsöt, aranymüvest mozgásba tenni, hogy instellatióra uj lakodalmi köntösünk legyen, – bár a’ magunkforma szegény legény bizony hónapokig megsinli az arany sujtások árjegyzékes gyönyörűségét; ‘s ha eszünkbe jut, hogy e’ dologgal még sokan ma is akkint vannak, mikint mi valánk ezelőtt 15 évvel, ‘s ha megemlékezünk mi mindenre, nincs még a’ megyéknek pénzök, mire lenniök kellene. – Isten bocsássa bününket, de bizony a’ székfoglalások hallatára mindig egy kis arithmeticus szenvedélyt érzünk, és lelkünk fáj, ha meggondoljuk, mit nem lehetett volna tenni azon tömérdek pénzzel, mit amott installationalis sujtásosságra, imitt restaurationalis lélekvásárlásra vesztegeténk. – Egyébiránt, igaz az, hogy egy jó főispán, ki a’ pártokon felül állva, megingathatlan kézzel mér és kormányoz, egy megyében mondhatlan sok jónak teremtője, isten áldásának hirdető angyala lehet, de mégis sokkal több véleménynyel vagyunk megyehatósági szerkezetünk egészséges alkatáról mintsem azt ne félnők hinni, hogy csak ő a’ nap, melly nélkül nem tenyészik a’ megye életmezején sem a’ jogszerűség, sem üdv növénye. – Azonban hagyjuk ezt. – Szerk.
H. Zs.
