vészjel
vészjel főnév (kissé választékos)
1. Hanggal, fénnyel v. (test)mozdulattal adott jel, amely vmely veszedelemre szándékosan hívja fel a figyelmet. Kongatással adott vészjel. Karja lengetésével adott vészjelt, hogy a vonat álljon meg. A folyosón leselkedő inspekciós társunk vészjelére a lámpákat ki kellett oltanunk. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vmely nagy fontosságú esemény mint bekövetkezendő veszedelmek előjele. Ausztria német megszállása vészjel volt a világ számára.
vészjeles; vészjelez.
