vészjelző
vészjelző melléknév és főnév (választékos)
I. melléknév Olyan <eszköz, készülék v. jelenség>, amely vészjel(ek) adására való, alkalmas, v. amelyet alkalmilag erre használnak fel, ill. olyan <megnyilatkozás>, amely veszedelemre enged következtetni. Vészjelző csengő, harang, lövés, síp; vészjelző tekintet. Vészjelző mozdulattal integetett felém. Egyszer aztán a harangok ünnepi zengésből áttértek a vészjelző kongatásra. (Jókai Mór) A … hegyi juhar ágán rigó szólalt, és halkan, ijedten az ő rekedt, vészjelző szavával csevegni kezdett egy szarka. (Kaffka Margit)
II. főnév (ritka) Vészjelző készülék. Megszólaltatta a vészjelzőt.
