Gyermek- s ifjúkora
Gyermek- s ifjúkora
Csokonai született 1773. november 17-én Debrecenben, polgári családból. Atyját hamar elvesztette s anyja oldalán nevelkedett fel. Korán érő lelke nem érte be azzal, mit az iskola nyújtott: gyönge egészségét aláásó mohósággal tanúlmányozta a külföldi irodalmakat s e célból az olasz és francia nyelvet is elsajátította. Kéziratban keringő versei lassankint a kollégium, sőt a város falain kivül is ismertté tették nevét. Kazinczy dicséretekkel halmozta el a tizenkilenc éves ifjút s a német költészet behatóbb ismeretére utalta. Husz-huszonegy éves korában a kollégiumnak immár elismert hivatalos poétája gyanánt szerepel, egyházi s világi hatóságok ünneplésekor; ott találjuk a Kármánék által indított Urania munkatársai közt, s a tekintélyes bécsi újság, a Magyar Hirmondó mint nagy remények zálogosára hívja fel reá az ország figyelmét s négy kötet művére hirdet előfizetést. Ez előfizetési felhivás ép úgy tanúskodik Csokonai korán nyilvánúló termékenységéről mint arról, mily hamar fejlődött ki tehetsége a maga sokoldaluságában. Azon szélsőségek, melyek közt kedélye egész élete végeig hányattatni fog, az ábrándos hevületek, érzelgősség meg pajzán jókedv, sőt sivárabb léhaság már mind visszhangzanak itt az ellentétesen változatos hangnemekben. A költészet minden fajában próbálkozik már; Herder hatása alatt buzgón kultiválja a népdalokat is; s az eszthetikai, elméleti értekezések nagy száma bizonyítja, mennyire tudós, tanúlt költő Csokonai kezdettől fogva.
Ez időtájt a poétai osztályban köztanítósággal bizták meg tanárai, kik tudták méltányolni szorgalmát és tehetségét, ellenére kevéssé épületes, a fegyelem pedanteriáit s elemi szabályait egyformán lábbal tipró különcködéseinek. Azonban most még többet engedett meg magának, mint azelőtt, mígnem hivatalából letették s megfeddték. Csokonai ki már ekkor – mint egész életén át – erősen tudatával bírt tehetségének és szilaj fel-fellobbanások s túlságos alázkodások közt sohse tudott középutat tartani, először ugyan alávetette magát a törvény szigorának, de másodízben már tűntetéssel hagyta oda az iskolát.
Kedélye csillapúltával Sárospatakon próbált jogot tanúlni, majd elvándorolt Dunántúlra, hol évek során át marad. Egy bicskei tanítónál, volt iskolatársánál telepszik meg, kinek verselgető körében visszatér kedve a költészethez, hogy aztán egy országos esemény hatása alatt e kedv egészen lobbot vessen s lelke végleg kiragadtassék lethargiájából. 1796-ban összeül a pozsonyi országgyűlés, megszavazni Napoleon ellen a pénz- és véradót: Csokonai dobogó szívvel siet oda. Diétai Magyar Múzsa címmel lapot indít meg, melyben alkalmi s egyéb verseivel a főrendek figyelmét magára vonhassa s mecenást szerezhessen. Reményében ugyan csalódik, az országgyűléssel vállalata is abban marad, sőt az utóbbi miatt anyagi zavarokba is bonyolódott: de legalább fel van éledve tettvágya. Újult illuziókkal megy Rév-komáromba a vándor lantos, hol a vármegye a felkelés ügyében hirdetett gyűlést: célját ezúttal sem éri el, költészete most sem ébreszt óhajtott figyelmet, de a szerelem aranyozza meg hányatott életét. Megismerkedik egy Vajda nevű kereskedő lányával, Juliannával, kit aztán Lilla néven örökít meg. Kilenc hónapig tart e szerelem, de míg ő Dunántúlnak irodalombarát grófjánál, Festetics Györgynél tanári állásért könyörög, hogy mint »érdemes hivatalú s elegendő fizetésű ifjú ember« kérőként léphessen fel: azalatt a szülők rábírják imádottját, hogy másnak nyújtsa kezét.
