Az iskolai dráma a század végén
Az iskolai dráma a század végén
1794-től kezdve, a tiltó rendelet miatt, a színi előadások évről-évre ritkábbak lesznek. De azért, ha ritkábban is, fel-fel hangzik a régi kedves hang, s újra benépesedik az elhagyott színterem. Sőt a jelen század második évtizedében imitt-amott újra virágozni kezd. A nyitrai püspök például kétezer forintnyi költséggel állíttatja helyre a színpadot. Kecskeméten, Nagy-Károlyban, Veszprémben is feléled a régi szeretet a színjátékok iránt s a közönség számos előadásban gyönyörködhetett.
A múlt század vége felé a piarista drámaírók mindig jobban közelednek a népieshez. Színműveikben megtaláljuk a legkedveltebb népies alakokat: a cigányt, kántort, falusi bárót, betyárokat, vándorlegényeket stb. Sőt Kecskeméten egyik elkésett vígjátékban Zöld Marci és Becskereki játszszák a főszerepet.
