Hagymási Imre
Hagymási Imre
Jónevű drámaírónak tartották korában HAGYMÁSI IMRÉt, egy teljesen ismeretlen történetírót. Két vígjátéka maradt ránk. Az elsőnek meséje a következő: Kárvallott Marci negyven forintját ellopta Csintalan Pista nevű szolgája, azt hivén, hogy e tömérdek pénzzel nagy nembéli Estván diákká teszi magát. De terveit tönkreteszi a faluba érkezett Garabonciás László deák, ki »nyolc hónap alatt tizenkét iskolákból nagy böcsülettel kicsapattatván«, garaboncaságra adta magát. Ez ügyes mókáival nemcsak az ellopott pénzt szerzi meg, hanem a tolvajt is megbünteti, kakason, garaboncás köpönyegben végig nyargaltatván őt a faluban. Ügyességéért megválasztják kántornak; mert ezt a mesterséget is értette, lévén már két évig orgonaszíjhúzó.
A másik vígjáték tárgya egy egyszerű tréfa. Nagyfilitfalatra vágyódó Menyhárd nagy tudósnak és kiváló embernek tartja magát; temérdek vándorlásokkal próbálta eszét; sok forékon, sok próbákon esett által. Természetes hát, hogy lenézi a littyom-fittyom falusiakat; megveti őket s kényesen lépdegél, mint a kúnok ebe a homokon. Mivel azonban fösvény is volt, »inakozás« nélkül veszi a meghivásokat a lenézettek részéről, a vendégségekben aztán »jól megvonja az eszem-iszom-nótáját«, s annyit fal, »mint a cigánynak fakó lova a zabhomárbúl«. Ezzel a nevetséges alakkal ismerősei sikerűlt farsangi tréfát űznek. Összebeszélnek »futamos nyelvű« szolgájával és »kalifanta-cselefendi« sógorával s elcsalják egy velencei tudósnak öltözött társukhoz, a hol először Oktondi filozófus, majd az álvelencei, végül a »bakbűzű Jakab zsidó« teszi őt csúffá.
Mindkét vígjáték szerkezete kezdetleges, cselekvénye fogyatékos, bonyodalma kisszerű. Kacagtató jelenet azonban mindakettőben van elég. Legfőbb érdeme népies nyelve. A szerző szinte keresve keresi a ritka kifejezéseket, tősgyökeres fordulatokat és kevésbbé ismert közmondásokat. E tekintetben kevés iskolai színmű állja ki ezekkel a versenyt.
