Péchy és Benyák
Péchy és Benyák
A tanárok önálló darabok írása helyett egy ideig világi színműveket dolgoznak át, lassan-lassan azonban ezzel is felhagynak. 1794-ben a külföld példájára, a pedagogiai cél szem elől valól tévesztése és az iskolai színpad elvilágiasodása miatt a kormány nálunk is betiltotta az iskolai drámák előadását! A tiltó rendelet ellenére egy ideig még tengődik, de élete már csak haldoklás. Az iskolai színpad jelesebb szereplői a világi színpadon aratták babéraikat, ügyesebb írói ott keresték darabjaikkal a sikert, s a közönség, melyben hosszú ideig az iskola ébresztette a vonzalmat és lelkesedést a színészet iránt, – színházakban keresett és talált szórakozást.
A piaristák iskolai drámaírói közül sokat emlegették és magasztalták PÉCHY DOMONKOSt, kinek Szapáry Péter és Koháry István című szomorújátékai szokatlan hatást értek el. Sajnos, mindakettő elveszett.
Számos iskolai színmű maradt ránk BENYÁK BERNÁT (1745–1829) komáromi születésű, roppant munkásságú bölcselettanár után, a ki először adta elő a filozofiát magyar nyelven, s először sürgette a közoktatás magyarrá tételét. Első színművéhez a Megszégyenült irígységhez Salamon király ismert történetéből merítette a tárgyat, a kidolgozás azonban nem sikerűlt, s a darab csak nemzeties iránya miatt tetszett. Több ügyességet mutat későbbi drámáiban és tragédiában, de ezek komoly irányuk miatt nem tetszettek, habár az egyikben tudomására hozta a közönségnek, hogy »a komédiák akármi némű szín alatt adassanak is elő, az ember életének képei, és olyan tükrök, melyekben saját természetünket és erkölcseinket szemlélhettyük«, s így hát a darab értékét nem »a kösség gyakor elmosolyodásában« kell keresnünk.
Benyák Bernát.
Legkiválóbb darabja a Joász, Judeanak királya című tragédia (1769.), melyben Athalia királyné gyászos bukását dolgozta fel. A darab meséje elég ügyesen szövött, nyelve figyelemre méltó. Érdekes e tragédia azért is, mivel nők is szerepelnek benne. Ugyane szerző Plautus Mostellariáját is átdolgozta és – »főképpen az asszonyi felekezet kedvéért« – az első és második felvonás közé egy közjátékot szúrt; valóságos népszínműi jelenet ez, igazi, népies nyelven. A szereplők közt van a zsidó korcsmáros, a tót legény, a veszekedő falusi asszony stb. Valamennyi színművéhez maga szerezte a zenét is, melyet többször külön karok adtak elő.
