IV.
IV.
Weiss első politikai szereplése Báthory Zsigmond alatt. Brassó pártállása és politikája s Weiss részvétele az 1599–1605-ben folyt erdélyi politikai küzdelmekben.
MIDŐN Weiss a brassói polgárok sorába lépett, egészen új légkörbe, új társaságba jutott. A királyi tanácsosok, kanczelláriai titkárok, fényes származású fiatal urak és előkelő papok helyett egyszerű iparosok és kereskedők vették körűl, kikre nemesi rangja, előkelő összeköttetései és utazásaiban kiszélesedett látköre hatás nélkűl nem maradhattak. A város kormányzata, mint láttuk, ez időben még teljesen az iparosok kezében volt. 1590-ben, midőn Weiss brassói lakos lett, egy szabó állott, mint bíró a város élén, a senatorok, alig három litteratus ember kivételével, szűcsök, csizmadiák, tímárok, szabók és takácsok.* A dolgok természetes rendje hozta magával, hogy Weiss e körben magát hamar nélkülözhetetlenné tudta tenni, habár a szász városok hagyományos conservativ szelleme gyors fölemelkedése elé korlátokat szabott. Már 1591-ben felvétetett a communitas tagjai közé, de csak kilencz évi várakozás után, 1600-ban, emelkedett a senatorok sorába. Mint a communitas tagja, első rangú szerepet a város belügyeiben nem játszhatott, de politikai működését, melyre kanczelláriai szolgálata minden polgártársánál alkalmasabbá tette, már ekkor megkezdette. Bár nem volt szokásban, hogy a communitas tagja képviselje kifelé a várost, Weissnál kivételt tettek. Mint városa követe részt vett az 1594-ben augusztus 17-én Kolozsvártt megnyílt híres országgyűlésen, melyen Báthory Zsigmond az erdélyi fejedelmek hagyományos török politikájával szakítva a német párthoz csatlakozott, s az ellenzék szavát vérben fojtotta el.* Ezen országgyűlésen ismerkedett meg Weiss a fejedelemmel, ki ezután a széles látkörű, a prágai viszonyokkal teljesen ismerős brassói polgár szolgálatát több ízben igénybe vette. Már 1595 elején Weisst azon követség tagjainak sorában látjuk, melyet Zsigmond Bocskay vezetése alatt Prágába indított, hogy Rudolffal, a véd- és daczszövetséget megkössék. Ez alkalommal, mint a követek megbizottja, valószínűleg, hogy Zsigmondot a tárgyalások meneteléről értesítse, január 20-án Prágából Kolozsvárra utazott. A fejedelem újabb utasításaival visszatért Prágába s csatlakozott követtársaihoz, kik Prágából Gráczba mentek át, hogy Mária Krisztina főherczegnőt Zsigmond számára nőűl kérjék.* Ugyanezen nyár folyamán Kornis Gáspár moldvai expeditiójában találjuk, s mint a fejedelem megbizottja ő is jelen volt azon ünnepélyességnél, midőn Kornis Gáspár Zsigmond nevében és parancsából a letett Áron helyett Resován vagy Rezván Istvánt Moldva vajdájává nevezte ki.* Nem mondja egyenesen, de följegyzéseiből úgy látszik, hogy szemtanúja volt az 1595-iki győzelmes havasalföldi hadjáratnak, melyet feltünő részletességgel beszél el. Általában, mint naplója mutatja, élénk érdeklődéssel kísérte az eseményeket, melyeket Zsigmond politikájának változása benn az országban és kinn előidézett, habár ő maga cselekvő részt azokban ezután nem is vett. Zsigmond szeszélyes, zsarnokságra hajló jelleme visszatetszést keltett föl benne; nem sokat tartott felőle, sőt – ha nem is egészen egyenesen – eszelősnek nevezte.* Feltünő, hogy kanczelláriai szolgálata és a hagyományos szász politika ellenére Zsigmond német politikája nem keltett föl benne semmi lelkesedést, s ha e politika helyessége felől nem is nyilatkozik, az eszközöket, melyekkel a fejedelem azt érvényesítette, elítéli. Naplójában, bármily futólag jegyzi is föl az eseményeket, nem titkolja el rokonszenvét azon férfiak iránt, kik Zsigmond német politikájának áldozatúl estek. Kegyelettel emlékezik meg a Zsigmond által lefejeztetett Kendi Sándor, Kendi Gábor, Iffjú János és Forró Jánosról, de különös sajnálattal említi Kovasóczy Farkast, mint jámborsága és tanúlmányai által kiváló férfiút.* Már ezen időben kezdődik összeköttetése a szomszéd havasalföldi és moldvai vajdákkal és főemberekkel. A Zsigmond által méltóságától megfosztott és egy ideig Brassóban a Hirscher János házában őrizett Áron vajdát – mint maga mondja, jó ismerősét – gyakran fölkereste s mint előbb a Kendiék esetéből, úgy most az Áron vajda szomorú sorsából is azon tanúlságot merítette, hogy sem a tanácsurak, sem a fejedelmek helyzete nem írigylésre méltó. Visszariadt az udvari élettől, mely megégeti azokat, kik közelében vannak, s bár képessége és hajlama egyiránt politikai működésre ösztönözték, előnyösebbnek tartotta egyszerű brassói polgárnak maradni, mint az udvarnál külsőleg fényes, de ezer veszélylyel járó állást foglalni el.* Erdély szerencsétlen napjai 1598 után, Báthory Endre és Székely Mózes, meg annyi főnemes erőszakos halála még inkább megerősítették ezen meggyőződésében.
Weiss naplója, i. h. 135. l.
Weiss naplója, 136., 138. l.
Weiss naplója, i. h. 144. l. és Rudolfnak Prágában 1595 jan. 20-kán Weiss számára kiadott menlevele. A brassói ág. ev. gymnasium könyvtárában.
Weiss naplója, i. h. 145. l.
Midőn Zsigmond 1598-ban Erdélyből távozott, Weiss az ország átvételére Prágából kiküldött német biztosok által a következő verset csináltatja:
Heut ist der vierte Aprill
Man schickt den narren wohin man will.
Heut ist der vierte Aprill
Man schickt den narren wohin man will.
Naplója, i. h. 150. l.
Naplójában, i. h. 144. l.
Aula suis rapidos imitatur moribu s ignes
Errat ad hanc facilem, qui putat esse viam.
Ureris, proprius quoties accesseris, at mos
Alguids horrebis si procul abfueris.
Ergo frequens auleae cave ne sis hospes eandem
Ne fugias, foelix si cupis esse diu.
Errat ad hanc facilem, qui putat esse viam.
Ureris, proprius quoties accesseris, at mos
Alguids horrebis si procul abfueris.
Ergo frequens auleae cave ne sis hospes eandem
Ne fugias, foelix si cupis esse diu.
Irta sajátkezűleg egy könyv hátsó lapjára, melyet később a brassói iskolának ajándékozott, s mely jelenleg is az ág. ev. gymnasium könyvtárában őriztetik. A könyv Rotterdami Erasmus munkája: Apophlegmatum libri octo. Antwerpiae.
Brassó látképe.
Cserna K. eredeti felvétele után.
Mihály vajda arczképe.*
Metszette Sadeler, Egidius II. Rudolf udvari metszője.
Nagyobb befolyása Brassó ügyeire akkor kezdődik, mikor Zsigmond ingatag politikájának következményeképen Brassóra és az egész országra Mihály vajda zsarnoksága nehezűlt. Az 1600-dik évre választatott be első ízben a senatorok közé, s mint legfiatalabb senatornak a városi középületek, nevezetesen a várfalak és bástyák jó karban tartása jutott feladatáúl. Az oláh vajda uralma époly kevéssé tetszett a brassóiaknak, mint az erdélyi nemességnek; s a haza lealáztatását Weiss is mélyen érezte. Gyűlöletének az idegen uralom iránt kifejezést adott az általa vezetett számadási könyv első lapján a következő latin versben:
Barbara progenies dum nos vicina Valachus
Vexat, crudelisque improbitate regit.
Tunc sensere graves cives cum plebe ruinas, etc.*
Vexat, crudelisque improbitate regit.
Tunc sensere graves cives cum plebe ruinas, etc.*
Schaffnerrechnungen. 1600. Városi levéltár.
Igaza volt. Mihály vajda uralma súlyosan nehezedett Brassóra, mint általában Erdélyre. A rendes adón kívűl harminczezer tallért hajtott fel a várostól, melynek vendégszeretetét is 1600 márczius 1-től márczius 16-ig hétezer főre menő kíséretével együtt igénybe vette.* Ezt megelőzőleg, mindjárt a schellenbergi ütközet után 15,000 tallért vett föl a várostól kölcsön ürügye alatt, s midőn brassói tartózkodása alatt a tanács ezen összegnek levonását kérte az adóból, a vajda haragra gyuladva szokása szerint kardjára csapott, szemére hányta a senatoroknak, hogy nejeikkel, gyermekeikkel, vagyonukkal és életökkel az ő tulajdonát képezik; kardjával szerezte meg őket s azzal fogja őket kormányozni.*
TRAUSCH: Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum. Pars I. 152., 154. l. CZAUK szintén brassói évkönyv-író 18 napra teszi Mihály vajda brassói tartózkodását. (Deutsche Fundgruben. N. F. 118. l.) Weiss naplójában csak tíz napra. (I. h. 152. l.)
A császári biztosok jelentése 1600 márczius 13-ról. SZILÁGYI S.: Erdélyi országgyűlési emlékek. IV. 371. l.
A miriszlói csata terve.*
Tarducci Achilles «Successo delle fattioni accorse nell' Ongaria stb. In Venetia 1601» (mely delle Machine Ordinanze czímű művének függelékét képezi), vétetett. A képen látható betűk magyarázata (az eredeti olaszból forditva):
A. Nagy vízi árok, mely mögött erősen elsánczolva várták az oláhokat.
B. Erdő, melyet az oláh nagy számmal szállt meg.
C. Miriszló, nagy falu 2 mélyföldnyire Gyula-Fehérvártól.
D. Basta tábora szeptember 17-én.
E. Magyar őrség, fedezve a templom és magaslat által.
F. Erdélyi őrség.
G. Német őrség az összes jól elsánczolt tűzérséggel.
H. Itt 500 lépésnyire a falutól állottak meg szept. 18-án az oláhok egy vonalba felállitott csatarendben.
I. Itt állott meg Basta, látva azokat 500 lépésnyire megállni és arczczal fordulva felállitotta csatarendjét.
K. Országut, mely a falun és a patak hídján keresztül Gyulafehérvárra vezet.
L. Maros, hajózható folyam, mely a Székelyföldön Erdélyen keresztül folyik, Lippa alatt halad el s a Tiszába ömlik.
M. Hegy- és domblánczolat, mely a folyam mentén kisebb nagyobb távolban huzódva, egyenetlenül határolja a legnagyobb szélességében 500 lépésnyi síkot, ahol Basta megütközött.
A. Nagy vízi árok, mely mögött erősen elsánczolva várták az oláhokat.
B. Erdő, melyet az oláh nagy számmal szállt meg.
C. Miriszló, nagy falu 2 mélyföldnyire Gyula-Fehérvártól.
D. Basta tábora szeptember 17-én.
E. Magyar őrség, fedezve a templom és magaslat által.
F. Erdélyi őrség.
G. Német őrség az összes jól elsánczolt tűzérséggel.
H. Itt 500 lépésnyire a falutól állottak meg szept. 18-án az oláhok egy vonalba felállitott csatarendben.
I. Itt állott meg Basta, látva azokat 500 lépésnyire megállni és arczczal fordulva felállitotta csatarendjét.
K. Országut, mely a falun és a patak hídján keresztül Gyulafehérvárra vezet.
L. Maros, hajózható folyam, mely a Székelyföldön Erdélyen keresztül folyik, Lippa alatt halad el s a Tiszába ömlik.
M. Hegy- és domblánczolat, mely a folyam mentén kisebb nagyobb távolban huzódva, egyenetlenül határolja a legnagyobb szélességében 500 lépésnyi síkot, ahol Basta megütközött.
Nem csoda ezek után, ha a brassóiak a vajda uralmával épen nem voltak megelégedve; de az elégedetlenségre volt nekik más okuk is. Mint az egész országban, úgy Brassóban is Mihály vajda hatalomra jutásával az alkotmány sánczain kívűl eső oláh nép megmozdúlt; reményeket kezdett táplálni, sőt helyenként kísérletet is tett az addig fennállott politikai és társadalmi viszonyok megváltoztatására. A Brassó egyik külvárosában az úgynevezett Bolgárszegben lakó oláhok is megpróbálták 1600 október 1-én a várost meglepetéssel kezökbe keríteni. Támadásuk azonban visszaveretett;* és a város, mely már ekkor különben is elpártolt volt Mihály vajdától, most fokozott buzgalommal csatlakozott a vajda ellen országszerte támadt mozgalomhoz. A Tordán összegyűlt nemesség fölhívására a brassóiak is, mint a többi szászok, már szeptember közepén elszakadtak Mihály vajdától s ugyanakkor, midőn Basta és a nemesség a vajda hadseregét Miriszlónál legyőzték, a brassóiak Bloch senator vezetése alatt a bodzai szorosnál verték vissza a vajda segítségére siető oláh hadakat.*
TARTLER-TRAUSCH: Collectanea. I. 388. l. Két évvel később 1603-ban Weiss, mint a város jegyzője ez esemény emlékére a városnak Bolgárszeg felé néző falára a következő verset iratta:
Als uns das wilde Volk der tölpischen Wallachen
Die Nachbarschaft sehr schlimm und feindlich thäte machen,
Indem sie ihren Sinn in Grausamkeit verkehrt,
Und sich gar trotziglich hat wideruns empört.
Damals so hat die Leuth von den die Stadt bewohnet,
Sehr grosses Ungemach und Unfall nicht verschonet,
Dieweil Gott und das Glück es damals so beschlossen
So dasz wir gewaltiglich auch wären eingestossen
Und aber um die Zeit, da wir den Fall erlitten
Regiert das Oberhaupt Herr Hirscher voller Sitten
Hat auch schon emsiglich regiert fünf ganze Jahr
Und oft durch seinen Rath vertrieben grosz Gefahr
Und hat zwar wiederumb die Sorg der Obrigkeit
Sehr eiligst aufgerichtet und glücklich ausgebreit
Dieweil ist aller Sinn aufs beste st ets gerichtet
Und jeder war zugleich dem Vaterland verpflichtet.
Als uns das wilde Volk der tölpischen Wallachen
Die Nachbarschaft sehr schlimm und feindlich thäte machen,
Indem sie ihren Sinn in Grausamkeit verkehrt,
Und sich gar trotziglich hat wideruns empört.
Damals so hat die Leuth von den die Stadt bewohnet,
Sehr grosses Ungemach und Unfall nicht verschonet,
Dieweil Gott und das Glück es damals so beschlossen
So dasz wir gewaltiglich auch wären eingestossen
Und aber um die Zeit, da wir den Fall erlitten
Regiert das Oberhaupt Herr Hirscher voller Sitten
Hat auch schon emsiglich regiert fünf ganze Jahr
Und oft durch seinen Rath vertrieben grosz Gefahr
Und hat zwar wiederumb die Sorg der Obrigkeit
Sehr eiligst aufgerichtet und glücklich ausgebreit
Dieweil ist aller Sinn aufs beste st ets gerichtet
Und jeder war zugleich dem Vaterland verpflichtet.
E versek TARTLER szerint, habár megrongálva, még a múlt század elején is olvashatók voltak.
CZAUK. i. h. 119. l. Weiss naplója, 138. l.
A Mihály vajda elűzetését követő zavaros időszakban, a német és török párt küzdelmében, Brassó ellentétben a többi szász városokkal, nevezetesen Szebennel, nem annyira vonzalomból, mint inkább a körűlmények kényszerítő nyomása alatt a nemzeti fejedelemség ügyét képviselő török párthoz csatlakozott. Zsigmondnak, kit a kolozsvári országgyűlés 1601 február 3-án ismét fejedelemmé választott, újra meghódolt s ragaszkodott hozzá még a szerencsétlen goroszlói ütközet után is, midőn Zsigmond Moldvába menekűlve Basta és Mihály vajda hadai csaknem az egész országot dúlva és pusztítva elárasztották. E pillanatban Brassó az ország délkeleti határán elhagyatva, önerejére utalva állott, s csatlakozása Bastához és Mihályhoz, vagy a Moldvából török segítséggel visszatérni szándékozó Zsigmondhoz, az ország birtokát illetőleg mindkét pártra nagy fontosságú, de a városra magára mindkét esetben ezer veszélylyel járó lépés volt. Azok után, mit a brassóiak Mihály vajdától szenvedtek és a mit róla állítottak – joggal vagy jog nélkűl ma már nehéz volna eldönteni –, hogy t. i. a város előkelőit megöletni s a várost önkormányzatától megfosztani szándékozott,* Mihály uralmának visszatérése a legnagyobb réműlettel töltötte el őket. Egyiránt rettegtek a vajdától, mint baráttól és ellenségtől; s ez volt a főok, miért Bastához csatlakozni vonakodtak. A szövetségesek között támadt féltékenység, s ennek következményeképen Mihály vajda meggyilkoltatása a tordai táborban nagy félelemtől szabadította meg a várost, de helyzetének nehézségeit nem oszlatta el. «Így veszszen el más is, ki ilyeneket cselekszik», kiált fel az egykorú brassói krónikás,* s Weiss, ki a vajdának heves ellenségei közé tartozott, följegyeztette e nevezetes napot, a vajda meggyilkoltatásának napját,* de azért a brassóiak még sem csatlakoztak Bastához. Jól tudták, hogy Zsigmond ügyét a török felkarolta, hogy a Moldvába menekűlt fejedelemnek számos híve van az országban, s mivel tudták azt is, hogy a török győzelme esetén ennek boszúja első sorban a Barczaságot érné, tanácsosabbnak látták egyelőre semleges állást foglalva el, bevárni az események fejlődését. Zsigmond és Basta egyiránt csatlakozásra hívták fel őket; de míg Basta megelégedett a levélírással és a kegyelemígéretekkel, addig Zsigmond megjelenése a Barczaságon a habozó várost újra a nemzeti ügy zászlajához kötötte. Rövid tárgyalások után Zsigmond 1601 szeptember 6-án bevonúlt Brassóba és a várost egyideig a nemzeti ellentállás központjává tette, az osztrák hatalommal, a német párttal szemben.
Chronicon Fuchsio-Lugino-Oltardinum. P. I. 170. l.
U. az. P. I. 190. l.
Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum. P. I. 190. l. Aligha Weisstól nem ered a vajda halálára írott és ugyanott olvasható következő vers:
Imperio, rapto partum, cito diffluit; omnis
Vis injusta perit, nec diuturna manet.
Sic oppressores pereant, saevique tyranni,
Imprecor hoc hosti patria terra tuo.
Imperio, rapto partum, cito diffluit; omnis
Vis injusta perit, nec diuturna manet.
Sic oppressores pereant, saevique tyranni,
Imprecor hoc hosti patria terra tuo.
Basta György aczképe.*
Metszette Joann ab. Achen (szül. Köln 1552), II. Rudolf császár festője. (Meghalt Prágában, 1615.)
Brassó pártállása Zsigmond mellett nem vonta maga után a többi szász városok csatlakozását. Szeben visszautasítva a brassói tanács felszólítását, hogy a fejedelemhez álljon, továbbra is a német párt központja maradt s ezzel beállott a különben annyira egyetértő szász nemzet kebelében is a szakadás. Brassó megnyerése Zsigmondnak, eltekintve attól, hogy az ország délkeleti részét kezébe juttatta, pénzügyi tekintetben nagy előnyöket biztosított. E várostól kapta a háború folytatására szükséges pénzt oly időben, midőn az ország nagy része Basta hatalmában levén, a rendes fejedelmi jövedelmek csaknem teljesen elapadtak. Brassó a fejedelemért ennek harmadszori rövid uralkodása alatt igen sokat tett. 1601 szeptembertől 1602 juliusig 54,054 forint adóról ad Zsigmond nyugtát a városnak,* mely azonkívűl ezen idő nagyobb része alatt személye és udvara ellátásáról is gondoskodott. Nem alaptalanúl dicsekedett Weiss egy későbbi beszédében, hogy: «marhánkat, pénzünket, ezüst művünket kíméletlenűl oda adók neki, hogy hadat tarthasson és a dominatust hazánkban obtineálhassa»,* e háborút Zsigmond valóban Brassó pénzével folytatta. Viszont azonban a fejedelem is méltányolta a város áldozatkészségét. Elengedte azon 800 frtot, melyet a város évenként a törcsvári uradalomért a török adóba fizetni tartozott, pénzverési joggal ruházta fel* s megajándékozta Fogaras vidékén a pojánai uradalommal.*
Városi levéltár 620. sz.
Naplója, i. h. 175. l.
Városi levéltár. 619. sz.
Városi levéltár. 618. sz.
Zsigmond ingatag jellemét azonban az utolsó évek keserű tapasztalatai sem tették szilárddá, s ez alkalommal is ép oly könnyelműen adta fel Erdély függetlenségét, mint a mily könnyelműen ragadta annak megvédelmezését kezébe. Beleunva a háborúba, már 1602 juniusban újra kiegyezett a prágai udvarral s elhagyta végképen az országot, melyre szerencsétlen politikája annyi szenvedést árasztott. Erdély újra Basta keze alá kerűlt, s Brassó, mely a nemzeti fejedelemség ügyét a német párttal szemben felkarolta volt, nem alaptalan aggodalmakkal nézett a jövő elé. Zsigmond közbevetette ugyan magát a város érdekében, de többet használt a tábornok haragjának lecsillapítására azon ezer arany értékű serleg, melylyel az aggódó városi tanács őt megtisztelte.* 1602 julius 30-án a város hűséget esküdött Rudolfnak s késő áttérésének büntetéseképen kölcsön ürügye alatt 25,000 forintot fizetett.* Mert a német kormány ép úgy rászorúlt Brassó pénzére, mint előbb Zsigmond. A következő 1603-dik év február havában Basta ismét 17,000 frt kölcsönt vett fel a várostól készpénzben, posztóban és gabonában, miért viszont a császári biztosok a haszonbéreket és az adót kötötték le és a város terűletén elhelyezett katonaság elvonását ígérték meg.*
Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum, P. I. 204. l.
U. az. P. I. 211. l.
SZILÁGYI S.: Erdélyi országgyűlési emlékek. v. k. 203. l.
Rudolf király aláírása.*
Rudolf aláírásának kelte 1596. decz. 20. (Orsz. Lvtár. Tört. Emlékek.)
A nyugalom és a béke azonban Rudolf uralmával korántsem tért vissza az országba. A Basta vallonjai és hajdúi által iszonyúan elpusztított ország még egy végső erőfeszítést tett a német uralom lerázására, s a nemesség és a székely nemzet egy része a török pártfogással és segítséggel megjelent Székely Mózeshez csatlakozott. Újra megkezdődött a küzdelem, s midőn Basta Székely hadai elől az országból kivonulni kényszerűlt, a német uralom zászlóját a Basta által beültetett s a prágai udvarral szoros szövetségben álló Serbán Radul oláh vajda vette kezébe. A Barczaság szép síkja lett a döntő küzdelem színtere s Brassó az egymással szemben álló német és török párt között ismét nehéz helyzetbe jutott. A városi tanács a keserű tapasztalatokon okulva, szeretett volna semleges maradni; de az adott viszonyok között ez nem volt keresztülvihető. Székely Mózes felhívására, hogy a Barczaságot a tatárok és törökök pusztításától megóvja, kénytelen volt 150 katonát és ágyúkat küldeni a fejedelem táborába. A hűségeskü letételét azonban csak akkorra igérte, a mikor a fejedelem az egész országot, nevezetesen Szebent is, hol még mindig német őrség volt, kezébe keríti.*
Weiss naplója, i. h. 153. l.
A papírosmalom mellett 1603 julius 17-én vívott ütközet, a hős fejedelmet az erdélyi nemesség színe virágával s az ország függetlenségével együtt sírba vitte s bekövetkezett Brassóra is előbb az oláh vajda, majd a brassói győzelem hírére visszatért Basta boszúja. Radul, mindjárt a kivívott győzelem után, hadi és élelmi szereken kívűl 20,000 forint készpénzt csikart ki a várostól; féktelen zsoldosai pedig Erdély délkeleti részeiből különösen a Barczaságból és Brassó külvárosaiból iszonyú zsákmányt harácsoltak össze. Csupán Brassóból 3000 lovat vittek le s mintegy 100,000 erdélyi szarvasmarhát hajtottak át Havas-alföldre.* De még súlyosabb volt Brassóra Basta boszúja. Radul győzelme a hatalmat újra kezeibe juttatván, a dévai országgyűlésen 80,000 frt hadi sarczot vetett ki Brassóra, elpártolásáért,* holott jegyzi meg helyesen Weiss, nem mi hagytuk el őt, hanem ő hagyott el minket.* Rudolf kegyelme később elengedett ugyan ezen összegből 20,000 forintot, de a város kénytelen volt kapuit a német őrség előtt megnyitni, s önkormányzatát egy időre elveszítette. Basta a város kormányzójává egyik vallon kapitányát, Beaurit, a Mihály vajda gyilkosát, nevezte ki.*
Weiss naplója, i. h. 159. l.
SZILÁGYI S.: Erdélyi országgyűlési emlékek. v. k. 236. l.
Weiss naplója, i. h. 167. l.
Ugyanaz u. o. 164. l.
Ezzel, mint egész Erdélyben, úgy Brassóban is kezdetét vette Basta szomorú nevezetességű uralma, mely teljességgel nem volt alkalmas arra, hogy az erdélyiek előtt Rudolf kormányát népszerűvé tegye. Brassót és az egész Barczaságot a zsold hiányában rettenetesen garázdálkodó vallon és német katonaság szállotta meg, számszerint 12,000 ember; az önkormányzatától megfosztott város, teljesen a Bastától kinevezett kormányzó rendeleteitől függött.* Mint egyebütt, úgy itt is megjelent a katonai uralommal karöltve az ellenreformatio kísértő szelleme is. A jezsuiták felkeresték Brassót is s nem rajtok vagy a vallon kapitány jóakaratán, hanem a Basta eszélyességén múlt, hogy a város nagy templomát kezökbe nem kerítették és az ellenreformatiót a Barczaságon is meg nem kezdették.* Annál súlyosabb volt a pénzügyi teher, mi a katona-uralom alatt Brassóra nehezedett. Az elővárosokban elhelyezett német katonaság hetenként 1800 forintjába kerűlt a városnak,* a gubernator ellátása élelmi szerekkel naponként átlag hat forintba, fizetése készpénzben havonként száz forintba,* nem számítva a 60,000 frt büntetéspénzt, melyet a város e költségeken kívűl Bastának beszolgáltatni tartozott. Nem csekély összeget képviseltek továbbá az ajándékok a vallon tiszteknek és a polgári biztosoknak, kik úgy látszik ehhez valóságos jogot formáltak. Mindenik a városban megforduló vallon tiszt megkapta az ajándékot a várostól, ezüsttel kivert kardokban, perzsa szőnyegekben, kocsikban, ezüst poharakban stb.* 1604 márczius 10-én maga Basta is meglátogatta Brassót fényes kísérettel, hogy itt értekezletet tartson Radul havasalföldi vajdával, ki márczius 12-én érkezett a városba szintén nagy kísérettel és Basta parancsára a városi tanács által fényesen fogadtatva. E találkozás összes költségeit a város viselte. Négy nap alatt, míg a tábornok és a vajda együtt voltak, ellátásukra a város 4946 forintot adott ki* és a távozó Radult Basta parancsára hadi szerekkel, lőporral és golyóval látta el, Bastát pedig főembereivel együtt fényesen megajándékozta.* Viszont Basta is éreztette most kegyelmét a várossal: eltávozása előtt visszaadta a város önkormányzatát, a kormányzót állásától felmentette s ugyanazon év augusztus végén a vallon csapatokat is kivonta a Barczaságból.*
Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltard. P. I. 226. l. Weiss naplója, i. h. 164. l.
Stadthannenrechnungen. 1604 jan. 31. Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum. P. I. 228. l.
Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum. P. I. 218. l.
Stadthannenrechnungen. 1604-ből.
Stadthannenrechnungen. 1604-ből.
Stadthannenrechnungen. 1604 márczius.
Weiss naplója, i. h. 169. l. és Stadthannenrechnungen, 1604 márczius . A város által ekkor Bastának és környezetének adott ajándék összes értéke 798 frtra ment. A tábornoknak a város 133 frt 50 denár értékű posztóval kedveskedett; Hoffman biztosnak egy pár ezüst kupával; a szállásmesternek 40 frt értékű karddal; Höfl ezredesnek 2 szőnyeggel stb.
Weiss naplója, i. h. 172., 173. l.
Mint fiatal senator élte át Weiss Mihály e szomorú éveket, Báthory Endre bukásától 1605-ig; de hogy minő része volt ezen idő alatt a város ügyeinek intézésében, adatok hiányában, nehéz megállapítani. Naplója 1600-tól 1603-ig feltünően hézagos és a városi levéltárban is a városgazdai számadások épen ezen évekről teljesen hiányzanak. A mi kevés rá vonatkozó adatot ez évekből ismerünk, az élénk részvételét bizonyítja a város belső ügyeiben és az általános országos ügyekben. Jelen volt a szerencsétlen goroszlói ütközetben,* s Zsigmond brassói tartózkodása alatt élénk diplomácziai tevékenységet fejtett ki, hogy a fejedelemnek Bastával szemben Havasalföld támogatását megszerezze. E czélból 1601. szeptember végén, vagy október elején Havasalföldre utazott s bár Basta is mindent elkövetett, hogy ez országot a bécsi udvar részére vonja, Weissnak sikerült a legbefolyásosabb bojárokat a Zsigmond ügyének megnyerni. Kulcsár Radul, Stroia és Radul Floriezkul, kik ekkor az országot kormányozták, kijelentették, hogy készek a fejedelmet Bastával szemben a legerélyesebben támogatni s feltételűl csak azt tűzték ki, hogy Zsigmond ne erőszakolja rájok a szerfölött gyülölt Simon vajdát, Jeremiás moldovai vajdának testvérét. Csakhogy Zsigmond már esküvel volt lekötve Jeremiásnak és Simonnak s Weiss minden kisérlete, hogy a fejedelmet Simon ügyének elhagyására bírja, sikertelen maradott.* Így maradt el a szövetség Havasalfölddel, mely különben is e pillanatban Zsigmond ingatag jelleme mellett nem sokat használt volna az országnak. Ugyanazon év novemberben Weiss, hogy a város pártállását Zsigmond mellett a Bastával tartó Szebennel szemben igazolja, 1601 novemberben a brassói tanács megbízásából Szebenbe utazott* s talán az ő felvilágosításainak a Zsigmondnak kilátásba helyezett török segélyről, lehet tulajdonítani, hogy a szebeniek ugyanakkor a Zsigmondhoz utazó és a szebeni német őrség által elfogott török követség szabadon bocsáttatását kieszközölték. Ugyancsak őt bízta meg a tanács Zsigmond utolsó lemondása után 1602 juliusban azzal, hogy a Brassóra neheztelő Bastát kiengesztelje, mely feladatnak, valószínűleg nem annyira ékesszólása, mint inkább a város nevében felajánlott gazdag ajándék segítségével meg is felelt.* Ugyanezen év deczemberben ő képviselte Brassót a fejérvári országgyűlésen, valamint a következő 1603 februárban a kolozsvári országgyűlésen.* A Székely Mózes által ezen évben támasztott mozgalom Brassóban érte, és mint polgártársai közűl többeknek, úgy neki is alkalma nyílt a papirosmalomnál vívott szerencsétlen ütközet alkalmával fogságba esett nemesekkel szemben részvétét éreztetni. Saját pénzével váltotta ki Radul zsoldosainak kezéből a fiatal Allia Farkast, s jóllehet Basta a többi foglyokkal együtt ennek kiadatását is követelte, Weissnak elég bátorsága volt azt megtagadni és Alliát szabadon bocsátani. Ő maga jegyzi meg naplójában * – hol Allia kiváltását és szabadon bocsátását elbeszéli –, hogy bizony sok baja volt ezen dolog miatt; de tekintélyét és egyszersmind ügyességét is mutatja, hogy az akkor nem méltatlanúl rettegett Bastával büntetlenűl daczolhatott. A sors különös szeszélye hozta magával, hogy nehány év múlva ugyanezen Allia Farkas áll a brassóiakkal szemben, mint fővezér, a földvári ütközetben, melyben Weiss a csatával együtt életét is veszítette.*
Az 1606-ki városgazdai számadások egy adata szerint.
Weiss önéletrajzi adata 1605-ből. Szamosközy történeti feljegyzéseiből. Történelmi Tár, 1892. évf. 4. füz. 577. l.
Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum. P. I. 199. l.
Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum. P. I. 210. l.
Weiss naplója, i. m. 152–157. l.
I. h. 159. l.
Bethlen Farkas beszéli (Hist. Transsil. v. k. 205. l.), hogy a brassói csata után Radul zsoldosai Székely Mózes levágott fejét a városba hozták, hol az meggyalázva a piaczon hevert, mindaddig míg Weiss kertjében el nem temettette. Az elbeszélés első részét a brassói krónikák is bizonyítják, de a második résznek hitelességét, hogy t. i. Weiss temettette volna el a szerencsétlen fejedelem fejét, kétes értékűvé teszi azon körülmény, hogy az egykorú brassói krónikások mit sem tudnak róla, sőt maga Weiss sem említi naplójában.
Kétségtelen, hogy ezen Erdély és Brassó történelmében egyiránt szomorú évek eseményei Weiss Mihály politikai nézeteinek fejlődésére mély és állandó benyomást gyakoroltak. Az egymást rohamos gyorsasággal követő kormányváltozások, a három nemzetnek ez idő alatt több ízben nyilvánúlt meghasonlása, bizalmát a központi hatalomban és a három nemzet uniójában mindinkább meggyöngítették s mindinkább megérlelték benne azon meggyőződést, hogy a szász nemzet, de különösen Brassó önálló politikára van utalva. Természetes, hogy az eszme, mely őt ép úgy mint polgártársait vezette, nem az ország általános érdeke, hanem a szász nemzet, első sorban pedig Brassó specialis érdeke volt. A központi hatalom sajnálatos gyöngesége és a város exponált fekvése mindenesetre érthetővé, sőt bizonyos fokig menthetővé teszi a körűltekintő, óvatos politikát, mely mindig a hatalmasabbnak adott igazat, s melynek egyetlen czélja volt a várost a minduntalan környező veszélyből a lehető legkevesebb áldozattal szabadítani meg. De Weiss itt nem állapodott meg.
Serbán Radul vajda aláírása.*
1605. aug. 15. Tergovistyán az erd. rendekhez (Nemz. Muz. Torma gyűjt.).
A közelmult évek politikai és hadi eseményei megtanították őt havasalföldi vajdák politikai állásának nagy fontosságát Erdély ügyeire kellőleg méltányolni. Nem kerűlte el figyelmét, hogy minő fényes sikerrel avatkoztak Mihály és Radul vajdák az erdélyi török és német párt küzdelmébe s belátta, hogy Brassó földrajzi fekvésénél fogva első sorban érdekelve van a szomszéd állam politikáját ismerni s annak uraival minden körűlmények között jó viszonyt tartani. A havasalföldi és moldvai eseményeket még egyszerű brassói polgár korában figyelemmel kísérte; mint feljegyzései mutatják, már ekkor voltak mindkét országban tekintélyes összeköttetései; s az utolsó évek eseményei, első sorban Serbán Radul pártállása a bécsi udvar mellett, ez összeköttetéseknek még buzgóbb ápolására ösztönözték. A mily hasznos lehetett Brassóra a szomszéd havasalföldi vajda mint barát és szövetséges, époly veszedelmesnek bizonyúlt be mint ellenség, nemcsak politikai, hanem kereskedelmi tekintetben is. És ez utóbbi körülmény Brassóra életkérdés volt. Radul vajdát a város iránt lekötelezni, barátságát a város részére biztosítani: ez a brassói tanács és a Weiss Mihály főtörekvése 1603 után; és törekvésökben, mint a bekövetkezett események bizonyítják, czélt is értek.
Már 1604-ben Radul és Basta brassói tartózkodása alkalmával a tanács feltünő szívességet és előzékenységet tanúsított a vajda iránt: a Bastától ráparancsolt, tehát köteles ajándékokon kívűl értékes ezüst kupákkal tisztelte meg vendégét.* Ezen időtől kezdődik azon szívélyes viszony, mely a későbbi években a város és a vajda között számtalanszor nyilvánúl, s kétségtelen, hogy e politikai irányt a brassói tanácsban főképen Weiss Mihály képviselte. Ő volt az, ki a város megbízásából 1604 októberben Radul vajdát fölkereste, s rámutatva a város és a vajda között fennállott ellenséges viszonyból származott kölcsönös hátrányokra és bajokra, és a barátságos viszony szükségességét mindkettőjökre nézve hangsúlyozva, a vajdát és bojárjait a Brassóval kötendő barátságra rábírta.* Későbbi adatok arra mutatnak, hogy a város és a vajda között most formaszerint véd- és daczszövetség köttetett.* Weissnak ezen alkalommal sikerűlt a vajdát – ki a brassói senator nem közönséges tehetségeit méltányolni tudta – Brassó és a maga részére teljesen megnyerni. Mint jó barátok váltak el s összeköttetésük állandó maradott. Ezután Weiss Mihály a tergovist-i udvarnál mindig szívesen látott vendég volt, kit a vajda nemcsak politikai ügyek tárgyalásánál, hanem e kor legkedveltebb szórakozásában, a vadászatnál is szívesen látott oldala mellett.*
Stadthannenrechnungen. 1604 márcziusról.
Weiss naplója, i. h. 173. l. és Stadthannenrechnungen. 1604 októberről.
Weiss ezt nyiltan nem mondja; de hivatkozás van e szövetségre Mychne Radul 1612-ki szövetséglevelében. Városi levéltár. 772. sz.
Így hívja meg 1606 novemberben halászatra és vadászatra. Weiss naplója, i. h. 195. l.
Már ekkor a brassói senator vagyoni állásánál fogva is jelentékenyen kiemelkedett a közönséges polgárok sorából. Vannak történelmi alakok, kiknek magánélete ép úgy felhívja a történész figyelmét, mint nyilvános, politikai élete, s kiknél e kettő oly szoros összefüggésben áll, hogy egyik a másik nélkűl nem is érthető. Weiss Mihály nem tartozik ezen alakok közé; de a dolog természeténél fogva a magán ember élete és működése a politikusétól teljesen nála sem választható el. Társadalmi állásának következményeképen kora évkönyvírói és krónikásai előtt politikai működése minden más tevékenységét háttérbe szorította; a mit róla tudunk, a mit kortársai róla följegyeztek, az mind a politikusra vonatkozik. A mily tisztán áll előttünk politikai pályája, ép oly keveset tudunk magán életéről. Néhány adatot ő maga őrzött meg naplójában s ezek is a mily hézagosak, ép oly kevéssé érdekesek. Egy vagyonos, előkelő polgárt tüntetnek fel ezen adatok, ki kötelességének tartja, tevékenységét első sorban városa közügyeinek szentelni; de a ki e mellett nem feledkezik meg családi ügyeiről sem, nevezetesen vagyonának gyarapításáról. Nem csupán tevékeny városi tisztviselő, hanem ügyes és szerencsés kereskedő is. Úgy látszik, működését e téren már Prágában kanczelláriai szolgálata alatt kezdette meg; erre mutat legalább szoros összeköttetése Hector János brassói senator és kereskedővel; s személyes nagyravágyása mellett valószínűleg Brassó kedvező kereskedelmi viszonyai is közreműködtek arra, hogy e várost hazájának válaszsza. Politikai érdek és ambitio mellett a kereskedelmi érdekek is Moldva és Havasalföld felé vonzották s első összeköttetései a moldvai és havasalföldi vajdák udvarával és e két ország bojárjaival nem annyira politikai, mint inkább kereskedelmi természetűen voltak. Innen szerezte be az akkor nagyon kedvelt moldvai és török lovakat, melyek az akkori viszonyok között magas áron keltek el Erdélyben.* E mellett a várossal is folytatott űzletet; a lovak, melyekkel a követségben járó senatorok utaztak, az ő istállójából kerűltek ki.* Hogy kereskedelmi ügyei szerencsésen folytak, mutatja az, hogy a város határán kívűl Fogaras vidékén is szerzett birtokot: az ohobai uradalmat, mely később hűtlenség bűne miatt tőle elvétetvén, Báthory Gábor adományából a Kamuthy család birtokába ment át.
Naplójában erre vonatkozólag ő maga jegyzett föl egy pár adatot: 1604 nov. 25-én Petky Jánosnak adott el egy török lovat 600 frtért. Összehasonlítás kedvéért megjegyzem, hogy egy közönséges nyerges lovat, minőt a Havasalföldre és Törökországba utazó követek használtak, 48 frtért vettek. Stadthannenrechnungen. 1605 nov. 7-ről.
Stadthannenrechnungen. 1604–1609. A fuvarbér, úgy látszik, nem volt magas; hat lóért a város Brassótól Kolozsvárig 6 frtot fizetett.
Bocskay István arczképe.*
Bocskay István s Achmet szultán arczképe a «Conterfet Kupferstich» után készült.
