15.
Mindig május a hava)
Bájvirágot láta meg
Mint a légbe leng-lebeg,
Melybe, bársony szirmon át,
Csalfa szél utat talált.
S felsohajt a szerető,
Mért e szél nem lehet ő?
»Arczodat csókdossa szél,
Mért hogy én is nem? – beszél –
Hajh! de esküt tőn kezem:
Tövedről le nem veszem.
Ifjutól mi balga tett,
Ki édesért ugy eped!
Fel ne ródd vétkűl nekem
Hogy érted esküm szegem;
Kiért Zeusz esküt teszen
Hogy Juno csak szerecsen;
S istenségiről letenne
Érted, s halandóvá lenne.«