16.
Nyáj nem legel,
Juh nem nevel,
Kos nem szökell:
Szerelem tűn
A hűség szűn,
Sziv nem ég hűn:
Oda ajkam minden víg dala,
Szeretőm szerelme mind oda,
S hol a hű szerelmi láng lakott.
Egy örökre szóló »nem« van ott.
Boszus szerencse, átkos, lenge nő!
Semmi kétség,
A ledérség
Mély gyászban élek,
Mitől se félek,
Sivár az élet
Szivem szakad
S írt mi sem ad…
Oh kárhozat!
Pásztorsípomban semmi hang,
Ürüm kolompja gyászharang,
Ugráncsi kis kutyám se játszik,
A mint szokott, sőt félni látszik.
Mély sóhajom
S kinos bajom
A szivtelen
Föld nyög velem
Nem lejt vig ár,
Nem szól madár,
S hijába vár
Nyáj kesereg
Vagy szendereg
S nympha-sereg
Mind az a kedves mulatkozás,
Mind az a vidám találkozás,
Mind oda az esti élvezet,
Mert szerelmünk meghalt, elveszett.
Isten veled,
Kitől ered
Bus Coridon,
Már jól tudom,
Juh nem nevel,
Kos nem szökell:
| Minden oda! |
A hűség szűn,
Sziv nem ég hűn:
| Ez az oka. |
Szeretőm szerelme mind oda,
S hol a hű szerelmi láng lakott.
Egy örökre szóló »nem« van ott.
Boszus szerencse, átkos, lenge nő!
Semmi kétség,
A ledérség
| Jobban asszonyokban lelhető. |
Mitől se félek,
Sivár az élet
| S rabság nekem. |
S írt mi sem ad…
Oh kárhozat!
| Kín s gyötrelem! |
Ürüm kolompja gyászharang,
Ugráncsi kis kutyám se játszik,
A mint szokott, sőt félni látszik.
Mély sóhajom
S kinos bajom
| Vonítva osztja érezőn; |
Föld nyög velem
| Mint száz levert hős vérmezőn. |
Nem szól madár,
S hijába vár
| Zöld színt a tér. |
Vagy szendereg
S nympha-sereg
| Ijedve fél. |
Mind az a vidám találkozás,
Mind oda az esti élvezet,
Mert szerelmünk meghalt, elveszett.
Isten veled,
Kitől ered
| Minden kinom, te legszebb drága kincs! |
Már jól tudom,
| Magában él és semmi enyhe nincs. |
