III. SZÍN.
Mitylene. Szoba bordélyban.
Kerítő, Neje és szolgájok Nyilas jönnek.
Kerítő, Neje és szolgájok Nyilas jönnek.
KERÍTŐ.
Nyilas!
Nyilas!
NYILAS.
Parancs’!
Parancs’!
KERÍTŐ.
Eredj, kutasd át szorgosan a piaczot; Mitylene tömve van gavallérokkal, s mi tömérdek pénzt vesztettünk a vásár ideje alatt, mert nagyon is lánytalanok voltunk.
Eredj, kutasd át szorgosan a piaczot; Mitylene tömve van gavallérokkal, s mi tömérdek pénzt vesztettünk a vásár ideje alatt, mert nagyon is lánytalanok voltunk.
NŐ.
Soh’se fogytunk ki ennyire a teremtésekből. Csak három silány darabunk van, s ezek se tehetnek többet, mint a mit tesznek; s a folytonos működés következtében körűlbelől rothadtak biz ők.
Soh’se fogytunk ki ennyire a teremtésekből. Csak három silány darabunk van, s ezek se tehetnek többet, mint a mit tesznek; s a folytonos működés következtében körűlbelől rothadtak biz ők.
KERÍTŐ.
Frisseket kell hát szereznünk, bármi áron. Ha lelkiismerettel nem járunk el, valami mesterségben, nem boldogulunk.
Frisseket kell hát szereznünk, bármi áron. Ha lelkiismerettel nem járunk el, valami mesterségben, nem boldogulunk.
NŐ.
Igazad van: satnya fattyúlányokat fölnevelni, rosszúl fizet; úgy gondolom, vagy tizenegyet szépen fölneveltem, fölruháztam…
Igazad van: satnya fattyúlányokat fölnevelni, rosszúl fizet; úgy gondolom, vagy tizenegyet szépen fölneveltem, fölruháztam…
NYILAS.
Igenis, 11 évökig, aztán meg szépen levetkőztetted. – Igazság! a piaczot kutassam át?
Igenis, 11 évökig, aztán meg szépen levetkőztetted. – Igazság! a piaczot kutassam át?
NŐ.
Azt hát! Mostani portékánkat egy erős szél rongyokká fúja szét, oly siralmasan el van nyűve.
Azt hát! Mostani portékánkat egy erős szél rongyokká fúja szét, oly siralmasan el van nyűve.
KERÍTŐ.
Valót beszélsz: nagyon is kórosok, meg kell vallani. A szegény erdélyi is meghalt, ki a kis czafrával hált.
Valót beszélsz: nagyon is kórosok, meg kell vallani. A szegény erdélyi is meghalt, ki a kis czafrával hált.
NYILAS.
| Bizony hamar elemésztette; rostélyost csinált belőle a férgek számára. – Hanem most megyek s átfürkészem a piaczot. | (El.) |
KERÍTŐ.
Három, négy ezer arany szép kis örökség volna, hogy nyugodtan élhetnénk s felhagyhatnánk e mesterséggel.
Három, négy ezer arany szép kis örökség volna, hogy nyugodtan élhetnénk s felhagyhatnánk e mesterséggel.
NŐ.
Mit! felhagyni? Ugyan kérlek, hát szégyen-e vén korunkban szerezni?
Mit! felhagyni? Ugyan kérlek, hát szégyen-e vén korunkban szerezni?
KERÍTŐ.
Ah! hitelünk nem felel meg a portékaforgalomnak, sem a portékaforgalom fel nem ér a sok bajlódással. Azért, ha fiatal korunkban tudnánk takaros kis vagyont kaparítani, bizony nem volna rossz, ajtónkat zárva tartani. Aztán meg, hogy oly rossz lábon állunk az istenekkel, ez is elég rúgós ok, hogy a dologgal felhagyjunk.
Ah! hitelünk nem felel meg a portékaforgalomnak, sem a portékaforgalom fel nem ér a sok bajlódással. Azért, ha fiatal korunkban tudnánk takaros kis vagyont kaparítani, bizony nem volna rossz, ajtónkat zárva tartani. Aztán meg, hogy oly rossz lábon állunk az istenekkel, ez is elég rúgós ok, hogy a dologgal felhagyjunk.
NŐ.
Ah! más czéhbeliek is vétkeznek, ép oly jól, mint mi.
Ah! más czéhbeliek is vétkeznek, ép oly jól, mint mi.
KERÍTŐ.
Oly jól, mint mi? Oh még jobban is: mi rosszabbúl vétkezünk. A mi keresetünk nem is mesterség, nem is hivatás. – De ime Nyilas.
Nyilas és a Kalózok jönnek Marinával.
Oly jól, mint mi? Oh még jobban is: mi rosszabbúl vétkezünk. A mi keresetünk nem is mesterség, nem is hivatás. – De ime Nyilas.
Nyilas és a Kalózok jönnek Marinával.
NYILAS.
Csak előre! Azt mondjátok, uraim, hogy szűz?.
Csak előre! Azt mondjátok, uraim, hogy szűz?.
1. KALÓZ.
Nem kételkedünk rajta.
Nem kételkedünk rajta.
NYILAS.
Gazd’ uram! a legmagasb árt ajánlottam ezért a teremtésért, kit itt magad előtt látsz. Ha tetszik: jó; ha nem: elvesztettem foglalómat.
Gazd’ uram! a legmagasb árt ajánlottam ezért a teremtésért, kit itt magad előtt látsz. Ha tetszik: jó; ha nem: elvesztettem foglalómat.
NŐ.
Nyilas! vannak-e különös tulajdonai?
Nyilas! vannak-e különös tulajdonai?
NYILAS.
Jó arczú, szépen beszél s gyönyörű szép ruhája van; egyébre nincs szükség, hogy e miatt visszautasítsd.
Jó arczú, szépen beszél s gyönyörű szép ruhája van; egyébre nincs szükség, hogy e miatt visszautasítsd.
KERÍTŐ.
Mi az ára, Nyilas?
Mi az ára, Nyilas?
NYILAS.
Egy fillért sem tudtam ezer aranyból lealkudni.
Egy fillért sem tudtam ezer aranyból lealkudni.
KERÍTŐ.
Jó. Kövessetek, urak: azonnal kifizetem. Vidd be, feleség, és oktasd, mint kell cselekednie, hogy hivatásában éretlen ne legyen.
Jó. Kövessetek, urak: azonnal kifizetem. Vidd be, feleség, és oktasd, mint kell cselekednie, hogy hivatásában éretlen ne legyen.
| (Kerítő és a Kalózok el.) |
NŐ.
Nyilas, jegyezd fel ismertető jeleit: haja, arcza szinét, nagyságát, korát, a kezességet szüzességeért, s kiáltsd ki: „A ki legtöbbet ád, azé lesz legelőször.” Nem volna olcsó dolog ily szűzeség, ha a férfiak olyanok volnának, mint voltak. Végezd, a mit parancsoltam.
Nyilas, jegyezd fel ismertető jeleit: haja, arcza szinét, nagyságát, korát, a kezességet szüzességeért, s kiáltsd ki: „A ki legtöbbet ád, azé lesz legelőször.” Nem volna olcsó dolog ily szűzeség, ha a férfiak olyanok volnának, mint voltak. Végezd, a mit parancsoltam.
NYILAS.
| Izibe’ megteszem. | (El.) |
MARINA.
Oh jaj! hogy olyan lassu, késedelmes
Volt Leonin! szúrt volna! mért beszélt!
Vagy a kalóznép hogy nem volt vadabb,
Hogy vizbe dobtak vón’ anyám keresni!
Oh jaj! hogy olyan lassu, késedelmes
Volt Leonin! szúrt volna! mért beszélt!
Vagy a kalóznép hogy nem volt vadabb,
Hogy vizbe dobtak vón’ anyám keresni!
NŐ.
No, szépem, mit rimánkodol?
No, szépem, mit rimánkodol?
MARINA.
Hogy szép vagyok.
Hogy szép vagyok.
NŐ.
Az ám! az istenek megtették rajtad a magokét.
Az ám! az istenek megtették rajtad a magokét.
MARINA.
Nem vádlom őket.
Nem vádlom őket.
NŐ.
Az én kezembe kerültél: itt fogsz még csak élni!
Az én kezembe kerültél: itt fogsz még csak élni!
MARINA.
Annál nagyobb gyász, hogy annak kezéből
Menekülék, hol halnom kell vala.
Annál nagyobb gyász, hogy annak kezéből
Menekülék, hol halnom kell vala.
)
NŐ.
Úgy bizony, örömben fogsz élni.
Úgy bizony, örömben fogsz élni.
MARINA.
Nem én.
Nem én.
NŐ.
De bizony fogsz s megkóstolni minden nemű úri embereket. Jó dolgod lesz: minden különféle fajta szolgálatodra fog állani. Hohó! te füledet dugod be?
De bizony fogsz s megkóstolni minden nemű úri embereket. Jó dolgod lesz: minden különféle fajta szolgálatodra fog állani. Hohó! te füledet dugod be?
MARINA.
Asszony vagy te?
Asszony vagy te?
NŐ.
Ugyan hát mi volnék, ha asszony nem volnék?
Ugyan hát mi volnék, ha asszony nem volnék?
MARINA.
Becsületes asszony, vagy nem is asszony.
Becsületes asszony, vagy nem is asszony.
NŐ.
Biz Isten! megkorbácsollak, libácskám! Már látom, meggyűl veled a bajom. Jöszte csak! bolondos fiatal csemete vagy; úgy kell hajlanod, a hogy én akarom.
Biz Isten! megkorbácsollak, libácskám! Már látom, meggyűl veled a bajom. Jöszte csak! bolondos fiatal csemete vagy; úgy kell hajlanod, a hogy én akarom.
MARINA.
Az istenek ótalmazzanak!
Az istenek ótalmazzanak!
NŐ.
Ha az isteneknek tetszik téged férfiak által megótalmazni, szükség, hogy férfiak vigasztaljanak, férfiak tápláljanak, férfiak felbizgassanak. – Ihol Nyilas.
Nyilas visszajő.
Nos, fiú, kikiáltottad a piaczon?
Ha az isteneknek tetszik téged férfiak által megótalmazni, szükség, hogy férfiak vigasztaljanak, férfiak tápláljanak, férfiak felbizgassanak. – Ihol Nyilas.
Nyilas visszajő.
Nos, fiú, kikiáltottad a piaczon?
NYILAS.
Csaknem annyiszor, a hány a haja szála.
Hangommal rajzoltam le képét.
Csaknem annyiszor, a hány a haja szála.
Hangommal rajzoltam le képét.
NŐ.
Kérlek, mondd csak, milyennek találod az emberek hajlamát, különösen a fiatalabb fajtáét?
Kérlek, mondd csak, milyennek találod az emberek hajlamát, különösen a fiatalabb fajtáét?
NYILAS.
Becsületemre, úgy hallgatott reám, mintha atyjok végrendeletét hallgatták volna. Egy spanyolnak annyira folyt érte a nyála, hogy a csupa leírással már ágyba feküdt.
Becsületemre, úgy hallgatott reám, mintha atyjok végrendeletét hallgatták volna. Egy spanyolnak annyira folyt érte a nyála, hogy a csupa leírással már ágyba feküdt.
NŐ.
Holnap nálunk lesz legjobb ingfodrával.
Holnap nálunk lesz legjobb ingfodrával.
NYILAS.
Ma este, ma este még! Hanem, ifiasszony, ismeri-e azt a czombjain guggoló franczia lovagot!
Ma este, ma este még! Hanem, ifiasszony, ismeri-e azt a czombjain guggoló franczia lovagot!
NŐ.
Kit? Veroles mosziőt?
Kit? Veroles mosziőt?
NYILAS.
Azt. A kikiáltásnál egy bakugrást koczkáztatott meg, azonban feljajdult bele, és megesküdött, holnap meglátogatja.
Azt. A kikiáltásnál egy bakugrást koczkáztatott meg, azonban feljajdult bele, és megesküdött, holnap meglátogatja.
NŐ.
No, no! a mi őt illeti, ő úgy hozta ide nyavalyáját, itt csak megint megkapja. Annyit tudok, ő eljő ide árnyékunkba, hogy aztán majd a napon fitogtassa fanczia koronáját.
No, no! a mi őt illeti, ő úgy hozta ide nyavalyáját, itt csak megint megkapja. Annyit tudok, ő eljő ide árnyékunkba, hogy aztán majd a napon fitogtassa fanczia koronáját.
NYILAS.
Ha minden nemzetből jönne egy-egy utazó, ily czégér mellett, valamennyi hozzánk szállana.
Ha minden nemzetből jönne egy-egy utazó, ily czégér mellett, valamennyi hozzánk szállana.
NŐ.
Jer ide kissé, kérlek. Reád nagy szerencse vár. Jól jegyezd meg: tettetned szükség magadat, mintha félénken tennéd azt, a mit szívesen végzesz; mintha megvetnéd a hasznot, hol legtöbb a nyereség. Sírni azon, hogy úgy élsz, a hogy élsz, szánalomra indítja imádóidat; s ritkán, de mégis, e szánalom jó véleményt hoz létre felőled, és e vélemény tiszta merő nyereséget.
Jer ide kissé, kérlek. Reád nagy szerencse vár. Jól jegyezd meg: tettetned szükség magadat, mintha félénken tennéd azt, a mit szívesen végzesz; mintha megvetnéd a hasznot, hol legtöbb a nyereség. Sírni azon, hogy úgy élsz, a hogy élsz, szánalomra indítja imádóidat; s ritkán, de mégis, e szánalom jó véleményt hoz létre felőled, és e vélemény tiszta merő nyereséget.
MARINA.
Nem értelek.
Nem értelek.
NYILAS.
Oh vedd őt munkába, ifjasszony! vedd őt munkába! Ezeket az elpirulásokat valami módon el kell oltani.
Oh vedd őt munkába, ifjasszony! vedd őt munkába! Ezeket az elpirulásokat valami módon el kell oltani.
NŐ.
Igazad van; valóban szükséges: mert hisz még a menyasszony is szégyennel fog ahhoz, a mire pedig fel van hatalmazva.
Igazad van; valóban szükséges: mert hisz még a menyasszony is szégyennel fog ahhoz, a mire pedig fel van hatalmazva.
NYILAS.
Hm! az egyik úgy tesz, a másik nem. De, ifiasszony, ha már a pecsenyét kialkudtam…
Hm! az egyik úgy tesz, a másik nem. De, ifiasszony, ha már a pecsenyét kialkudtam…
NŐ.
Le is vághatsz majd egy falatot a nyársról.
Le is vághatsz majd egy falatot a nyársról.
NYILAS.
Megtehetném ezt?
Megtehetném ezt?
NŐ.
Ki tagadná meg? – Csak errébb, kicsinyem; tetszik nekem ruháid szabása.
Ki tagadná meg? – Csak errébb, kicsinyem; tetszik nekem ruháid szabása.
NYILAS.
De nem is kell ám rajta változtatni.
De nem is kell ám rajta változtatni.
NŐ.
Nyilas! eredj csak, költsd el ezt a városban; híreld ki, mily lakónk van: ha sok lesz a látogató, te sem fogsz veszteni. Mikor a természet e darabot formálta, nagy jót szánt neked is. Azért hát csak hirdesd ki, mily mustra a lány, és tenhírmondásod lesz bő aratásoddá.
Nyilas! eredj csak, költsd el ezt a városban; híreld ki, mily lakónk van: ha sok lesz a látogató, te sem fogsz veszteni. Mikor a természet e darabot formálta, nagy jót szánt neked is. Azért hát csak hirdesd ki, mily mustra a lány, és tenhírmondásod lesz bő aratásoddá.
NYILAS.
Állok érte, ifiasszony, a mennydörgés sem abajgatja úgy fel az angolna-fészket, mint a hogy én fölberzelem a buja korhelyeket bájai kitrombitálásával. Még ma este hozok néhányat.
Állok érte, ifiasszony, a mennydörgés sem abajgatja úgy fel az angolna-fészket, mint a hogy én fölberzelem a buja korhelyeket bájai kitrombitálásával. Még ma este hozok néhányat.
NŐ.
Jer velem, kövess.
Jer velem, kövess.
MARINA.
Mig a tűz izzó, viz mély, tőr hegyes még:
Oldatlan addig övem, a szüzeség.
Segéld, Diána, szándokom!
Mig a tűz izzó, viz mély, tőr hegyes még:
Oldatlan addig övem, a szüzeség.
Segéld, Diána, szándokom!
NŐ.
| Mi közünk nekünk Dianához? No, jősz-e végre? | (Mind el.) |
