IV. SZÍN.
Tarsus. Terem Kleon lakában.
Kleon és Dionyza jönnek.
DIONYZA.
Eh! megbomoltál? tétlenné tehetjük?
Eh! megbomoltál? tétlenné tehetjük?
KLEON.
Oh Dionyza! ily gyilkos merényt
Nem láta még se nép, se hold soha.
Oh Dionyza! ily gyilkos merényt
Nem láta még se nép, se hold soha.
DIONYZA.
Úgy látom, újra gyermekké leszesz.
Úgy látom, újra gyermekké leszesz.
KLEON.
Volnék a roppant mindenség ura,
Tétlenné tenni ezt a bűnt: od’adnám!
Oly hölgy! csekélyebb vérü, mint erényü,
S mégis fölért föld bármely trónusával
A jog szemében. – Oh, gaz Leonin!
Megmérgezéd őt. Ha magad köszöntöd
Rá a pohárt, ez jótett lesz vala,
Bűnödhöz illő. Mit felelsz, ha majd
Nemes Perikles kéri gyermekét?
Volnék a roppant mindenség ura,
Tétlenné tenni ezt a bűnt: od’adnám!
Oly hölgy! csekélyebb vérü, mint erényü,
S mégis fölért föld bármely trónusával
A jog szemében. – Oh, gaz Leonin!
Megmérgezéd őt. Ha magad köszöntöd
Rá a pohárt, ez jótett lesz vala,
Bűnödhöz illő. Mit felelsz, ha majd
Nemes Perikles kéri gyermekét?
DIONYZA.
Meghalt. A dajkák párkák nem lehetnek,
Hogy fölneveljék s megtartsák örökre.
Azt mondom, éjjel halt meg. Hol a czáf?
Ha csak magad te jámbor bambaként
Becsűletesség puszta neviért
Ki nem kiáltod: „Gazság ölte meg!”
Meghalt. A dajkák párkák nem lehetnek,
Hogy fölneveljék s megtartsák örökre.
Azt mondom, éjjel halt meg. Hol a czáf?
Ha csak magad te jámbor bambaként
Becsűletesség puszta neviért
Ki nem kiáltod: „Gazság ölte meg!”
)
KLEON.
Eredj, eredj! Bizony az ég alatt
Mindannyi bűn közt istenek előtt
Ez legutáltabb.
Eredj, eredj! Bizony az ég alatt
Mindannyi bűn közt istenek előtt
Ez legutáltabb.
DIONYZA.
Ökörszemek mind elrepülnek innen,
Kitárni titkunk’ Perikles előtt.
Szégyellve érzem, törzsöd mily nemes
S lelked mi gyáva!
| Hidd azt, hogy az apró |
Kitárni titkunk’ Perikles előtt.
Szégyellve érzem, törzsöd mily nemes
S lelked mi gyáva!
KLEON.
Nem mondom, egyetértve javasol,
De azt helyesli: óh, az nem nemes törzs
Forrásiból fakadt!
| A ki ily cselekvést, |
De azt helyesli: óh, az nem nemes törzs
Forrásiból fakadt!
DIONYZA.
De te tudod csak, hogy halt meg, s nem is
Tudhatja más, mert Leonin nem él. –
Csúffá tevé ő lányom’, közte és
Szerencse közt állt; rá nem néze senki;
Marína arczán csüggtek, s a miénk
Fitymálva élt, mint szolgáló, ki még
„Jó nap”-ra se méltó. Ez szivem’ mará.
S tettem iszonynak tetszik bár előtted,
Tengyermeked’ ki gyűlölöd: de nékem
Úgy rémlik, e tett üdvös vállalat
Egyetlen lányunk kedviért.
| Jó! ám legyen; |
Tudhatja más, mert Leonin nem él. –
Csúffá tevé ő lányom’, közte és
Szerencse közt állt; rá nem néze senki;
Marína arczán csüggtek, s a miénk
Fitymálva élt, mint szolgáló, ki még
„Jó nap”-ra se méltó. Ez szivem’ mará.
S tettem iszonynak tetszik bár előtted,
Tengyermeked’ ki gyűlölöd: de nékem
Úgy rémlik, e tett üdvös vállalat
Egyetlen lányunk kedviért.
KLEON.
Legyen irgalmas!
| Az ég |
DIONYZA.
Mit szólhat ő? Koporsója után
Zokogva mentünk s gyászolunk ma is;
Emléke készül, és a sírirat
Fényes arany betűkkel hirdeti
Dicsőitvén őt s hű gondunkat is,
Mely azt emelte.
| Azután Perikles, |
Zokogva mentünk s gyászolunk ma is;
Emléke készül, és a sírirat
Fényes arany betűkkel hirdeti
Dicsőitvén őt s hű gondunkat is,
Mely azt emelte.
KLEON.
Ki angyalarczczal csalod azt, a kit
Saskörmeiddel megmarkolni törsz!
| Oh, mily harpia! |
Saskörmeiddel megmarkolni törsz!
DIONYZA.
S te botorúl az ég előtt emelsz
Panaszt: a tél minden legyet megöl!
S mégis, tudom, szavam parancs neked.
Gower jő, Marina emléke előtt Tarsusban.
S te botorúl az ég előtt emelsz
Panaszt: a tél minden legyet megöl!
S mégis, tudom, szavam parancs neked.
| (Mindketten el.) |
GOWER.
Mérföldek tűnnek, száll idő velünk,
Kagyló-teknőben tengerárt szelünk,
Bejárván annyi népet, földeket,
Hogy fogva tartsuk képzeletteket.
Bocsánatot, s ne tudjátok be vétkül,
Hogy bármi földön, hol szinünk felépül,
Csak egy nyelv hangzik. Én, ki az események
Hézagait betöltöm, hadd kisérlek
Mesénk lépcsőin át. Tyrus királya
Ismét a vészes tengert bolygva járja,
Meglátogatni lányát, élte üdvét;
Urak s lovagnép ott köréje gyülvék.
Vén Eskanes, kit multkor Helicán
Fölebb emelt volt méltóság fokán,
Kormányoz otthon. Tartsátok meg ezt:
Agg Helicán kiséri Periklest.
Tarsusba ér jó széllel a király,
Haza vinni lányát, a ki tova már.
(Képzeljétek, hajós a gondolat,
Így gondolattok is tovább halad.)
Árnyak gyanánt ők, látom, mint lebegnek:
A szem segítsen most már fületeknek.
Mérföldek tűnnek, száll idő velünk,
Kagyló-teknőben tengerárt szelünk,
Bejárván annyi népet, földeket,
Hogy fogva tartsuk képzeletteket.
Bocsánatot, s ne tudjátok be vétkül,
Hogy bármi földön, hol szinünk felépül,
Csak egy nyelv hangzik. Én, ki az események
Hézagait betöltöm, hadd kisérlek
Mesénk lépcsőin át. Tyrus királya
Ismét a vészes tengert bolygva járja,
Meglátogatni lányát, élte üdvét;
Urak s lovagnép ott köréje gyülvék.
Vén Eskanes, kit multkor Helicán
Fölebb emelt volt méltóság fokán,
Kormányoz otthon. Tartsátok meg ezt:
Agg Helicán kiséri Periklest.
Tarsusba ér jó széllel a király,
Haza vinni lányát, a ki tova már.
(Képzeljétek, hajós a gondolat,
Így gondolattok is tovább halad.)
Árnyak gyanánt ők, látom, mint lebegnek:
A szem segítsen most már fületeknek.
NÉMA-JÁTÉK.
Egyfelől Perikles jő, kiséretével; másfelől Kleon és Dionyza. Kleon megmutatja Periklesnek Marina sírját. Erre Perikles jajveszékel, daróczba öltözik és nagy felindulásban elindúl.
GOWER.
Mint rontja a hitet csalóka szín!
Csinált keserv áll a való helyin.
Perikles, a kit fájdalom emészt fel,
Sürű sohaj közt, könyek özönével,
Elhagyja Tarsust. Esküvel fogadja,
Nem mossa arczát, fürtit nem nyiratja,
Daróczot ölt. Vihar zudúla rá,
A mely naszádját megtépé, dulá;
S mégis megállja! Halld most, Marinának
Kövére milyen sorokat irának
Gaz Dionyza kezei:
Legillőbb álcza, gazságot befedni,
Marad, szelíden, símán hizelegni.
Sirjon Perikles megholt magzatáért,
Hadd hordja sorsát, a melyet reá mért
Fortuna asszony: színünk most leánya
Nehéz keservit, sanyarát kitárja
Rut helyzetében. Tűrelem tehát,
Mint rontja a hitet csalóka szín!
Csinált keserv áll a való helyin.
Perikles, a kit fájdalom emészt fel,
Sürű sohaj közt, könyek özönével,
Elhagyja Tarsust. Esküvel fogadja,
Nem mossa arczát, fürtit nem nyiratja,
Daróczot ölt. Vihar zudúla rá,
A mely naszádját megtépé, dulá;
S mégis megállja! Halld most, Marinának
Kövére milyen sorokat irának
Gaz Dionyza kezei:
| „A legjobb s legszebb itt pihen: |
| Lehullt tavaszló éltiben; |
| Tyrus urának lánya volt, |
| Kit zord halálvész letarolt. |
| Neve Marína, születésekor |
| Thetis a földből egy részt elsodort; |
| Félvén a föld hát, hogy végkép elöntik, |
| Egeknek adta át Thetis szülöttit; |
| Esküt tesz ez, hogy dühhel – nem nyugodva – |
| A sziklapartot ostromolni fogja.” |
Marad, szelíden, símán hizelegni.
Sirjon Perikles megholt magzatáért,
Hadd hordja sorsát, a melyet reá mért
Fortuna asszony: színünk most leánya
Nehéz keservit, sanyarát kitárja
Rut helyzetében. Tűrelem tehát,
| S magatok tegyétek Mitylénbe át. | (El.) |
