3 Kifejlet
3 Kifejlet
Június másodikán a krassóvári hadtestparancsnok saját kezűleg írt egy hosszú, bizalmas jelentést a hadügyminiszternek. A papiros teli volt csöndes rezignációval: hogy a tisztelettel alulírott minden tekintetben méltányolja ugyan a hadügyminiszter őexcellenciájának magas figyelmét, mely az 1888-ban született és 1892-ben besorozott 18. huszárezredbeli Prépost nevű lóra, illetve a vele kapcsolatos afférre terjed ki: de a tisztelettel alulírott nem érzi magát elég erősnek arra, hogy ezt a különös tapintatot igénylő kérdést minden irányban kielégítő módon oldja meg. A tisztelettel alulírott különben is azért kérezkedett hadtestparancsnoknak Krassóvárra, mert abban a hitben volt, hogy ez nem-igen exponált állás; most azonban, hogy meggyőződött az ellenkezőről, mindjárt folyamodik is nyugalmaztatásáért s csak azt a méltányos kérést terjeszti elő, hogy a személyi pótlékából is számítsanak be valamit a penzióba, mert a lányát épp most adja férjhez egy tüzér kapitányhoz, s a kaució egy része kölcsönpénz, melyet általános gyakorlat szerint visszafizetni is szokás...
Épp ennél a passzusnál tartott a hadtestparancsnok őexcellenciája, mikor bejött a vezérkari főnök úr egy hivatalos távirattal. Abban pedig a 18. huszárezred parancsnoksága jelentette az illető aktaszámhoz, hogy a Prépost nevű tisztiló reggeli nyolc órakor hirtelen kimúlt, s a boncolás adatai is nyomban közöltetni fognak...
A hadtestparancsnok kellemes izgatottsággal szemlélte a távirat vékony betűit, azután eltépte az imént megkezdett fogalmazványt. Valóban arra nem is volt többé szükség. A gyermek meghalván, vége lőn a komaságnak. A Prépost ügye nem létezett többé, legföljebb csak a Merkel százados úr lelkében, ki ugyanabban az órában mély meghatottsággal, szinte megtörve hallgatta a katonai állatorvos fejtegetéseit Tiszaszálláson:
- Az állatot, százados úr, ahogy kezdetben tervezve is volt, tulajdonképpen agyonlovagolták. Persze ön ezt nem szándékosan cselekedte, de a dolog tudományos szempontból mindegy.
