c) A gősfalvi (sári) ág.
c) A gősfalvi (sári) ág.
1325. évi julius 16-án* ráakadunk Geus egyik fiára, Miklós mesterre; Sándor országbiró végrehajtója ő. De 1329 julius 18-án már nincs ez a Miklós életben.* Az e napon kiállított okiratból rájövünk, hogy Geus fiai: István, Mihály és János, Kalmer fiával, Egervári Jánossal (a Geregye-nemből), Miklós bátyjuknak ez utóbbi részéről történt megölése tárgyában egyezségre léptek, a melynek értelmében Egervári János 16 márkát fizet.
Anjoukori okmánytár II. 203.
I. h. 417.
E négy testvér atyjáról, Gős-ről, nevén kívül egyébről nincs tudomásunk;* hogy azonban Gottfried avagy Albrecht utódja, az alább idézendő okiratanyag két-égen felül helyezi. Hogy Gős a széleskúti, avagy a frankói ág sarjadéka-e, vagy pedig, hogy még a két ős, Gottfried és Albrecht életében a vasmegyei Sárban önálló ágra szakadt-e, – sajnos – beigazolni lehetetlen.
A Gös név etymologiája ismeretlen. – Fejérnek egyik okirata szerint (VIII. 3. 661.) a vasvári káptalan 1332-ben jelenti Károly királynak, hogy Garyi György fiait: Mihályt és Jánost a sopronmegyei ombusi birtokukban statuálták. – Hogy ez okiratban Gary helyett okvetetlenül Sár kell, hogy álljon – világos; az már egészen más kérdés, hogy Fejér e helyütt Györgyöt csakugyan Gös helyett használta?
Sáryi Geus fiai: Mihály és János 1332-ben Károly királytól sopronmegyei birtokuk Ombus határának újból való átírását kérelmezték, mire a vasvári káptalan ugyanazon évi augusztus 22-én* a királynak hírül adta, hogy a borsmonostori apát a szándékolt statuálás ellen óvást emel. Gös fiainak nemcsak az apát, de még Güssingi János, Henrik (a Héder-nemből) bánnak a fia is útjában állott.
Sopronmegyei oklevéltár I. 129.
Drugeth Vilmos nádor ugyanis 1325. évi augusztus hó 7-én kelt okiratával* bizonyítja, hogy Geus fiai János és Mihály, sári nemesek, egyik sopronmegyei gyűlésen előterjesztették II. Géza és III. Istvánnak már ismertetett adományozó okleveleit s ezzel kétséget kizárólag beigazolták, hogy az említett okiratokban megnevezett birtokok örökjog alapján az ő tulajdonukat képezik. Most azonban Henrik fia, János, midőn a királynak ellenszegült, atyjukat és nagybátyáikat locsmándi és gyiróti birtokuktól erőszakkal megfosztotta. Ezt az adatot a gyűlésen jelenlevők mind bizonyítják. Ennek ellenében Loránd sopronmegyei alispánnak képviselője olyan értelmű nyilatkozatot állított ki, mintha Locsmánd és Gyirót a király beleegyezésével kebeleztetett volna be kőszegi kastélyába. Ezt az adatot Lorándnak gyiróti hivatalnoka, János, István fia megerősítette.
I. h. 135.
A borsmonostori apát ellen folyamatba tett per 1339 junius 15-án* befejeződött és pedig Sár urainak javára. Nagymartoni Pál országbiró 118e napon nyugtatványozza Henrik borsmonostori apátnak mindazon birságokért fizetett összeget, a melyek erejéig Henriknek elődje, Márton, az alábbi felek javára eldőlt perben elitélve lett:
I. h. 147.
1. János és Mihály, (dicti Keus de Frankou);
2. János, Kakas fia (a Héder-nemből);
3. Lőrincz, Imre fia (az Osl-nemből, a Kanizsayak ősatyja).
Hogy miként keveredtek a Frankóiak, nevezetesen Gős fiai Höflein uraival (az Osl-nemből) conflictusba, nem tudjuk. Drugeth János nádornak egyik, 1339. évi augusztus 29-ről keltezett okirata szerint,* Simon, Höfleini Jánosnak a fia, Sarusi Gews fiainak, Mihálynak és Jánosnak a statuálása ellen óvást emelt s a nádor a vasvári káptalant bízta meg, hogy Gősnek fiait Sarusban – ez Frankó név alatt is előfordul – immatrikulálja. A káptalan az 1339. évi szeptember 15-iki jelentés szerint e megbízást teljesítette.
I. h. 148.
A két fél között a súrlódások mindazonáltal végüket nem érték. Egyik 1340. évi május 22-iki* okiratból kitünik, hogy egy évvel megelőzőleg Jánosnak a fia, Höfleini Belyud osztrák csapat élén Frankóba tört, Gősnek a fiai János és Mihály csakis meneküléssel menthették meg életüket; hogy a Höfleiniak János és Mihály feleségeit, nőtestvéreit és nőcselédjeit meztelenné tették, valamennyi értéktárgyuktól megfosztották, házaikat felgyújtották, egyik János nevű szolgájukat megölték s körülbelül 100 márkányi kárt okoztak. A dolgot párviadalnak kellett volna eldöntenie. Időközben (Kathyz nb.) Széchényi Tamás erdélyi vajda, szolnoki és nógrádi főispán, Pál, a királyné pohárnoka, István (a Hermann-nemből) vas- és sopronmegyei főispán, a király főlovászmestee, Miklós a királyné főlovászmestere és zalai főispán, Olivér (a Ratholdnemből) a királyné orszábirája és zólyomi főispán, azonkívül több más mágnás vállalkozot a közbenjárásra. Mind a két fél lemondott a párbajról és János fiai, Belyud és Simon, 150 márkányi kártérítés fizetésére kötelezték magukat. Mindmegannyi tőlük folyamatba tett pert megszüntnek enunciálták, kivételével annak, a melyet Franknak néhai fia, Simon, a frankói birtokrészlet tárgyában indított. Ez Belyud előadása szerint Frank fiától, I. Miklóstól lett neki elzálogosítva. Ennek ellenében Gős fiai a mellett szólnak, hogy János fia, Höfleini Simon már visszaadta nekik.
I. h. 155.
Midőn a Höfleiniaknak a kárpótlás első részletét kellett volna kifizetni, kijelentették, hogy a készpénzfizetés helyett a Mosonymegyében fekvő birtokukat adják oda; Frankói János és Mihály azonban 1341 április 6-án* erre az ajánlatra nem állottak rá, így tehát készpénzfizetésben állapodtak meg. – Gős fiai Mihály és János 1342 julius 2-án* frankói II. Frank fia János özvegyének, Erzsébetnek hozománya és moringjára vonatkozólag emelt igényének eleget tettek, a mennyiben 25 márkát (széles bécsi dénárokban) olvastak le kezéhez.
I. h. 159.
I. h. 170.
A vasvári káptalan 1351. évi augusztus hó 29-én* megerősíti, hogy János, Frankloui Geus fia, (II.) Miklóssal, Frankoui Frank fiának, Miklósnak a fiával birtokain osztozik. – II. Frank fiainak, Miklós-, Simon- és Jánosnak hagyománya forgott ezúttal szóban. II. Miklós atyjának a birtokát kapta, (atyja alkalmasint ebben ez évben, avagy röviddel előbb halt meg), János pedig Simon és János részleteit. II. Miklóst János már azelőtt is segélyezte, hogy frankói és gyiróti birtokát rendezze; valószinüleg ez okból engedte át neki sári, gyiróti és ombusi birtokrészleteit, mert most abban állapodtak meg, hogy birtokukat csak az esetben és akkor osztják fel, ha és a mikor Miklós Jánosnak követelését kiegyenlíti.
I. h. 225.
Gős fiai 1386. évi január 20-án* nincsenek már az élők sorában. Ezen a napon Frankónak alább felsorolt urai a vasvári káptalan előtt egyezségre léptek:
I. h. 481.
1. Benedek, Gős fiának, Jánosnak, a fia;
2. Antal, e János fia, Mihálynak a fia;
3. Péternek a fia András és fia László.
Kijelentették, hogy a frankói, gyiróti és ombusi birtokok tárgyában folyamatba tett perüket befejezni akarják; András és fia e birtokoknak harmadrészét János utódjainak átengedik és az összes, kezük között levő, erre vonatkozó okiratokat érvényteleneknek nyilvánítják; 119egyúttal még megemlítik azt is, hogy azok egyikét rokonuk (proximus) István kalocsai érsek állította ki.
Az előttünk levő okiratból, sajnos, Péter fiának, Andrásnak, János utódjaival való genealogiai összeköttetéseit kimutatnunk nem lehet; de, a mennyiben fontolóra veszszük, hogy Gősnek három fia: Miklósnak († 1329 körűl), Istvánnak (1329–1332) és Mihálynak (1329–1342) mindez ideig egyetlen egy utódjára se akadunk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy Péter okvetetlenül e testvérek egyikének a leszármazója.
Mihálynak a fia Antal és Jánosnak a fia Frankói Benedek 1390-ben* a már ismertetett 1351. évi augusztus hó 29-én kelt okiratot átiratják.
I. h. 226.
1392-ben* e családbeli újabb tagokkal ismerkedünk meg. Az okirat ugyanis a következő frankói urak részére iratott át:
I. h. 136.
a) János fia Benedek;
b) Antal, e János fia, Mihálynak, a fia;
c) Kelemennek a fia János, az elhalt érseknek a testvére.
Az utóbbi jegyzés i. h. 152. azzal bővíttetik ki, hogy Frankói Miklós 1359–1367 esztergomi érsek s hogy Jánoson és Miklóson kívül Kelemennek még Mihály és Jakab nevü fiai is voltak. Maga Kelemen mindenesetre Gősnek unokája s valószínüleg a korán elhalt Miklósnak a fia volt.
Antal, Mihálynak a fia – Geusfalvi Gews név alatt szerepel – 1412. évi november hó 10-én* a borsmonostori apáttal perben áll. Az apát Frankóra való tulajdonjogát II. András királynak egyik 1225-ben kelt okiratával igyekezik beigazolni, András ezzel szemben a már ismertetett okiratokat a következő sorrendben terjeszti elő:
Sopronmegyei oklevéltár, II. 5.
1. II. Géza oklevele.
2. III. István oklevele.
3. Drugeth Vilmos nádornak 1335-ben kelt, Güssingi János ügyében kiállított okirata.
4. A vasvári káptalannak 1339. évi elismervénye.
5. Pál országbiró Simon hagyatéka tárgyában írt bizonyítványa.
6. A vasvári káptalannak 1385. évben kelt okirata, mely János özvegyének, Erzsébetnek, ügyében az 1342. évben kelt szerződésnek másolatát tartalmazza.
7. Ugyanannak a káptalannak 1390-ben kelt, II. Miklós és Gős fia János közt 1351-ben eszközölt osztozkodásról szóló bizonyítványa.
Azután, hogy Antal bebizonyította, miként ő Mihálynak, Gős-fia János fiának a gyermeke s hogy Frankót a peres helységet azelőtt Sarudnak nevezték és nevét elődje, Frank után kapta, (Bastech nb.) Rozgonyi Simon országbiró a jelenlevő biráknak csekély számára való tekintettel, úgy a két fél hozzájárulására is, az itélet kihirdetését elhalasztotta.
Ez okiratokat felhasználjuk, hogy azok alapján Gős leszármazására vonatkozólag véleményünket megokoljuk.
Az a körülmény, hogy Gős fiai és unokái elég gyakran Frankó uraiként szerepelnek, – hogy lakóhelyük Frankó, – hogy János özvegyének az igényeit kielégítették, – hogy II. Miklóssal osztozkodnak stb. stb. – mindez kétséget kizáró módon a mellett bizonyít, hogy Gős a frankói ág leszármazója.
Tudjuk, hogy II. Franknak négy fia volt, közülök Simon és János gyermektelenül halt meg, I. Miklós egyedül II. Miklóst hagyta hátra. – Azonban II. Frank fiáról, III. Frankról – a kivel 1286-ban találkozunk – mit sem tudunk. Mivelhogy Gős fia János II. Miklóssal 1351-ben csakis I. Miklós, Simon és János hagyományán osztozkodik, Antal pedig 1412-ben valamelyik Frankot «praedecessor»-nak nevezi – kitünik ebből, hogy Gős, feltéve, hogy nem az 1286-ban elhalt II. Franknak a fia, – minden bizonynyal III. Frank fia kell hogy legyen. Fel kell vennünk tehát e családnak a leszármazási táblázatába, de mint ennek kérdéses fia jelölendő meg.
A további nemzedékrendet az eddig közzétett okiratokból nem ismerjük.
Csak 1475 október 15-én* hallunk valamit e családról. Mátyás király kijelenti e napon, hogy a fiörökös nélkül elhunyt Gewsefalvai Benedek birtokait: Gewsefalvát, Heghfalvát Vasmegyében, Frankót, Lazwant (Locsmándot) Sopronmegyében és Mixefalvát Zalamegyében udvarnokának, Laki Kis Tamásnak és rokonainak adományozta.
I. h. 493.
120Ugyanazon év november 4-én* olvassuk, hogy Mátyás király Gősfalvát, Hegyfalvát, Franklót, Gyirótot s a vasmegyei Lak egy részét, az † Gősfalvai Benedek birtokait (Geregye nb.), Egervári László testőrtisztnek adományozta s a vasvári káptalant a beiktatással megbízta.
I. h. 498.
A káptalan erre jelentést tesz 1476 márcz. 20-án,* hogy Benedeknek következő, női ágon való rokonai a beiktatás ellen tiltakoznak:
I. h.
1. (Pápa nb.) Mezőlaki Zámbó János, mint nejének, Ilonának képviselője;
2. Orsolya, ez Ilona nővére, a fentebbi Benedek leánya;
3. Ilona, e Benedek nővére, (Osl nb.) Viczai György neje és fia István.
Országh Mihály nádor itélete alapján a pör 1481-ben be lett szüntetve,* a mennyiben Egervári László, dalmát-horvát-szlavón bán Frankót és Gyirótot kapta s a székesfejérvári keresztesek meg lettek bízva a beiktatással. Ennek alapján jelentették ez utóbbiak 1481 jul. 30-án,* hogy Egervári László Benedek örököseivel (Orsolya most már Mezőlaki Zámbó Lajosnak a neje) kibékült s hogy Benedek leányai két szőlőt kapnak a gősfai hegyekben. Egervári Lászlót pedig Hegyfán, Lakon, Gősfán, Frankón és Gyiróton statuálták.
I. h. 501.
I. h. 541.
E családnak tehát következő birtokai voltak:
Breitenbrunn (l. Széleskút a.).
Frankó, Sopronmegyében, előbb Saród, II. Géza adománya.
Gősfa, Vasmegyében, valószínüleg ősi birtok.
Gyirót, Sopronmegyében, II. Géza adománya.
Hegyfa, Vasmegyében, valószínüleg ősi birtok.
Hata, Sopronmegyében, említtetik 1262-ben.
Kál, Sopronmegyében, 1244 körül említve, II. András király adománya.
Lak, Vasmegyében, 1475-ben említve.
Locsmánd, Sopronmegyében, II. Géza adománya.
Mixefalva (= Mihályfa), Zalamegyében, 1475-ben említve.
Muzsaj (= Muthsa), II. András adománya.
Ombus (= Spanfurth), Sopronmegyében, II. Géza adománya.
Sári erdő, Vasmegyében, II. Géza adománya.
Saród (l. Frankó a.).
Széleskút (Breitenbrunn), Sopronmegyében, 1262-ben említve.
A család nemzedékrendje – sajnos – csak hézagos. Összefüggő lánczolatát nem adhatjuk.
I.
Gottfried 1156 körül – 1171.; Albrecht 1156 körül – 1171.
II.
Péter.; András 1386.; László 1386.
III.
Bertold 1212. Neje 1212.;Frankói és gösfai ág.; Széleskúti ág.; I. Frank 1216–1262.; Fiu (Orlob?) † 1230 előtt.; I. István 1223–1230.; II. Frank 1286. Neje: Scholastika.; Leány férje: Pósa 1262. † 1286 előtt.; Miklós 1286.; Leány 1281. Férje: Osl nb. Móric † 1281 körül.; II. István 1262–1275. Neje 1286.; János 1301–1304. Neje 1301 Hunt-Pázmán nb. Szegi Pázmán leánya Margit 1332–1342.; Flóra, férje Vezekény nb. Dénes.; III. István † 1332 körül.; I. Miklós 1286–1336.; III. Frank 1286 †; Simon, 1286 † 1335 előtt.; János 1286–1327 † 1342 előtt. Neje Potrondofi Erzsébet 1342.; II. Miklós 1336–1351.; sári Gős.; Miklós 1325 † 1329 körül.; István 1329–1332.; I. Mihály 1329–1342.; János. 1329–1351.; I. Benedek 1386–1392.; II. Mihály.; Antal 1386–1412.
IV.
Frankói Kelemen.; Miklós, esztergomi érsek 1359–1367.; János 1392.; Mihály.; Jakab.
V.
Tamás «Gews de Gewsfalva»* 1444–1450 (Sopr. okl. II. 325, 347, 355).
E Tamás valószinüleg Osl nb. Viczai György ipája és Benedeknek az atyja.
VI.
Gösfai N.; Benedek † 1475 körül.; Ilona 1465–1481. Férje Osl nb. Viczai György † 1479 előtt. (Sopr. okl. II. 434, 522).; Ilona 1476–1481. Férje Pápa nb. Mezőlaki Zámbó János 1476–1481.; Orsolya 1476–1481. Férje Pápa nb. Mezőlaki Zámbó Lajos 1481.
Dr. WERTNER MÓR.
