A Kolthay család czimereslevele 1431-ből.
A Kolthay család czimereslevele 1431-ből.
(Szines czimerképpel.)
A KOLTHAY-CSALÁD CZIMERE 1431-BŐL.
A Vas vármegye vasvári járásában levő Kolta helységtől veszi nevét az a család, melynek czimeres nemeslevelét bemutatni szerencsém van. Az idő viszontagságai és a gondatlanság által erősen megviselt okiratból nem állapitható ugyan meg, de a későbbi iratok igazolják, hogy a családot valamikor Domján-nak hivták s a nevéhez ragasztott «de Kolta» eredetileg a származást és birtoklást jelölte s csak később vált általánosan családnévvé, a milyen átalakulásra családtörténeteink számos példával szolgálnak.
Ugyanis midőn 1807-ben Vas vármegye ügyésze a Kolthay család nemessége tárgyában vizsgálatot inditott főleg abból az okból, hogy a Domján, máskép Pulay család a Koltai Domján család elzálogositott nádori adomány-levele alapján ennek söptei birtokába be akarta magát csempészni, a Kolthayak bebizonyitották, hogy az a másik család nem azonos velük, mert azt tulajdonképen Pulaynak hivják és a sopronvármegyei Felső-Pulára való. Az ő nevük ellenben eredetileg Domján de Kolta volt, de azt régen fölcserélték az előnévvel, Koltával. Igy az 1648–50-ben élt András több izben Koltay alias Domján de Kolta-nak irja magát. Ettől az Andrástól kimutatják leszármazásukat is:
András György Mihály János József Ádám István György Boldizsár Fülöp János György Mihály*
1 Orsz. levéltár, 101/1808. htt. sz.
Ugyanazt bizonyitja az a másik nemességigazolás, melyet Kolthay György nemesapáti, István varhotai (Pozsonymegye), Antal nagymákfai (Vasmegye) lakosok 1836-ban Vas vármegye előtt folytattak. Ekkor bizonyitékul felmutatták alább ismertetendő czimeres nemeslevelüket, melyet régisége miatt már akkor se lehetett jól olvasni. Azután felmutatták Rudolf királynak 1579 deczember 15-ikén kelt adománylevelét, melylyel Söpte falu fele részét a bele eső kúriákkal, többeknek, köztük Domján de Kolta Balázsnak s feleségének Bessenyei Katának adományozza. Ezt a Söptét azután a család némely tagjai előnévül is használták, pl. Kolta de Söpte János és Sándor 1685-ben.*
1 Szombathelyi káptalan Itára, prot. 1685. Nro 92.
A fent nevezett nemességigazolón felmutattak még egy nádori adománylevelet és hivatkoztak az 1733-iki országos nemesi vizsgálat alkalmával kétségtelen nemesül elismert Imrére, a kitől leszármazásukat következőleg mutatták ki:*
2 Orsz. levéltár, 17633, 36554/1843; 32384/1844. htt. sz.
13900/1843. kancz, sz.
Imre János Koltáról Ságodra költözött László János (fel. Takács Orsolya) Ságodról Varhotára költözött Ferencz Szent-Erzsébetre költözött Mihály György ns. apáti lakos Antal makfai lakos
A fenmaradt adatokból egyébként bőven kitetszik, hogy már nagyon korán a Koltay nevet használja a család; sokkal korábban, még mielőtt czimert kapott. Igy 1326 augusztus 24-ikén Kolthainak neveztetik az a János, a ki 1326 augusztus 14-ikén közbenjáró volt abban, hogy Makfai Péter fia Pető bizonyos birtokrészek iránt barátságosan megegyezzék a vasvári káptalan előtt Köcski Miklós özvegyével.* Ugyanez a János lehetett az, a kinek feleségéül a Buzád-Hahold nemzetségből való Buzád fia Miklósnak a leányát Klárát emliti egy 1365. évi oklevél.*
3 Anjoukori okmánytár, II. k, 203. I.
4 Zalamegyei oklt. II, k. 4. l.
Ezentul majd egy évszázadig semmit se tudunk a családról; mert az 1418–30. évek közt Temes és Krassó vármegyékben szereplő Kolthay Istvánt és Györgyöt más családból származottaknak kell tartanunk.* Zsigmond királynak Konstanczban 1431 január 20-ikán kelt czimereslevelében találkozunk megint egy vas vármegyei Kolthayval: Dénes-sel, a kiről anynyit tudunk meg a diplomából, hogy Bajmóczi Noffri Lénárdnak volt a familiarisa, s hogy az apját Simonnak, a nagyapját Jánosnak, a szépapját meg Tamásnak hivták. A szükszavú oklevél nem emlékezik meg azokról a különös érdemekről, melyekért a kitüntetésre nemcsak maga rászolgált, hanem atyjafiai is, kiknek neveit az elmosódott sorokból kibetüzni teljes lehetetlen. Ezen atyafiak közül való lehetett pedig az a János fia Miklós, a ki az I. Mátyás 1474 május 2-ikán Budán kelt oklevelével fiusitott Haraszti Taplan Apollonia, Polyánai Jánosnénak, az atyja János haraszti máskép taplanfalvi, ujfalusi, császti, szécsenyi, timafalvi (Vasvármegye) birtokaiba való beiktatásánál, mint szomszéd, jelen volt.*
5 Lendvay M., Temes vármegye családai 64. -
V. ö. Csánki D., Magyarország tört földrajza a Hunya-
diak korában II. 82.
1 Országos ltár, táblai perek, fasc, 4, nro 3290.
Visszatérve az armálishoz, az ennek jobb oldali felső szögletébe festett czimer egy az oklevél szövege felé dűlő, két oldalán egyenes és csak az alján ivszerüleg gömbölyödő, u. n. dobos pajzsot ábrázol, melynek téglavörös mezejében zöld halmon balra forduló kék bárány áll és fölemelt első jobb lábában gömbös végü kereszten és csillagban végződő rudról lecsüngő templomi lobogót tart, melynek vörös szövete három szárnyra hasad s két fekete csikkal van tarkázva. A balra fordult csőrsisak ezüst szine csak itt-ott kandikál ki a pajzs vörös festéke alól, mely a nedvesség behatása folytán a sisakot is bemázolta.
Az oromdiszen, mely a pajzs és sisak együttes magasságánál 3 mméterrel kisebb, a pajzs alakja ismétlődik, azzal az eltéréssel, hogy a bárány füleit két piros rózsa környezi, feje fölött meg szarvaival fölfelé görbülő, aránytalanul nagy félhold közé fogva hatágu csillag ragyog. A pajzs két oldalát a vörössel bélelt sisaktakaró kék foszlányai lengik körül. A pajzs egyszeres, violaszinü vonalak által képezett négyszögletü, 130 mm. magas és 96 mm széles keretbe van elhelyezve, a mely keretnek most már pontosan meg nem állapitható – úgy látszik fehér s csak idő folytán a pergamennel egyenlővé vált fakó – alapszinén ezüst csillagok vannak elhintve. A keret alsó széle s a czimer közti tért mintegy 15 mm. magasságban 9 karó körül font rőzse-kerités tölti ki; a karók közt hármas virágszálak s a pajzs két oldalán kék, stilizált virágok vannak elszórva.
A festés technikája nem tanuskodik arról az ügyességről és izlésről, mely a Milánóban és Nürnbergben ugyancsak ebben az évben kiállitott Paczali Peres (Turul, 1886. 18.) és Kristalóczi Tarkasics (Turul, 1884. 156. l.) czimereket jellemzi; maga a czimermotivum se valami különös, amennyiben a zászlótartó bárány az egyházi és községi pecséteken nem tartozik a ritkaságok közé; ott van pl. Debreczen és Trencsén városok czimerében.
Maga az oklevél, melynek eredetije Kolthay Győző nagyváradi törvényszéki telekkönyvvezető birtokában van s melynek olvashatatlanná vált szövegét az egykoruak egybevetése alapján igyekeztem helyreállitani, következőleg szól:
Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Bohemie, Dalmatie, Croatie etc. rex, omnibus Christi fidelibus, tam presentibus, quam futuris, presentium notitiam habituris (salutem in eo, qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni cesaree aut regie maiestatis, velut e sole radii, nobilitates legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia ab imperatoria seu regiia sic dependent serenitate, ut non sit dare alicuius generositatis insigne, quod a gremio non proveniat cesaree vel regie majestatis. Sane ad universorum, tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster Dionisius filius Simonis filii Johannis filii Thome.. de Koltha familiaris fidelis nostri dilecti egregii Leonardi Noffry de Baymocz in nostre serenitatis accedens presentiam, propositis et declaratis suis fidelibus servitiis per ipsum maiestati nostre exhibitis et impensis, hec arma seu nobilitatis insignia in presentium litterarum nostrarum capite depicta a nostra maiestate sibi ipsi ac fratribus suis infrascriptis ipsorumque heredibus ex nostra regia liberalitate dari et conferri humiliter et devote supplicavit. Unde nos attentis et consideratis fidelitatibus et fidelium servitiorum preclaris meritis, virtuosis gestis et sinceris complacentiis annotati Dionisii, quibus ipse maiestati nostre in nonnullis nostris et regni nostri Hungarie predicti agendis et expeditionibus studuit, eoque ferventius et diligentius in antea studebit complacere, quo se et suos singularibus honorum gratiis sentiet fore decoratos, prescripta arma seu nobilitatis insignia in principio seu capite presentium litterarum depicta et arte pictoria palpacino signata ac distinctius expressata prefato Dionisio filio Symonis et Nicolao...* Dionisii filii Symonis ipsorumque heredibus et posteritatibus universis [animo deliberato et ex certa nostre maiestatis] scientia dedimus, donavimus et contulimus, ymo ex [habundantiori plenitudine nostre] specialis gratie [proprio motu concedimus] et presentibus elargimur, ut ipsi et eorum heredes ac posteritates universe predicta arma [seu nobilitatis insignia more aliorum armis huiusmodi utentium a modo in] antea ubique in preliis, hastiludiis, duellis, torneamentis ac aliis omnibus exercitiis nobilibus et militaribus, necnon sigillis, anulis, cortinis, velis, [papilionibus, domibus et generaliter in quarumlibet rerum] et expeditionum generibus sub more et sincere nobilitatis titulo gestare, eisdemque uti, frui et gaudere valeant atque possint, quodque [ipsi et eorum quilibet cunctaque ipsorum posteritas] eisdem gratiis, honoribus et libertatibus, quibus ceteri proceres et clientes regni nostri [armis huiusmodi utentes] quomodolibet consue[tudine vel de iure freti sunt et gavisi], gaudeant et fruantur, ac de tanto singularis et specialis gratie antidoto merito exultent, tantoque ampliori studio ad honorem regalis [dignitatis eorum in antea solidetur intentio, quanto se largiori] favore regio preventos conspiciunt et munere gratiarum. In cujus rei memoriam perpetuam presentes litteras nostras secreto sigillo [nostro, quo ut rex Hungarie utimur, impendenti] communitas prefato Dionisio filio Symonis aliisque prescriptis duximus concedendas. Datum Constancie, in festo beatorum Fabiani et Sebastiani martyrum [anno domini millesimo] quadringentesimo tricesimo primo, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. XLV., Romanorum vigesimo primo et Bohemie undecimo.
1 Két sor olvashatatlan.
Ezzel a czimerrel élt régen s él mai napig a Kolthay család, fölvevén idő folyamán a koltai előnevet. Nagy alakok, a kik a czimert közismeretüvé tették volna, nem támadtak a családból. Még talán legtöbbre vitte György, aki 1465-ben Vas vármegye alispánja volt.* A féle kis birtokos, a mindennapi élet nehézségeivel küzdő család maradt, a milyent különösen a nemesekkel zsufolt Vas vármegyében nagy számmal találunk. Jó formán csak azokból az adásvételekből, zálogos és örök bevallásokból s egyéb jogügyletek irásos emlékeiből tudjuk genealogiájuk egy-egy töredékét összeállitani, a melyeket a hiteles helyek, különösen pedig a szombathelyi káptalan levéltárai őrzöttek meg számunkra. Ezekből tudjuk, hogy a XVI. században éltek: István 1558–61., Bernát 1565–1604., Imre 1574–86., György 1596–1654. A XVII. században egész sorával találkozunk a Kolthayaknak, nyilvánvaló jeléül annak, hogy a család elszaporodott, szétágazott s birtokai elaprózódtak. Ekkor éltek, hogy csak nehányat emlitsünk: Tamás 1615–64., Ferencz 1634–46., Bálint 1638–45., Péter 1648–82., János 1658–97., kinek Kondoray Katalintól született Ilona és Kata leányait és Imre fiát is ismerjük. Vagy a mult században: Bálint 1718–43., kinek felesége Palásthy Jusztina; Sándor ugyanakkor, ki Hennyey Katát vette el, László 1743–66., a kinek Bottka Zsófiától két fia Farkas és Antal származtak stb.
1 Csánki Dezső, id. m. II. k. 837. l.
Csak némileg is összefüggő genealogiát gróf Pálffy Miklós nádornak Pozsonyban 1717 november 8-ikán kelt adományleveléből* van módunkban összeállitani, a melylyel a család egyik ágának magvaszakadása folytán annak birtokait a másik ágnak adományozta. Ez oklevélből a következő genealogia tünik elé:
2 Országos ltár, táblai perek fasc. 4. nro 2204 és
Prot. donat. palat. Nic. Pálffy Ao 1717. fol, 220.
Bálint Imre Bernát György Boldizsár Tamás Mihály Ferencz Tamás magvuk szakadt Sándor János István Bernát György Imre Bernát István György Sándor Ferencz Bálint
Az itt előfordulók közül Jánossal, Bálinttal, Sándorral és Ferenczczel még az 1727-iki orsz. nemesi vizsgálatnál is találkozunk.*
1 Országos ltár, htt. oszt. Inv. nob. cottus Castri-
ferrei.
Megjegyzem végül, hogy a családnak Alsó- és Felső-Koltán, Balosajon, Nemes-Csón, Csempeszen, Megyesen, Söptén, Herman-Tilajon, Nagy-Csömötén voltak nagyobb birtokai, kisebb birtokrészei pedig Geregyén, Boldogasszonyfán, Kámon, Káldon, Köcskön Vas vármegyében, Nemes-Ságodon, Alibanfán Zala vármegyében, Csikotán, Kisfaludon Somogy vármegyében, Ordódon, Gyalokán, Szent-Andráson Sopronvármegyében.
Dr. ILLÉSSY JÁNOS.
