XI. Dálnoki Gothárd Jakab czimeres nemeslevele 1676-ból.
XI. Dálnoki Gothárd Jakab czimeres nemeslevele 1676-ból.
Dálnoki Gothárd Jakab brossai református pap volt, ki is ezen a téren szerzett érdemeiért kapott Apafi fejedelemtől czimert és nemességet gyermekeivel együtt. A Gyulafehérvárt 1676 november 18-án kelt oklevél nagy pergamen lapra van irva, elég jó irással, az első két sor és a nevek végig aranybetüsek.
Piros, fehér és zöld selyemzsinóron lógg Apafinak kisebb pecsétje, mely teljesen megegyezik az előbbi (Katona István) okmány pecsétjével. A kihirdetés is rá van vezetve, mely szerint ezen czimeres nemeslevelet 1676 deczember 9-én hirdették ki Gyulafehérvárt az erdélyi rendek országgyülésén, s tiltakozó nem akadt.
A czimerleirás a következő:
«Scutum videlicet militare cślestini coloris, in cuius campo sive area homo quidam integer toga violacei coloris, aliisque vestibus talaribus indutus equo subnigro insidens, sinistra equum freno dirigere, dextra vero manibus tres culmos seu aristas tritici portare visitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium, gemmis atque unionibus decenter exornatum, ex cono vero galeć, tenić sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, utrasque oras seu margines ipsius scuti pulcherrime ambiunt et exornant.»
A felhajtott részen pedig: Anno domini millesimo sexcentesimo septuagesimo sexto, die utpote nona currentis mensis Decembris in generali dominorum regnicolarum trium nationum regni Transsilvannić, partiumque Hungarić eidem annexarum conventu, ad diem vigesimum primum mensi Novembris proxime evoluti, in civitatem Albam Juliam ex edicto suć celsitudinis principalis indicto, celebrato, exhibitć, lectć, publicatć, proclamatćque sunt prćsentes literć armales seu nobilitares nemine penitus contradictore apparente. Joannes Kendj de Nagykend illustrissimi domini domini principis regni Transsilvanić protonotarius mp.»
A czimerrajz nagyon gyönge, különösen a szinezés hagy sok kivánni valót hátra. A czimerrajznak már alakja is szokatlan, mert kerete nincsen és sokkal szélesebb – 13 cm. – mint hosszu (12 cm.). Minden valószinüség szerint későbben festették be. A pajzs kék mezejében, mely sötétebb kékkel van damaszkolva, alul zöld réten egy balfelé haladó sárga (a leirásban feketés) lovat látunk, mely diszesen van felkantározva. A lovon középkorú fegyvertelen férfi ül, nagybajuszos és szakállas arczával a néző felé fordulva, fején barna prémes kucsmával, melynek széles vörös zacskója és elől tollas forgója van. Testét hosszu lilaszinü, vágott ujju mente fedi, alatta hosszu, térdig érő zöldes, végig begombolt dolmány látszik, széles övvel átkötve. A dolmány hosszabb ujjai jól látszanak, ámbár a mentét is magára vette lovasunk, s a végén piros hajtókával vannak ellátva. Sárgás, oldalt varrott csizmáját kengyelben tartja, baljával a kantárt, jobbjával pedig három buzakalászt szorongat.
Ezen alak rajza inkább mint viseletkép érdekes, mert úgy látszik, hogy a XVII. századbeli református papok ruházatát ábrázolja, már a ruháknak a neve is: toga, vestis talaris erre utal.
A zárt sisak jobbfelé fordul, fölötte háromágu, czifra aranyos korona. Sisakdisz nincsen. A takarók szinezése különösen gyarló, jobbra: kék, sárga; balra: ezüst, vörös, s oly szélesre vannak rajzolva, hogy a czimerképnek négyszögletes formát adnak.
Ezt a Gothárd családot sem Nagy Ivánnál, sem Kővárinál nem találjuk.
A brassai reformátusoknak nem volt állandóan papjuk, s templomuk is csak a legujabb időkben épült. Érdekes dolgokat mond el idevonatkozólag Cserey Mihály az ő históriájában, melyet épen Brassóban irogatott össze, a többi között igy irván: ... «Apaffi Mihály idejében is tudom, hogy a Reformátusok számokra templom helyén kérette a fejedelem (t. i. Brassó városát), holott venni kellett volna töllök, nem kérni; és nem adának, sőt a mely fákat hordottanak vala 153a Templom épitésére, azokat is egyben vagdaltatták és elégették. Megtanitotta volna őket Rákótzi György vagy Báthori Gábor, ha a' lett volna a fejedelem ...»* Nem volt tehát Gothárd tiszteletes urnak valami irigylendő helyzete s a fejedelem talán épen azért tüntette ki czimerrel, hogy ezáltal is tekintélyét emelje ezen az exponált helyen.
Trausch: Collectanea II. 413. l. Kézirat a városi levéltárban.
Az oklevél levéltári száma: 744 v. ö. Szádeczky i. h. 30. l.
