V.
V.
Göschen O. (Pusikan) az Adler-Jahrbuch 1906-iki folyamában kifejtett nézete szerint, középkori czimereken a horgony, különösen ha nincs keresztfája, nem is horgony, minek lenni látszik; annak eredeti értelme «hajitóbárd», «Wurfparte». Mint ilyent emliti a Stubenberg és Lüderitz czimert, utóbbit az első tipusnak megfelelően rajzban is bemutatva, mint válfajt a Frankensteint. Érti tehát azt, mit mi első tipusnak nevezünk.
Hajitóbárdot, természetesen, használatban élő ember nem látott. De ha nem csalódunk, az összes történeti fegyvertárakban, régiségtárakban sem találunk ilyenre; azon szakmunkákban pedig, melyek középkori fegyverismét tárgyalnak, emlitését is hiába keressük.
Gritzner M. a «Heraldische Terminologie»-ben leirja a baltát és a bárdot. Szerinte a különbség a kettő közt az, hogy a balta pengéje egyenes vonalu, hogy vasa csak lent képez hegyes szöget, de fent derékszögü, ellenben a bárd pengéje ivelt, azaz kifelé görbült, vasa ugy felső mint alsó végén kifelé görbitett vonalu, tehát mindkét helyen hegyes szögben végződik, annak nyele a vas lyukán tulterjed. A balta formájára nem szükséges példát felhoznunk. A bárdra nézve alig találhatunk ékesebb példákat, a Szent László király győri hermáján az ország czimere hátterében és a Bártfa város középkori czimerén láthatóknál. A bárd szó mai értelmének (mészárosbárd, konyhabárd) ezekhez semmi köze.
Gritzner továbbá bemutatja a hajitó baltát. Ennek hajitó jellegét szerinte a nyél mérsékelt hátrahajlott volta adja meg, ez képesíti a hajithatásra. 151Kétségtelenül helyesen okol és igy is van; a hajitás theoriájának, a ballistikának csak ez felel meg.
Ezek után azt várnánk, hogy a hajitó bárdot a Bártfa város czimeréről is annyira ismeretes alaku vassal, de alól valamelyest görbitett nyéllel kell képzelnünk. Azt kellene hinnünk, hogy ez elhajittatván, czéljába élével ugy vágódik, mint az a Kunrad Grünenberg czimerkönyve 169. és 173. e), b) tábláin öt sisakdiszen is látható.
Nem igy gondolja Gritzner. Szerinte «ez (a hajitó bárd) nagyon hasonlit a bárd vasához, csakhogy karikája van és két visszhorga. (?) A karika egy kötél áthuzására szolgált, melynek segitségével az elhajitott bárdot ismét vissza lehetett huzni. A visszhorgok, (?) ha a bárd kellő erővel hajittatott és az ellenfelet pánczéltól fedetlen helyen érte, sulyos sebet ejthettek, sőt a hajitót arra is képesithették, hogy ellenfelét a lóról lerántsa, vagy a földre teperje, miként az hurokkal megejtetni szokott.»
«A hajitóbárd ismertető jele, hogy nemcsak karikája de rövid nyele is van, mely hajitására szolgál.»
Gritzner tehát a hajitóbárdnak elnevezett és az első tipusunknak megfelelő eszközt nem is pengés fegyvernek tekinti, mire az elnevezés utalna, hanem csákány vagy horogszerü eszköznek. Gritzner lényeges szerepet tulajdonit a visszhorgoknak és azokat mint ismertetőjeleket leirásában is emliti. Pedig ezen viszhorgokat az első időszak tipusán soha sem találjuk. Gritzner ezen csákányt nyelénél fogva kezelve képzeli, ugy, hogy az elhajittatván, magával huzza a karikába huzott kötelet. Ennek segitségével rántják azután földre az ellenfelet.
Göschen osztja nagyjából Gritzner nézetét. A nyelet «nélkülözhetetlen kelléknek tekinti, mely nélkül azt sem kezelni, sem hajitani nem lehetne»; ellenben a kötelet olyannak tekinti, mely el is maradhat. Göschen tehát hajitófegyvernek tartja ugyan az első tipust, de Gritzner nézetét a kötéllel való kezelésre nézve, nem osztja.
Egészen felületes hasonlatosság az, mely ezen tipus hajitóbárd elnevezésére vezetett. Ha nem pengés, de ékes eszköz az, mit minden ábra igazol, ha használata nem baltaszerü, de csákányszerü volt, bizonyára nem nevezik vala azt hajitóbárdnak.
Ha pedig az első tipus eszközét nem az ivszelet körvonalán lévő éllel képzeljük, hanem helyesen az ivszelet végén kifejtett csákányszerü ékekkel és elgondoljuk Gritzner csáklyára emlékeztető kezelési theoriáját, ugy épen a nyél lesz az, mi utját állja, hogy a csáklya hátrairányult fogai hajitás esetén a czéllal érintkezzenek, abba behatoljanak.
Azon első tipus, melynek Göschen a hajitóbárd nevet adja, nem lehetett pengés, baltaszerü, fej szeszerü fegyver. Nem lehet azt hajitóbárdnak tekinteni. De ezen első tipus hajitó használatra sem alkalmas. Ha nem érdemli meg a bárd nevet, a hajitó nevet sem érdemli meg.
Eredmény: hogy az se bárd, se hajitó.
