VIII.
VIII.
Mielőtt első típusu czimerünk értelmezésére visszatérnénk, nézzük a másik Járai-csoportból vagy családágból származó Péter alvajda második, 1551360. évi pecsétjét. Ez körülbelül három cm átmérőjű kerek alaku pecsét. Belsejét csinos csucsives mérmű képezi két helyen megszakitott körirattal. Az ilyen megszakitott köriratu pecsét belseje kiváltképen alkalmas egy teljes czimer elhelyezésére, mert mintegy önmagától tagolódik három – alsó, középső, felső – részekre a pajzs, sisak és oromdisz befogadására.
Hogy-hogynem, a véső itt nem az egész czimert örökitette meg, hanem csak sisakczimert alkotott. A pajzs helyére a sisak, ezen esetben szépen megalkotott csöbörsisak lett helyezve. A középső részre, mely a sisak és takaró helye lett volna, az oromdisz jött. A felső részre, melyen az oromdisznek kellett volna elférni, jelen esetben az oromdiszt megnyujtó dárda vagy nyél jött, egy második, még feljebb lebegő disztárgygyal. Talán épen ezen oromdosz második ismételt feldiszitése, az oromdisz igy keletkező aránytalan megnyujtása okozta, hogy a pajzsnak a pecsétről le kelle maradnia.
Az oromdisz ilyen dárda, tőr, pálcza vagy más nyélszerü tárgy által való megnyujtásának nem akarnánk tulságos heraldikai fontosságot tulajdonitani. Részben azon szükségből keletkezhettek ezek, hogy lebegő tárgyakat a sisakhoz megerősiteni látszassanak, részben azért, hogy a még mindig tompán végződő oromdisznek hegyesebb, tehát ékesebb befejezést adja nak. Ilyen az oromdiszre, vagy vele együtt a sisakra helyezett nyélszerü tárgyra annyi középkori példánk van, hogy itt ilyeneket felsorolni elengedhetőnek látszik. Csak utalunk a Hideghéti czimerre, melyen a félhold a sisakon ilyen nyélhez van megerősitve. Itt a nyél, hogy disze is legyen, az ismeretes tollbokrétában végződik, ép ugy, mint a Cilleiek jóval ujabb négyelt czimerén, ép ugy, mint a Bebekek és Csetnekieknél a kettős kereszt. Csak utalunk a Turul V. kötetében ismertetett Tornai János siremlékén látható czimerre, a melyen a sisakdisz, a vadkanfej, egy pofájába döfött nyársalaku tárgy által van, mint az ékesség superlativusa, megnyujtva és feldiszitve.
A Járai-pecséteken ama tárgy, mely a dárda vagy nyél hegyére van tüzve, ugy látszik, alig kivihető. Talán nem tévedünk, ha a Tornai-czimerhez hasonlóan tagozott markolatra, vagy a Hideghetihez hasonló tollbokrétára utalunk. A dárdára tüzött korona vagy agancs, mint kivihetetlenek, alig jöhetnek szóba.
Az oromdisz, tehát Péter alvajda kétségtelen czimere, talán pajzsalakja is, egy nővekvő, száját, első tagjait támadásra emelő farkas.
E helyen tartozunk okát adni, miért nevezzük ezen heraldikai állatot farkasnak, holott Barabás Samu azt ismertetésében mint «medve vagy farkas»-t határozza meg.
Összehasonlitottuk a Járai-pecsétet a korra legközelebb eső czimercodexek, a Zürichi czimertekercs és a Gelre herold Wappenbockja ábráival a bécsi minoriták nekrologiumával is. Az ezek alapján megállapitott farkastipusnak a Járai-oromdisz teljesen megfelel.
Ellenben a Zürichi tekercs medvét ábrázoló 250., 320., 443. számai, minden hasonlatosságuk mellett, kivált a lábak (mancsok) és karmaik kezelésében, határozott eltérést mutatnak.
A Zürichi czimer-tekercs növekvő támadó farkas ábráit a Járai-oromdiszszel annyira egyenlőknek mondhatjuk azonosaknak találtuk, hagy nem habozunk ezek alapján Péter alvajda oromdiszczimeréül a növekvő támadó farkast megállapitani.
