XI.
XI.
Ha mindkét alak beszélő, ha mindkét alak Steierországban a Wulfingoknál, a Stubenbergerek elődjeinél ugy szól, hogy «farkas», ha hazákban együtt lépvén fel, ismét csak beszélők voltak; mi indithatta a Járaiakat ezen czimer felvételére?
Közel volna azon feltevés, hogy a hazánkban is elterjedt személynév «farkas» – «farkasius» lett volna a Járaiak egy szokásos személyneve vagy a család egy hirnevesebb tagjáé. Ilyennek nyoma nincs. Nem ismerünk Farkas nevü Járait.
Reménytelenül tennénk le kutatásaink fonalát, ha egy más véletlen hasonló esetet nem ismernénk.
Csoma József a magyar nemzetségi czimerekben bemutatja az Agmánd nemzetségből származó Kechety család egy késő ivadéka, Márton veszprémi püspök pecsétjét, melyen a pajzsalak egy eléggé naturalistikusan rajzolt farkast mutat. Ez is beszélő czimer. A nemzetség hirszerinti őse Agmánd apja, Apafarkas volt. Az Agmánd nemzetség hazája, miként Karácsonyi Jánosnál olvassuk Kolos, Torda Belső-Szolnok megyék voltak. Származtak-e a Járaiak az Agmánd nemzetségből? nem tudjuk. Semmi kedvünk merész hipotheziseket felállitva a történeti tévedések számát szapóritani, de a birtokok fekvése nem zárja ki ezen lehetőséget sem. Egyet mégis, mint valószinüt, jelezni kivánunk.
A XIV. században, tehát akkor, midőn a Járaiak Kolos, Torda és belső Szolnok megyéket lakták és azok hivatalait időnkint betöltötték; élénken élt a köztudatban azon Apafarkas emléke, kit Tuhutum a meszes hegyen át épen ezen vidékre, Kolos, Belső-Szolnok, Doboka megyékbe kémkedni küldött, hogy azután a bérczes kis hazát a nagy Magyarországhoz foglalja.
A választott beszélő czimer tehát czélzás lehetett azon legendás alakra, ki ezen vidéken a honfoglalás főrészese, a vidék magyar lakosságának kétségtelenül szellemi elődje volt.
ZICHY NÁNDOR
