X.
X.
Két beszélő czimer. Mindegyik szava «farkas!» Mindkettő a pajzsról ekként szól: «én vagyok! farkas vagyok!» Mindkettő a zászló rudjáról igy kiált a követők seregéhez: «Erre! hozzánk, itt van a farkas!»
Ugyan melyik lehetett a kettő közt a régibb? Az eredeti jelvény? Kétségtelenül az első tipus, mert alakitása kevesebb művészetet igényel, mert nagyobb távolságról könnyebben és gyorsabban fölismerhető, minden mástól könyebben megkülönböztethető.
Loserth J. kimutatta, hogy a Wulfingok családjában mindkét czimert már 1210-ben megtaláljuk. Ezen adatból az egyik régibb voltára sem lehet következtetni, de inkább arra, hogy mind a kettő a heraldika legrégibb korából ered. 1210-ben az egyik sem lehetett valami régi. Távolról való hatásra, zászlóra, mely lobog, a hadjárat alatt elkerülhetetlen elszennyesedésnek ellentáll, kétségtelenül a csáklyaalak alkalmasabb. De a pajzson szegekkel, pántokkal való kiverés utján, bőr- vagy nemezdarabok felragasztása utján való kiképzésre is a csáklyaalak jobban kinálkozik. Ha van a kettő között korkülönbség a farkasalak egyénibb, beszélőbb, diszesebb volta daczára is, a csáklyát tartjuk a régibbnek.
