I. Ulászló magyar király pecsétjei.
I. Ulászló magyar király pecsétjei.
A Turul 1917. évfolyamában Magyarország czímerének kialakulása cz. czikkemben többek közt azt állítottam, hogy a mai magyar czímer, t. i. hasított pajzsban jobbról a nyolcz csík s balról a kettős kereszt először I. Ulászló király pénzein jelenik meg. E czikk megírása után néhány oklevél került kezembe, melyeknek pecsétjéből megállapítható, hogy ugyanez a czímer I. Ulászlónak nemcsak pénzein, hanem uralkodása vége felé pecsétjén is fellép.
E pecsét az irodalomban nem volt ugyan teljesen ismeretlen, a mennyiben Kammerer Ernő a Zichy-család okmánytára IX. kötetének 85. lapján jegyzetben röviden említést tesz róla, ez az egyetlen adat azonban eddigelé elkerülte a magyar királyok pecsétjeivel s a magyar czímer történetével foglalkozók figyelmét. Legalább is rajzban eddigelé, tudtommal, I. Ulászlónak mint magyar királynak csak egy pecsétje volt ismeretes, melyet koronázása (1440 jul. 17.) óta használt.* E pecsét ú. n. háromszögű, négyelt pajzsot tüntet fel: az 1. mezőben a nyolcz csík, a 2-ikban a lengyel sas, a 3-ikban a lítván lovas s a 4-ikben a lebegő kettős kereszt látható (Turul, 1917. 24. l.).* Átmérője 50 mm., körirata fraktur minuscula betűkkel:
Koronázása előtt kiadott oklevelein, melyekben magát Dei gracia rex Polonie, electus regni Hungarie Lytwanieque princeps supremus et heres Russie-nek czímezi, s melyek még lengyel királyi kanczelláriáján keltek, lengyel királyi pecsétjét alkalmazta, melyen szintén négyelt pajzs van ábrázolva: az 1. és 4. mezőben a lengyel sassal s a 2. és 3.-ban a litván lovassal. (Orsz. Ltár. D. L. 13539. sz. oklevél 1440 ápr. 27-ről, melyen kisebb, 32 mm. átmérőjű és D. L. 13554, 1440 junius 15-ről, melyen nagyobb, 48 mm. átmérőjű titkos pecsétje függ.)
Ez az első királyi pecsétünk, melyen a csíkok s a kettős kereszt már nem külön pajzsokban, mint pl. Nagy Lajos és Zsigmond pecsétjein, hanem az uralkodó egyéb országainak czímereivel egy pajzsba kombinálva jelennek meg. Az ilyen kombináczió eszméje azonban sokkal régibb. A Nagy Lajos korában élő Gelre herold Wapenboeckjában a magyar királyok (Die coninc von Ungeren] czímere gyanánt pl. négyelt pajzs van ábrázolva: az 1. mező hasított: jobbról a nyolcz – vörös-ezüst – csík, balról kékben az Anjouk aranyliliomai; a 2. mező: vörősben az ezüst lengyel sas; a 3. vörösben hármas zöld halmon az ezüst kettős kereszt s a 4. mező vörösben 3, felül 2, alul 1 – jobbra néző, aranykoronás, levágott, ezüst oroszlánfej, azaz Dalmáczia czímere [Tome 3. planche XLIV., közölve Turul 1904. 7. l.]. Sufflay téved tehát, midőn azt írja (Turul, 1917.), hogy Dalmáczia czímere először Zsigmond 1405. évi pecsétjén tűnik fel, s hogy azt Zsigmond adományozta 1405 előtt.
Uralkodása végén, 1444 nyarán I. Ulászló ezt a pecsétet félretette s helyette finoman vésett, új pecsétnyomót vett használatba, melyen apró rózsákkal damaszkolt körlapon háromszögű, hasított pajzs látható: jobbról a nyolcz csík, balról pedig hármas halom tetejébe szúrt, szépen stilizált, kettős kereszt.* A pecsét átmérője 57 mm., körirata majuscula betűkkel:
Minthogy teljesen ép pecsét eddigelé nem került kezembe, a mellékelt ábra az Orsz. Levéltár DL. 13082 s a gr. Zichy-család zsélyi levéltárának 216 et G. 8. jelzetű oklevelein látható pecsétekből rekonstruáltatott.
Hibásan: REGIS helyett.
A pecsétváltoztatás időpontja 1444 jul. 23. és szept. 19. közé esik. Az előbbi napon még a régi pecsét van használatban (Orsz. Ltár. DL. 13791), az utóbb említett napon pedig már az új pecsét jelenik meg. (Nemz. Múzeum, Törzsanyag.) Ez időtől kezdve a régi pecsét, adataim szerint, teljesen eltűnik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy I. Ulászló uralkodásának ebből az utolsó szakából oklevelet, melyen a pecsét megmaradt, csak olyant ismerek, melyet a kisebb kanczellária állított ki; ebből tehát még nem lehet a nagyobb királyi kanczellária pecsétjére biztos következtetést vonni.* A kisebb kanczellária azonban következetesen az új pecsétet használja, még Ulászlónak a várnai csatában, 1444 nov. 10-én történt eleste után is, a miről a Budán székelő kisebb kanczellária hosszú ideig nem értesült. Pl. Zétényi Makó Jakabnak és társainak Kiseszenyi Pike Balázs ellen Szentes, Véke és Kerektó birtokok iránt folyó perében a kisebb kir. kanczellária Ulászló nevében Budán, 331445 febr. 14-én ugyanezen pecsét alatt állít ki oklevelet, melyben a per tárgyalását «propter absenciam plurium prelatorum et baronum nostrorum nobiscum adiudicare debencium» Szt-György-nap nyolczadára halasztja. (Zichy-cs. Okmt. IX. 85. l.)
Az Orsz. Levéltár DL. 33791., 1444 szept. 29-én kelt privilegiális okleveléről, melyben Ulászló Thallóczy Mathkónak Supáncz birtokra vonatkozólag De Bernellis de Padwa Péter fia János részére tett örökvallásához megadja a kir. consensust, a függő pecsét letörött.
E két pecséten kívül nyoma van még I. Ulászló egy kisebb pecsétjének. Egy 1441 nov. 14-én kelt perhalasztó oklevelén ugyanis (Orsz. ltár, DL. 13653) egy 32 mm. átmérőjű pecsét nyoma látszik, maga a pecsét azonban lehullott. Ilyen pecsét ép példányára eddig nem sikerült ráakadnom.
Dr. Döry Ferencz.
