Sussidi per la consultazione dell’ Archivio Vaticano a cura della direzione e degli archivisti. Volume I. – Schedario Garampi. – …
Sussidi per la consultazione dell’ Archivio Vaticano a cura della direzione e degli archivisti. Volume I. – Schedario Garampi. – Registri Vaticani. – Registri Lateranensi. – Rationes camerae. – Inventario del fondo concistoriale. – Roma, 1926. – 222. lap + VII tábla. – (Studi e testi 45.).
Akik még sohasem kutattak a vatikáni levéltárban, ebben a mare magnum-ban, sőt talán azok is, akik már régebben dolgoztak itt, azt hiszik, hogy ez a hatalmas levéltár egy zárt, befejezett egészet képez, amely már változásnak alávetve nincs, s amely legföljebb a különböző pápai hivatalok modern irattári anyagával gyarapodhat.
Ámde a dolog nem így áll, mert a vatikán régi levéltári anyagábn is változások állanak be, anaga gyarapszik, kiegészül ma is. Ugyanis a pápai levéltár vezetősége néha megvásárol kisebb-nagyobb levéltárakat vagy oklevélgyüjteményeket, azután kap a levéltár ajándékba is anyagot, különösen újabban, amióta a hivatalos Olaszország, «a piemontiak» s a Szent Szék között lényegesen javult a viszony. Gyakran jut a levéltár újabb, kiegészítő anyaghoz csere útján is, midőn a Vatikán az Egyházi Állam levéltári anagához tartozó iratokat kiad az olasz államnak, amely viszont a maga levéltáraiból összeválogatja azt a neki töredéket képező s a vatikáni levéltár állagához tartozott 23anyagot, amely 1870-ben a Vatikánon kívül rekedvén, az olasz állam kezébe került. Ezekkel a vatikáni levéltár kiegészíti, teljessé vagy teljesebbé teszi a maga hiányos vagy csonka gyüjteményeit, s ezzel kapcsolatban a levéltár tisztviselői kara újra, meg újra átrendez egyes gyüjteményeket, ami a levéltár használatát mindenesetre nehézkessé, a kutatást komplikálttá teszi.
A kutatók munkájának s a levéltár óriási anyaga használatának megkönnyítésére szolgál a vatikáni levéltár tisztviselői által összeállított fenti Sussidi, amelynek forgatásakor csakhamar rájövünk arra, hogy a vatikáni levéltárról a közelmultban megjelent különböző ismertetéseket, így pl. az általánosan ismert Gisbert Brom-féle: Guide-t aux archives du Vatican, amely 191-ben második kiadásban jelent meg, vagy a Bossányi-féle Regesta Supplicationum bevezetéseként kiadott s Hodinka által összeállított vatikáni levéltári tájékoztató ismertetést ma már az idő túlhaladta.
A kutató, aki először akar nekifogni ezen óriási levéltár megbolygatásához, hiába olvas össze egy csomó, a vatikáni levéltárra vonatkozó művet, ha boldogulni akar, csak reászorúl a levéltár tisztviselőinek útbaigazítására, akik a kezdő kutatókat rendszerint az úgynevezett Garampi-féle indexek, a «schedario Garamp» használatára utasítják. Ez a schedario Garampi 124 hatalmas folio kötetből álló regeszta mű, amely részint Garampi munkája, részint gyüjtése.
Garampi József (Giuseppes Garampi de Rimini), aki 1725. augusztusban született Riminiben, 1749 november 14-én került a vatikáni levéltárba, ahol 1759-ben az angyalvári levéltár prefektusa lett s ez maradt 1772-ig, amidőn Lengyelországba, majd pedig Bécsbe küldték nunciusnak. Mint bécsi nuncius járt nálunk Magyarországon is, s élénk összeköttetésben állt Klimó pécsi püspökkel, 1792 május 4-én Rómában, mint kardinális halt meg.* Garampi, aki Muratori tanítványa volt, mint a vatikáni levéltár tisztviselője valami Eubel-szerű Orbis Christianus kiadását tervezte s ennek előmunkálataképpen nézte és nézette át nemcsak a vatikáni levéltárat, hanem az idevágó fontosabb nyomtatott forrásmunkákat is. Halála után természetesen hatalmas cédula-gyűjtemény maradt, amelyet a prefektusságban utóda, monsignore Wenzel rendezett, lapokra ragasztatott és 124 hatalmas kötetbe köttetett.*
L. Tóth László: Zwei Berichte des Wiener Nuntius Garampi über die kirchlichen Verhältnisse um 1776. – Römische Quartalschrift 1926. évf. 330. skk. ll., ahol a Garampira vonatkozó irodalom is kimerítően össze van állítva.
Magyar Könyvszemle 1909. évf. 373. l.
A Garampi-féle indexek pápák, kardinálisok, pápai tisztviselők, püspökök, apátok, beneficiumok (ez utóbbi három kategoriában egyházmegyénként, diocesi per diocesi) ábc rendbe szedve ölelik fel az anyagot, s ezenfelül van még Miscellane I. és II., azután Róma templomai (chiese di Roma) című indexsorozat is, végül pedig mindezekhez csatlakozik egy 163-tól 1808-ig terjedő chronológikus index.
Nincs időnk és terünk arra, hogy a Garampi-féle hatalmas indexmű részletes tartalmával s hiányosságaival stb. foglalkozzunk. A mi szempontunkból csak az a fontos, hogy a Garampi-féle indexek összes levéltári jelzetei mind régen elavulván, hogy tehát ez a hatalmas munka kárba ne vesszen s teljesen hasznavehetetlenné ne váljon, a vatikáni levéltár tisztviselői kara, élén Angelo Mercatival, de főleg prof. pater Bruno Katterbach a Sussidiben megfejtik Garampi-féle összes rövidítéseit, illetve jelzeteit és mindenütt megadják a régi jelzetnek megfelelő mai modern signaturát, vagy olyat, amely a Sussidi többi részével megfejthető. Hogy pedig a Garampi korabeli jelzetek és a maiak között lényeges különbség van, azt néhány példával illusztrálhatjuk. Így pl. Garampinak ez a jelzete: Mart. V. Br. t. 6. t, ma = Armario XXXIX tonius 6. pagina 6. tergo. Vagy például ez a signatura: V. 5. Ind. V. p. 106 t mai jelzetre átváltoztatva = Reg. Vat. tomus 256. papina 1096. tergo. – Vagy: Liber Cruciatć p. 20. t. = Reg. Vat. tomus 519. pagina 20. tergo. Ebből a néhány példából is látható, hogy a Garampi-indexek használóinak a Sussidi nélkülözhetetlen segédeszköz.
Garampi indexeiben a levéltár Miscellanea gyüjteményének szekrény (armario) számai a görög alphabetum betűivel (α, β, γ stb.) vannak jelölve. A Sussidi minden egyes görög betűnek megfelelő miscellanea armariónál számonként pontosan felsorolja azokat a köteteket, amelyek hiányzanak (mancanti), továbbá azokat, amelyek a vatikáni, vagy egyéb könyvtárba (passati alla biblioteca, passati a Propaganda, passati all’ archivio della S. C. dei Religiosi stb.) helyeztettek át. Így pl. az Armario III. (Garampinál: γ) 1–304 kötete közül több mint 60 hiányzik, jóval 100 köteten felül pedig a vatikáni könyvtárba tétetett át. A Sussidi kötetről-kötetre pontosan megadja a hiányzó és elkerült kötetek számait, úgy hogy könnyűszerrel meg lehet most már állapítani, hogy a kikérni szándékolt kötet meg van-e a levéltárban, vagy nem.*
Egyébként Garampi levéltárrendezési terveire s a vatikáni levéltár újabbkori történetére nézve l. Dengel cikkét: Ein Gutachten des Wiener Nuntius Josef Garampi über die Vatikanische Bibliothek aus dem Jahre 1780. – Mitteilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung, Band XXV. p. 294. skk.
Ha a vatikáni levéltár anyagáról készült régebbi oklevél publikációkat kézbe vesszük, s mondjuk pl. Theiner köteteit forgatjuk, ott a vatikáni vagy (datariai) lateráni bulla regeszta könyvek rendszerint az illető pápa uralkodási éve és ezen belül kötetszám szerint vannak idézve. Ezek az idézések ma már históriai értékűek, mert a «Registri Vaticani» és az «Registri Lateranensi» is újabban átrendeztettek s a kötetek kronológikus rendben 1-től kezdve folyószámot kaptak. Természetesen megfelelő összehasonlító kimutatás nélkül, amely a régi jelzeteket összeveti az újakkal, a régi jelzetek alapján a vatikáni levéltárban elindulni teljes lehetetlenség lenne. A régi jelzetek megfejtésére szolgál a Sussidi az a része, amely a vatikáni és lateráni bulla kötetekkel s ezeknek régi és új signaturáival foglalkozik. Mivel pedig a Reg. Vat. kötetei voltaképpen kétszer lettek folyószámozva, a Sussidi az idevágó kimutatásban először a pápa uralkodási évei, s ezen belül kötetszám szerinti signálást közli, s melléje állítja a megfelelő régi és új currens számozást.
Ugyancsak a Reg. Lat. bulla köteteinél is a kimutatás 24közli előbb a Garampi-féle jelzetet, s melléje állítja az új (numero attuale) számozást.
Egy harmadik kimutatásban a pápai kamara számadáskönyveinek (Rationes Camerae) régi és új számozása van egymás mellé állítva s végül az úgynevezett «Fondo Concistoriale» inventáriumát adja a Sussidi, s e gyüjtemény részeinek: Acta Camerarii, Acta Vicecancellarii, Acta Miscellanea s Acta congregationis consistorialis, összesen 164 kötetnek kötetenként rövidre fogott tartalmát közli.
Függelékül hét tabellán facsimilékben mutatványokat kapunk mindazon levéltári prćfectusok, custosok s tisztviselők írásáról, akik a Garampi-féle hatalmas indexmű létrejövetelében munkájukkal közreműködtek.
Természetesen a Sussidi most ismertetett kötete távolról sem meríti ki a vatikáni levéltár állandóan rendezés vagy átrendezés alatt álló anyagát. Így pl. nem említi a Sussidi az angyalvári levéltár anyagát, vagy a pápai supplicatiók hatalmas tömegét, mert mind a kettő még rendezés alatt áll. Ami az Archivum Arcis-t illeti, ennek anyaga eddig Armario, capsa és numerus szerint volt rendezve és e szerint kellett idézni. Ámde 1913 december 15-én Angelo Melampo és Vincenso Nardoni (később ez egyedül) levéltári tisztviselők elkezdték az angyalvári levéltárat is átrendezni s újra terjedelmesen s körülményesen regesztázni. Maig a XIV. armario-ig jutottak el, s a szekrény és capsa rendszer feladásával, de az armariók és capsák egymásutáni sorrendjében 4560 számot regesztáztak és rendeztek át. Ez a regesztamű hét kötetbe foglalva (minden kötet végén abc- és időrendi index) máris a kutatók rendelkezésére áll. E munkálatokhoz képest ma az angyalvári levéltár újra rendezett részét az: A. A. I–XVIII. előrebocsátása mellett sorszám szerint kell idézni.
Még bonyolultabb a helyzet a kutatók által igen sűrűn használt pápai supplicatio köteteknél, amelyek szintén átrendezés alatt állanak. A supplicatiókat régebben szintén a pápák uralkodási éve ezen belül kötet- s lapszám szerint kellett idézni. Ámde ezeknél is megszüntették ezt a signaturát s a kötetek folyószámozást kaptak. Mivel időközben valami úton-módon új supplicatiós kötetek kerültek valahonnan elő s így az anyag szaporodott, az egész gyüjteményt újra átszámozták s a régi, régibb s új számozás egymás mellé állításával egy irott kimutatás készült, mely a legújabb időkig használható is volt. Ámde jelenleg a supplicatiók gyüjteménye újabb rendezés és átszámozás alá került s prof. P. Bruno Katterbach nemcsak hatalmas, de iszonyú munkával az egész supplicatiós anyagot kronológikus rendbe szedte, pl. mondjuk az árpádkori anyagból a XVI. századi anyagot kiszedte, megfelelő helyére tette át és viszont; köteteket újra átköttetett stb., úgy hogy ma már a körülbelül 7000 kötetnyi pápai supplicatiós anyag teljesen újrarendezve várja a kutatókat. Természetesen Bruno Katterbach eme óriási munkájának eredménye újabb Sussidi kötetek (kb. két kötet) formájában, még a jelen év folyamán nyomtatásban is napvilágot fog látni, ami a supplicatiós anyag használatát nagyban meg fogja könnyíteni.
A vatikáni levéltár tisztviselőitől kapott magánértesüléseim szerint, a levéltár vezetősége felsőbb hozzájárulással tervbevette; hogy körülbelül öt éven belül a levéltár összes gyüjteményeit s (azokat is, melyek a kutatók előtt ma még ismeretlenek) fondó-it inventálja s nyomtatványsorozatban közzéteszi. Adjon az Isten nekik erőt, egészséget, hogy ezt a szép tervet mielőbb valóra is válthassák.
Róma.
DR. IVÁNYI BÉLA.
