Vitéz Horánszky Pál: A Benedekfalvi Luby-család leszármazása 1230-tól. Budapest, 1936. 4°, 19 lap, három leszármazási táblával, e…
Vitéz Horánszky Pál: A Benedekfalvi Luby-család leszármazása 1230-tól. Budapest, 1936. 4°, 19 lap, három leszármazási táblával, egy színes melléklettel és három rajzzal.
93Folyóiratunk hasábjain (1934. évf. 84. l.) már megemlékeztünk szerzőnek egyik füzetéről, mely a Benedekfalvi Detrich-család leszármazását tartalmazza. Most a II. Endre király által Liptóban, 1230-ban tetemes földbirtokkal megajándékozott Hauch Polko törzséből származó másik családra, a Lubyakra került a sor, melynek történetét szerző jóval terjedelmesebben dolgozta ki, mint az előbbit.
Az 1230-as birtokadománytól kezdve évről-évre időrendben nagy gonddal felsorol a Luby-családot érdeklő számos adatot. Birtokadomány, beiktatás, végrendelet, osztályosegyesség, adás-vétel, zálog, hatalmaskodási per egyaránt akad közte, így alakul ki a család képe s ismerjük meg szerepét, mely Liptó vármegyén kívül Esztergom, Hont, Sáros és Szatmár vármegyékre is kiterjedt.
A család 1580 óta viseli a Luby nevet. Azelőtt egyszerűen Benedekfalvinak hívták. Számos tagja viselt előkelő megyei hivatalt (alispán, főjegyző, főszolgabíró), volt köztük orsz. képviselő, c. püspök, nagyprépost, kanonok stb. Kimagasló tagja volt Luby György kuruc ezredes, Árva várának megvívója.
A szatmári ág megalapítója Luby Károly, a gazdag Becsky Ágnes férje, szatmári alispán. Felesége révén rokonságba jutott a gr. Károlyi-családdal is. A második leszármazási tábla ezt a kapcsolatot szemlélteti.
A pontos, lehetőleg a napokat is feltüntető dátumok lelkiismeretes munkára mutatnak. S így nyilván csak tévedésen alapul az az adata, hogy Luby Györgynek 1700-ban Esterházy nádortól Felsőterbeléd községben adományba kapott birtoka éppen 32 jobbágy telekből állott; holott – minden eddigi gyakorlat szerint – abban csupán az van mondva, hogy a birtok, a vele egyszerre adományozott Kiscsalomia pusztával együtt, nem rúgott többre 32 jobbágyteleknél. Ennyi volt ugyanis a nádori adományozás legfelsőbb határa.
A munkához mellékeli a Luby-család színes címerét, továbbá egy arcképet, két családi kastély és egy kamarási ősfa rajzát is.
A genealogiai irodalom számára is hasznos munkát végezne a szerző, ha Hauch Polko összes férfiági leszármazóinak, tehát a közölteken kívül a Dlucholuczky (Hosszuréthy)-, Horai Horánszky- és Szentandrási Andreánszky-családok történetének a megírására és kiadására is vállalkoznék.
Görzsönyi Vargha Zoltán.
