Szabó István: Ugocsa megye. (Magyarság és Nemzetiség. Tanulmányok a magyar népiségtörténet köréből. Hóman Bálint és Domanovszky S…
Szabó István: Ugocsa megye. (Magyarság és Nemzetiség. Tanulmányok a magyar népiségtörténet köréből. Hóman Bálint és Domanovszky Sándor közreműködésével szerkeszti Mályusz Elemér. I. sorozat, 1. kötet.) Budapest, 1937. Kiadja a M. Tud. Akadémia. XII. + 615 l.
Hogy a legnagyobb elismeréssel adunk hírt e munkáról s arról a sorozatról, amelyben megjelent, s hogy különös nyomatékkal ajánljuk olvasóink figyelmébe, annak több oka van. A legszélesebb körök figyelmére méltó azon aktuális nemzetpolitikai vonatkozásai miatt, amelyekre Hóman Bálint mutat rá bevezető soraiban, aki a magyar népiség történetének monografikus feldolgozására irányuló munkálatokat öt évvel ezelőtt megindította, – e mellett azonban számos vonatkozásban nagyon közelről érinti folyóiratunk olvasóit.
A Magyarság és Nemzetiség két sorozatra oszlik: az egyik egy-egy megye népi viszonyait fogja bemutatni, a másik pedig az első alapján az egyes nagyobb magyar néprészek életét akarja megismertetni, hogy így egészítse ki s tegye teljessé az államnak és a felsőbb társadalmi rétegek magas műveltségének történeti képét. A vizsgálódások súlya tehát a népre esik, s így azokat a forrásokat értékesíti elsősorban, amelyekből ezt ismerhetjük meg.
Ez új irányú vállalkozás munkaprogrammjának kidolgozását s különleges céljához és forrásanyagához simuló módszerének kialakítását kétségkívül a szerkesztőnek köszönhetjük, aki már régóta sürgette ily irányú munkálatoknak a megindítását, s aki a magyar történetírás új útjaiban (1931.) A népiség története című tanulmányában foglalta össze e körbe vágó feladatainkat. Természetesen minden megyében más és más problémákkal találja magát szemben az illető szerző, amelyek a helyi viszonyokból és a különös fejlődésből folynak, – s ezért nagy dicsérettel kell kiemelnünk, hogy Szabó jól látta meg ezeket minden vonatkozásban, a településtörténetiekben éppúgy, mint a társadalmi és gazdaságtörténetiekben, pedig neki az úttörés nehézségeivel is meg kellett küzdenie. A nevek felhasználásában és interpretálásában a legnagyobb körültekintéssel és gondossággal jár el, s óvatossága ilyen természetű munkánál egyáltalán nem volt felesleges s csak előnyére válik.
Ami már most azokat a részeket illeti, amelyek a családtörténészt közelebbről érdeklik, először is arra kell rámutatnunk, hogy a nemesi és jobbágy-társadalomnak az az alapos és részletes képe, amely a munkából elénk tárul, sok olyan vonatkozásra hívja fel a figyelmet, amelyeknek az értékesítése lehetővé teszi, hogy megfelelő alapot és kellő hátteret adjon genealogiai adatainak, s így beállíthassa ezeket az eleven életbe. Aránylag kis területre korlátozva ugyanis vizsgálódásait a szerző, a rendelkezésére álló igen nagy anyag alapján sok oly érdekes folyamatot vizsgálhat, amelyek az egyes családok történetével foglalkozók előtt legtöbbször rejtve maradnak.
A munka második részében, az egyes községeknél névszerint felsorolja a birtokosokat s a helyi kis nemességet, feltüntetve azt is, hogy kinek hány portája, jobbágya és szolgája volt az illető évben, s így itt Ugocsa XVI–XVIII. századi nemesi társadalmának kimerítő képe tárul elénk. A 261 lapra terjedő első részben ezenfelül a családtörténet szempontjából elsőrangú fontosságú kérdések kerülnek megvilágításra, mint például a családnevek kialakulása, nemesi falvak, kisnemesség (armalisták, egytelkesek, kuriálisták) eredete, a jobbágyság különböző rétegei, stb. stb.
Kétségtelen, hogy ennek a munkának s a következő köteteknek nagy hatásuk lesz családtörténeti kutatásaink elmélyítésére, mert számos, eddig általában tekintetbe nem igen vett problémára hívják fel a figyelmet, s egyben a források egyik fontos csoportjának, az összeírásoknak helyesebb megismeréséhez fognak segíteni. Ezért mindazoknak, akik e vállalkozást megindították s azt gondozzák, köszönetet kell mondanunk, kiemelve a szerző nagy érdemét, aki odaadó szeretettel mélyedt el munkájába s feladatát valóban kitűnően oldotta meg.
Holub József.
