Ady Endre: Az egyenes csillag
Ez a végtelen titok-tenger
S dobja szemünk partjára
Csillogó csillagait
Szűk markú kegyelemmel.
Kiktől szemem káprázik,
Hol marad legkülömb
Társatok,
Testvérem, a másik?
Ti vissza-visszatérők,
Mutassátok meg a Nincsenből
A Nincsenbe futót,
Célhoz sohse érőt.
Melyet kivetett a sorsa
S időtlenül
Időtlen időkbe
Egyenesen tör be lobogva?
Nyílegyenest fut s mint egy álom
Száguld át egyszer
S csak egyszer látja bárki is
A szemhatáron.
Koldusokként be-berobognak,
Kerengve néznek utána
Az én száguldó, egyenes
Csillagomnak.
Hajtotta ki a Térbe,
Az Okot keresi ott:
Az Isten sem kerülhet
Utána, sem elébe.