Ady Endre: Elhagyott a félelem
Alvandó, vén fejem,
Most már elhagyom az Istent is,
Mert elhagyott a félelem.
Mint téli csillagok,
Most elhagyott engem már minden,
Mert a félelem elhagyott.
Halálos éjjelen
S fogaim sem vacognak többé,
Mert elhagyott a félelem.
Mint elcipelt halott.
Jaj, jaj, nem érzem, hogy élek már,
Mert a félelem elhagyott.