Kosztolányi Dezső: PIROS KÁLYHÁM LÁNGJA
PIROS KÁLYHÁM LÁNGJA
Po Csü-ji
Tavaszi nap ez, már az ötödik.
A táj kies színekbe öltözik.
A nap fehér derűt igér nekünk,
lenn fellegek kék-szürke fürtje csüng.
Utolsó jégcsapunk gyémántszilánk,
uj tőn bibor bimbó, mint égi láng.
Nyájas vidámság zsong köröskörül,
tavasz van és mindenki úgy örül.
Ezer virág a hátsóudvaron,
künn az eresznél napfény, nyugalom.
De megsajog szivem mégis, mivel
piros kályhám lángjától válni kell.
A táj kies színekbe öltözik.
A nap fehér derűt igér nekünk,
lenn fellegek kék-szürke fürtje csüng.
Utolsó jégcsapunk gyémántszilánk,
uj tőn bibor bimbó, mint égi láng.
Nyájas vidámság zsong köröskörül,
tavasz van és mindenki úgy örül.
Ezer virág a hátsóudvaron,
künn az eresznél napfény, nyugalom.
De megsajog szivem mégis, mivel
piros kályhám lángjától válni kell.
