Kosztolányi Dezső: TÉLI ÉJSZAKA
TÉLI ÉJSZAKA
Po Csü-ji
Házam szegény. Szerettjeim nem élnek.
Testem beteg. Búcsút mondtam a fénynek.
Nincs élőember, aki ilyen árva.
Fekszem magányos kunyhócskámba zárva.
Rozoga lámpám gyönge lángja pislog,
szakadt a kárpit s nem föd, bárhogy is lóg.
Csöpög az ablakon, ajtón a hólé,
"pitty-potty", beszól a zord hang, a valóé.
Öregszem és ha alszom is, alig,
némán ülök az ágyban hajnalig.
Ha nem tudom, hogy kell "feledni s ülni",
e búba hogy bírnék ma elmerülni.
Testem forró marad, míg el nem ásnak,
de lelkem enged a nagy Változásnak.
Négy szörnyű évig így kínlódtam át
ezerháromszáz hosszú éjszakát!
Testem beteg. Búcsút mondtam a fénynek.
Nincs élőember, aki ilyen árva.
Fekszem magányos kunyhócskámba zárva.
Rozoga lámpám gyönge lángja pislog,
szakadt a kárpit s nem föd, bárhogy is lóg.
Csöpög az ablakon, ajtón a hólé,
"pitty-potty", beszól a zord hang, a valóé.
Öregszem és ha alszom is, alig,
némán ülök az ágyban hajnalig.
Ha nem tudom, hogy kell "feledni s ülni",
e búba hogy bírnék ma elmerülni.
Testem forró marad, míg el nem ásnak,
de lelkem enged a nagy Változásnak.
Négy szörnyű évig így kínlódtam át
ezerháromszáz hosszú éjszakát!
