Szentjóbi Szabó László: A Pántlika Eggy Pásztori Játék
Eggy Pásztori Játék
DAPHNE a Phillis anyja |
PHILLIS a Montán szerelmese |
MONTAN a Phillis szeretője |
DÓRIS, eggy Pásztor leány |
MIRTILL, Pásztor legény |
DÓRIS, PHILLIS. |
DÓRIS |
Mint mikor dél tállyba a kökörcsiny le dűl
Te a ki nékűnk is kedvet csinált s nevelt
PHILLIS |
Csak nincs kedvem
DÓRIS |
Még is kell okának lenni. |
PHILLIS |
S egy fába a kezem nagyonn meg űtöttem
Ott a hol a vásznam tegnap ki kötöttem
Ugy fáj hogy
DÓRIS |
Csak ugy van a mikor sietűnk |
De hol Montan
PHILLIS |
Még az Anyám is rám kerűl |
DÓRIS |
De hol Montan
PHILLIS |
Ugy de ő ugy tesz szüntelen |
S néki jön a kecske az a kis nevedék
S egy takaró szálig az álnok meg ette
DÓRIS |
De Phillis nem akarsz te engem érteni
Hol Montán
PHILLIS |
Ki tudná a Pásztort őrzeni? |
Ki parancsol neki szabad mint a madár
DÓRIS |
PHILLIS |
DÓRIS |
Haragszol rá talán? |
PHILLIS |
Mint Montán én hozzám, Montán, a hitetlen!
Ah mint szerettem őt, mint jártam kedvére,
S minap egy pántlikát köték a kezére,
Ott, a hol táncoltunk a tőlgy árnyékába,
S gondold meg, ma láttam a Clóé nyakába.
DÓRIS |
Két pántlikának is lehet eggy formája.
PHILLIS |
Mert Montan tette azt, a Clóé nyakába.
Ó Dóris! a mit az én kezem kötözött,
Meg esmérem én azt, száz pántlika kőzőtt.
Nagy rég hogy csináltam, alig van két hete
Sárga a közepe, a széle fekete,
Egyebütt meg hol zőld, hól kék, hol fejéres;
S apró cseppecskékkel mint a harkáj véres.
Zőld selyemmel azt a fát is rá csináltam,
Hol az első csókkal Montánt meg kináltam,
Rajta van egy P is, eggy M is van rajta,
Még is másnak adja, ládd a kutya fajta!
De fuss az Anyám - - -
DAPHNE |
No fiam! e jó idő! |
PHILLIS |
DAPHNE |
Meg ugy lessz több száma a búza rakásnak.
Én most úgy meg úntam vólt magamat othonn,
A vásznadat néztem, jól szárad a Naponn.
De tán bajod is van? úgy tetszik hogy sírtál?
PHILLIS |
DAPHNE |
Hát nálad minek az a csanál? |
PHILLIS |
DAPHNE |
Ugyan van ám eszed! |
De tudod ki ivott tegnap a hőségbe.
Ládd Fiam! hogy ejted magad betegségbe!
PHILLIS |
Hogy olly nagyon sokszor fel áltam, s görnyedtem.
DAPHNE |
PHILLIS |
Itt van. |
DAPHNE |
Nekem adod? |
PHILLIS |
DAPHNE |
Most te csak tagadod. |
PHILLIS |
DAPHNE |
PHILLIS |
DAPHNE |
Hát m'ért nem pirúltál el a Mirtillére?
PHILLIS |
DAPHNE |
Szereted te Montánt.
PHILLIS |
Nem olly igen nagyon, |
Hogy menjen el, mert van más egyéb dolgom is,
De ő fel se veszi még ha haragszom is.
Ma is hogy korsómnak eggy kis gödröt ások,
"Nem szép úgy mond mikor a 1'ányok durcások!"
DAPHNE |
PHILLIS |
DAPHNE |
PHILLIS |
Hiszen, ha hogy ollykor egy mezőnn legelünk,
Ha idő töltésre ketten énekelünk,
Ha hogy ollykor én is fúvok a sípjába,
Már az olly nagy dolog?
DAPHNE |
a semmi magába! |
Mikor ott enyelgett néha körülötted!
PHILLIS |
Ó de mikor az ő sípja szavát hallom,
S ha azt a felelő vissz-hang ugy meg sejti,
Minden bosszúságát szívem el felejti!
DAPHNE |
De én attól tartok hogy szerelmeskedtek.
PHILLIS |
DAPHNE |
PHILLIS |
De nem következik ebből hogy szeretek.
Ő arra kért, mert már meg kell valni, látom,
Legyek barátnéja, s ő az én barátom.
DAPHNE |
De jobb lessz ha Montán, a nyája mellett űl
Te pedig majd Phillis végy bé éjszakára.
PHILLIS |
DAPHNE |
Melly el űzzön róllad minden betegséget.
Én el megyek, eszem tán eggy kis gomoját,
Te pedig leányom szedjél sok iboját!
DÓRIS, PHILLIS. |
DÓRIS |
PHILLIS |
DÓRIS |
PHILLIS |
Ott könnyen segítek, |
Mert ez, és a töve az árva csanálnak
Ő nálla a halál ellen is, használnak.
DÓRIS |
Meg tudnám én rajtad hogy mi segítene!
Montán.
PHILLIS |
eredj! eredj! csak ne bosszants vele, |
Melly jámbor, melly szelíd vólt a tekintete,
Még is a hitetlen ládd hogy rá szedhete!
De semmi, tanultam én most ez embernél,
Rá nem szednek engem hidd töbször egyszernél!
DÓRIS |
PHILLIS |
ni bizony még nevet! |
Héj Doris! hivségem nehezen szíveli,
Látvánn hogy pántlikám más Leány viseli,
Ó mert csak azokat a csókokat szánom,
A mit kapott töllem az én rossz Montánom.
DÓRIS |
PHILLIS |
Ollyat hogy kérdhetel? |
Ő kezdte el ugyan; ha nem akartam is,
Ha szégyenlettem is, ha vertem, szidtam is,
De biz utoljára ugy rá fanyalodtam,
Hogy azutánn néki még magam tartottam.
Kérd meg csak a kúttól, kérd meg a bodzástól,
Hány száz csókok között váltunk el eggymástól.
DÓRIS |
S az alatt eggymásnak semmit se szóltatok?
PHILLIS |
Semmi is ugy jobban mint a csók nem kellett!
DÓRIS |
PHILLIS |
Ő meg ölelt engem, én őt meg öleltem,
Ha ő kincsemnek hiv't, lelkem! azt feleltem.
Ó mond, ő csak az én személyem becsűli,
S tudod, hogy eggyik szó, a másikat szűli!
DÓRIS |
PHILLIS |
De hogy untunk Dóris! de észre se vettük.
Gyakrann, hogy az egéssz napot hova tettük,
Ollyan hamar el múlt!
DÓRIS |
A furcsa állapot! |
Ölelni, galambom! csillagom! szeretek!
PHILLIS |
Valamikor Montán, Montán vólt én velem,
Mindég beszédessé csinált a szerelem.
DÓRIS |
Ugyan mond meg más nap miről beszéltetek!
PHILLIS |
DÓRIS |
no de, mond meg még is! |
PHILLIS |
Mi is, hol civódtunk, hol öszve békéltünk.
DÓRIS |
PHILLIS |
Mint az ég, mi is csak úgy éltünk. |
Még is azért, minden napjaik kedvesek!
Néha egéssz nap is többet nem csináltunk,
Hogy egymás szemébe néztünk, s kukucskáltunk.
DÓRIS |
Ölelés, csókolás, tréfa, és perlődés!
PHILLIS |
DÓRIS |
Hát mi az?
PHILLIS |
A csak kéz, s orca cirolgatás, |
DÓRIS |
Ciróka. maróka, még úgy is tettetek!
PHILLIS |
Engem melly szégyenbe s gyalázatba hozott!
DÓRIS |
PHILLIS |
Nó de mond meg magad, úgye? ha szeretne
Hogy két napba egyszer, csak hozzám jöhetne?
Látom én mind tegnap, mind ma is hogy kerül,
De Dóris! úgy tetszik Mirtill jön emerűl,
Mond, őrizze nyájam míg violát szedek.
Hisz itt nincs sem mételly, sem víz, sem meredek.
DÓRIS |
Be régenn nem láttunk! mi az a kezedbe?
MIRTILL |
DÓRIS |
már azt, nem szükség mondani |
MIRTILL |
DÓRIS |
már nem nézem, tedd el! |
MIRTILL |
Ne légy ollyan kényes!
DÓRIS |
Van talán még eszem, |
Nem szép, nem is szoktam mindjárt haragudni,
Csak hogy, nem akarok tőled mindent tudni.
MIRTILL |
DÓRIS |
MIRTILL |
Hiszen én meg mondom, csak ne szólj senkinek.
DÓRIS |
Ha tetszik halgatok, ha tetszik, beszéllek.
MIRTILL |
Ládd é, ez a Montán fekete rigója,
Ezt tavaj még Phillis a fészkéből hozta,
S kopaszon Montánnak od'ajándékozta,
Szépen tud fütyölni, most hogy arra mentem,
Nem vólt otthon Montán, s én bizony el csentem.
DÓRIS |
Hogy úgy meg lophatod Montán jó barátod?
MIRTILL |
Hogy a tronfot, tronfal; vissza potolhatom.
Tudod, hogy bánt velem ő is tavaj ősszel,
Mikor el dugatta a Tengeri csősszel
A seregéllyemet? Én ezt fel tartottam
S eggy kedves Nótádra meg is tanítottam,
Valaki csak látta, mindjárt meg szerette,
Az ének notáját olly szépenn ejtette.
Hilax! Chloris! tőlem hogy gyakran hallotta,
Hilax! Chloris! mindég utánnam mondotta.
Sokszor egéssz nap is ült a juh hátára,
Mint ha azt tartanák csak az ő számára.
De furcsa állat vólt!
DÓRIS |
A bizony, tudom már, |
Melly hogy akkor a négy nyarat meg haladta,
Nem akarád adni tiz csóknak alatta.
De szegényt, a Milon kutyája meg ette!
Mirtill, itt van tiz csók, kell é most érette?
De meg álj! jut eggy kis csalfaság eszembe.
Én most nem rég valék itt Phillissel szembe,
Ő, hogy látta vólna azon esküdözött,
Mikor csókolgattál ott a bokrok között
Mirtill! most ezt rajta meg kék boszúllani,
Mútasd a rigót s mond! -
MIRTILL |
mit tudjak mondani? |
DÓRIS |
De ne nevess osztán! edd meg az agarat!
MIRTILL |
DÓRIS |
S ha nevetés nélkűl beszélsz, úgy el hiszi.
MIRTILL |
Mikor a tömlőmön meg oldta a hurkot,
De most meg étetem ám véle a szurkot!
DÓRIS |
Bújj ízibe alá, e termett szőlőnek.
MONTÁN |
PHILLIS |
MONTÁN |
PHILLIS |
MONTÁN |
PHILLIS |
MONTÁN |
PHILLIS |
Éj jobb ha halgatol! |
MONTÁN |
PHILLIS |
MONTÁN |
PHILLIS |
Még hogy én mondjam meg tőlem azt kivánja.
MONTÁN |
Hol a fogadásod?
PHILLIS |
Ott, a hol a tiéd! |
MONTÁN |
PHILLIS |
Hív voltam én hozzád.
MONTÁN |
hát én mit vétettem? |
PHILLIS |
A biz észre vettem! |
MONTÁN |
PHILLIS |
Ni hogy beszél félre!
MONTÁN |
s ezt még Phillis mondja? |
(eggy kevéssé halgat) |
PHILLIS |
Ma magam reá nem vehetem. |
MONTÁN |
Ha meg bántottalak, a Nagy Pánra vallom!
PHILLIS |
MONTÁN |
PHILLIS |
csitt! most ki nevetlek, |
MONTÁN |
PHILLIS |
MONTÁN |
Ki jobban szeretlek mint az életemet,
Kinek a vólt, s a lessz minden kivánságom,
Hogy te légy valaha kincsem, s boldogságom!
Hogy te veled éljek, s hogy (ó édes álom)
Hív karjaid között érjem el halálom!
Már két esztendeje Phillis! s kilenc hete,
Miólta hív szívem téged meg szerete,
Miólta csak egy nap se ment le szárazon,
Hogy meg nem láttalak vagy itt, vagy a gazon.
Hányszor örzötte más a nyájam hellyettem?
Mikor Phillis! veled, te veled lehettem!
Hány kedves, (bár Anyád szűntelen üldözött)
Hány kedves éjszaka múlt karjaid között?
Tudják a csemeték, tudják a ligetek,
Napok! boldog napok! ó hova tüntetek?
Számodra eggy pálcát, s pohárt is csináltam,
Mellyre eggy erdeji Istent faricskáltam,
Kinek, míg hívségem Phillis! kedvelletted,
Sok kövér juhokat áldoztam éretted.
Tovább is csináltam majd fél esztendőnél
Tudod Phillis! magad gyakran a kútfőnél,
Hogy el vágott kezem meg mostad, s törlötted
Szánakozó kézzel nyomkodtad, kötötted.
Phillis! kénszerítlek a régi hűségre,
A mi ligetünket őrző Istenségre,
Mond meg! ugyan mond meg! ki vólt olly átkozott?
A ki én felőllem néked hazudozott.
Mond meg! hogy változtál illyen hideg jéggé?
PHILLIS |
MONTÁN |
Mint a ki tett bűnét érezi, s esmeri.
PHILLIS |
MONTÁN |
A szék-fűd mellett van.
PHILLIS |
Meg bocsáss barátom! |
(Montán el megy.) |
MIRTILL |
Már a barátoknak ő lehet tükörűl!
Azt is nekem adja a mi leg kedvesebb.
PHILLIS |
MIRTILL |
Nem, annál kedvesebb. |
PHILLIS |
MIRTILL |
Találd ki ezért a rigóért! |
PHILLIS |
MIRTILL |
PHILLIS |
Most tán csak bosszantni akar ő engemet?
MIRTILL |
PHILLIS |
S az én becsületem rontja, s vesztegeti!
MIRTILL |
Hogy gyanús haraggal el telik kebeled.
Semmi az hogy nekem adta a madarad,
Ha a madár enyim, Montán tiéd marad.
De tudod Phillis mit? ezt a hímhez zárom,
Míg fészket rak, tojik, s míg ki költ meg várom,
Mihelyt arra való lessz, hát azt fogadom
Hogy két csonka-tollas fiát, neked adom.
PHILLIS |
MIRTILL |
Lágyan tartsd, mert hátha meg talál dögölni.
PHILLIS |
(meg fojtja). |
Hitetlen Pásztorok! már azt se tudjátok,
Hogy a Pásztornékat mivel bosszantsátok!
De te el ne felejtsd a fiát ebadott!
Egy Pásztor meg tartsa azt, a mit fogadott!
MIRTILL |
Hogy azt a kis rigót onnan el nem zártad.
Ládd! már most meg vallom, én ezt csak el loptam
Hogy az elébb Montán előtt el sullogtam.
Be nézek, hogy az ujj sípját meg probálnám,
Senki sincs; hátha most, Montánt meg tréfálnám,
Gondolom magamba! úgy is tavaj ősszel
A seregélyemet el dugták a csősszel.
S el hozom, te pedig féltő s gyanús lélek
Meg fojtád, óh mert ezt, bánom a míg élek!
PHILLIS |
MIRTILL |
De ládd, Dóris lovalt erre a tréfára.
PHILLIS |
MIRTILL |
A ki tréfál annak tréfát kell érteni!
PHILLIS |
Már bánom, de ládd, nem gondoltam egyebet
Csak hogy meg akartok engem haragítni
Mert úgy is kezdtem vólt, már Montánt gyanítni.
(hirtelen el megy.) |
MONTÁN |
Honnan verődhettél most az egyszer elő?
Hát Phillist nem láttad? nem tudod hova ment?
MIRTILL |
Gondolom Dórissal, ott ama Nagy fánál,
Mert kért hogy itt legyek addig a nyájánál.
MONTÁN |
Leg nehezebb per az Asszony-állaté!
Gondold meg! azt fogta Phillis erővel rám,
Hogy én másnak adtam a kedves pántlikám,
A mellyet a minap karomra kötözött,
Ott a hol táncoltunk a zőld tőlgyek között.
De nagyon haragudtt!
MIRTILL |
Már azt ki tenné fel? |
Hanem ugyan Montán! kérlek valamire
Ha engemet szeretsz!
MONTÁN |
Nem kérhetsz semmire |
Mert inkább od'adom a leg jobb tinómat.
MIRTILL |
MONTÁN |
Most tréfálni akarsz, vagy csúfolni talán
Nekem nem vétettél.
MIRTILL |
még sokat is Montán! |
Hogy mig élsz, mindég fogsz reám haragudni.
Phillis -
MONTÁN |
no, hogy Phillist talám meg csókoltad? |
A nem szentség-törés, e csak tréfa játék,
Mellyet én is tőled nem csak egyszer láték!
Hát ezt engedjem meg?
MIRTILL |
Oh nagyobb az annál! |
MONTÁN |
bár csak már szóllanál! |
Én még a vétkedről eggy cseppet se tudok.
Mond meg! nem haragszom akarmi lessz, hiszen
Rossz pajtás az, a ki pajtásnak nem hiszen!
MIRTILL |
S hogy senkit se látok ott a kunnyhotokba,
A rigód el hozom. Dóris elő talál,
Kérdi, mi van nállad? mit hozol, s hol valál?
Meg állok, s mutatom néki a rigódat
S ő - -
(hallgat) |
MONTÁN |
de mond tovább! ne hagyd félbe szódat! |
MIRTILL |
MONTÁN |
MIRTILL |
Úgy is haragszik rá!
MONTÁN |
ennye ebugatta! |
MIRTILL |
Ni Phillis! mutatom néki a Madarad!
Nekem Montán adta, ő el veszi s így szóll
Ennye - -
MONTÁN |
Gondolom már! talán meg csipte jól? |
MIRTILL |
Míg félre tekintek, addig meg fojtotta.
MONTÁN |
Nem pedig tréfából másnak kárt csinálni!
Mert hisz el lehetne nézni egy keveset,
De semmi, kurvanyja! már ez is meg esett!
MIRTILL |
Ha így szánt-szándékkal káromat keresnék,
De csak ne neheztelj olly nagyonn érette,
Majd egy szép galambot kapsz tőlem hellyette,
Egy felől rózsa szín, fejér másik felől,
A fején kontya van mind hátúl, mind elől.
MONTÁN |
Rózsa szín, vagy fejér a nékem micsoda!
MIRTILL |
A leg jobb kas-méhem küldöm el hellyette,
Már azt az Atyámtól Licas sokat kérte,
Két leg jobbik juhát adta vólna érte,
Meg tudná mondani Dámon ha még élne,
Hogy mindég unszolta s járt r'á, hogy cserélne.
MONTÁN |
Biz inkább örülnék a Phillis kedvének.
Dc gyanakszik reám, s nem mondja az okát,
Pedig már el hoztam néki a Pántlikát.
MIRTILL |
Az életét nálad jobban nem szereti!
De meg akar rólad egésszen győződni,
Azért szeret mindég perleni, s kötődni.
Az a természete a hív szeretőnek!
MONTÁN |
Ugy tetszik hogy reszket majd minden tetemem.
PHILLIS |
Más Pántlika vólt az, a méket gondoltam,
Most Cloënál valék s tőle tudakoltam.
Hát szent a békesség?
MONTÁN |
Szent az én részemről. |
PHILLIS |
Ez a hirtelenség és féltés gyümőlcse!
MONTÁN |
Talán másszor te is, nem hirtelenkedel,
Ha nem meg gondolod a mit cselekedel.
PHILLIS |
MIRTILL |
Hogy a Pásztorokat szembe utáljátok,
De ha el hagynának, ér'tek meg halnátok.
DÓRIS |
Nem tudod?
MIRTILL |
talán azt, hogy mélly partot mosnak |
Hogy a fejér népet Isten meg átkozá,
Mert félig mind féltő, félig mind szerelmes!
DÓRIS |
Rigó tolvaj!
PHILLIS |
(Montánhoz) |
igaz ugyan meg jártam ám! - - |
MONTÁN |
Azzal mind a kettenn hirtelenkedtetek.
Te abba hogy hittél, ő meg hogy el vette,
De hiszen rossz végből ő se cselekedte.
Azért ne hidj mindjárt, ne légy olly hirtelen!
Hív volt az én szívem, s hív marad szüntelen!
Mind Dóris, mind Mirtill, mind te hibázátok
De én nem haragszom jó fiúk! reátok!
A Pántlikádat is ládd Phillis! el hoztam.
PHILLIS |
De tudod hogy esett? Chlo( meg szerette,
S mind addig kötöttc, a míg ki köthette.
De semmi, te vagy már minden boldogságom,
A szívem, s ez a csók légyen bizonyságom!
MIRTILL |
PHILLIS |
MIRTILL |
Ma hajtsuk be jókor a juhat egyszerre.
S majd nap-lement felé, ha minden meg fejet,
Menjünk ki a gyepre, s együnk ott friss tejet.
S osztán, valamit is kék már indítani.
MONTÁN |
MIRTILL |
Zálogosdit leg jóbb lessz játszani. |
MONTÁN |
DÓRIS |
Én ki nem maradok. |
PHILLIS |
MIRTILL |
MONTÁN |
MIRTILL |
PHILLIS |
restellem koptatni a számat, |
MONTÁN |
MIRTILL |