Szentjóbi Szabó László: A víg Öreg.
Mint ifjú építeni,
S ím leroskadt már felettem,
Nem lehet segíteni.
Magamra mit várhatok?
Ha még ti is az idővel,
O kövek, megromlatok!
Tartá udvarom felét,
Én láttam o melly örömmel
A legelső levelét.
Már az ága fekete.
Öntözzük, de mind hijában,
Nem lessz többé csemete.
S romlik ősz fejem körűl:
Lelkem még sem tud búsúlni;
Sőt vénségének örűl.
A talált szőlőszemnek:
Igy az estvéje kiesebb
Hanyatló életemnek.