Verseghy Ferenc: 148. Klárikához.
eggy domb ül a' völgy' kezdeténn,
's ezenn parányi kis tanyám. |
jer, nézd meg Klárikám. |
mellynél bárányok játszanak.
Nem bő, de nékünk Klárikám! |
elég lessz kis tanyám. |
hol sok madárszó hangozik.
Körűlte szép gyümölcsös fák |
's víg rósa-bokrocskák. |
a' szél nem rázza oszlopát.
Hő ahhoz vagy hüs át nem fér, |
ki kis tanyámba tér. |
eggy fülmilécske sírdogál,
's a' szirt felfogván dallyait, |
megnyújttya jajjait. |
magam töltöttem éltemet;
de tiszta szivbűl osztozok, |
ha véled lakhatok. |
napestig bátran vígadok,
's mihelyt az alkony ágyba vet, |
az álom rám nevet. |
tudom, megtetszik rejtekem.
Csak nő' híjával van tanyám; |
jer, térj be Klárikám! |