Verseghy Ferenc: 150. Fillis.
150. Fillis.
Fillis, Pestnek szép csudája,
kit koronkint ál orczája
Fittyet hányt a' Grófocskáknak,
görbe szókot a' mátkáknak,
| sok Szerelmest megvetett, |
| rabbilincsre fűzgetett. |
| kik sok pénzzel készteték, |
| kik kezekkel kérlelék. |
Én is végre megszerettem,
's minden fortélyt elkövettem,
Nőtt buzgásom a' veszéllyel,
még szerelmem rút fekéllyel
| bátor tudtam kénnyeit, |
| hogy meggyőzzem gőgjeit. |
| szórtam vívó versemet, |
| mind belepte szívemet. |
Mint Petrarka úgy zokogtam,
's mint a' macska úgy miogtam
Már ahokkal, már jajokkal
's áh! a' legszebb lessusokkal
| molbúl vervén lantomot, |
| szép fülébe kínomot. |
| ostromoltam sánczait, |
| fel nem birtam lángjait. |
Elfutottam Ámorkához,
's arczra esvén ded lábához,
Állyon bosszút olly leányonn,
's a' ki olly sok szép zsákmányonn
| megbeszélltem sorsomot, |
| kértem, fogja pártomot. |
| a' ki őtet megveti, |
| csak negédgyét hűtgeti. |
Ő ezekre felhevűlvén,
's a' Praterba elrepűlvén,
Itt találta szép annyával
szép annyának udvarával
| kérésemnek helyt adott, |
| nagy bosszúkot forgatott. |
| a' hadaknak istenét, |
| a' szerelmek' nemzetét. |
Jó, hogy itt vagy! illy ígével
átkutattya friss szemével
's öszve szedvén eggy lóczárúl
kölcsön kéri oldalárúl
| szólítván a' bajnokot, |
| itt amott a' szuglyokot, |
| Mars' sisakját 's fegyverét, |
| eggy órára szép övét. |
Erre a' kert' mellékében
's eggy hadnagynak ál képében
Megköszönti nyers csókjával,
's mellé omlik, jobb karjával
| új formába öltözik, |
| Fillisünkhöz költözik. |
| bármint ójja szűz aját, |
| átölelvén oldalát. |
Szígyen nélkül rajzolgattya
pajkos szókkal szítogattya
's termetének nőszíveknél
elbeszélli a' szépeknél
| járattyának czéllyait, |
| a' leánynak lángjait; |
| nagynak mondván kelletét, |
| kéjjel töltött életét. |
Mint tört át a' szép lyányokhoz
mint a' féltett asszonyokhoz
Melly merészen ostromlotta
melly fortéllyal hódította
| a' szülőknek gáttyain, |
| a' férjeknek zárjainn. |
| a' leghűvebb várakot, |
| a' próbátlan bábokot. |
Hogy kergette udvarábúl
elragadván hű karjábúl
Hogy költötte víg??kal
tenkre tévén száz árvákkal
| kedvessének bús urát, |
| eggyet értő asszonyát. |
| férjeiknek javait, |
| negyven dúzsnak házait. |
Mint csalt pénzt ki polgároktúl,
portékákot kalmároktúl,
's részeg fővel a' korcsmáknak
mint késztette a' k??knak
| hogy kitartsa Fláviát; |
| hogy ruházza Szilviát; |
| szétkardozván kannyait, |
| hódolásra nyájait. |
Szitkos, esküs vallásának
's illy temérdek bravúrának
«áh! úgymond, illy fő bajnoknak
íme szívem! E' bájoknak
| látván Fillis szent hitét, |
| átösmervén érdemét, |
| én ellent nem állhatok; |
| minden jót feláldozok.» |
Óh! te majma Petrarkának,
Add Aranyfi! bús árvának
'S tik legények! házasodni
Másra szoktak vágyakodni
| vesd pokolba lantodot! |
| gazdag ajándékodot! |
| a' falukra mennyetek! |
| a' próbálttabb Fillisek. |
(1806.)
