Verseghy Ferenc: 159. Az Emberi Nemzetnek korai.
Gyermeki századiban csupa képzésekkel enyelgett,
a' legnyilvánabb esetet meseszókba rekesztvén,
mellyeket a' később maradék titkoknak imádott;
's kisded gondolatit kőltős piperékbe ruházván,
mellyek utánn most is láttyuk kapkodni az ollyan
bárdusokot, kik az ősi kobozt majmozni akarják.
Fejtődvén azutánn ifiú mellyében az első |
szíve az érzékeny szépnek nyomozásira gyulladt,
melly Görögországban legfőbb pontyára repűlvén,
példa gyanánt szolgál még most is az emberi kéznek.
Férjfikorát kezdvén, esze nyílt, 's a' tiszta valónak |
vélekedési miatt véres harczokra ocsódott,
mellyek, mint az aranyt a' tűz, tisztítani szokták
a' csupa képzésnek szemetétűl gyermek eszünköt.
Most már csendesedik, 's ha fejét a' kába salaknak |
kellemetes vénségre jutand, 's eggy csendes akolnak
tévén a' talabor földet, megnyugszik emésztő
harczaitúl vezetése alatt a' kellemes észnek.
Mint maga eggy ember, szintollyan az emberi Nemzet.