Verseghy Ferenc: 160. A' Ritmista.
160. A' Ritmista.
Ammint az embert alkotá Prométeus
mellyébe fúván, látta, hogy pillogni kezd,
Formált azonnal más szelídebb termetet,
e' két szerelmes a' gyümölcsös ág alá,
Eggy pár elég, úgymond az emberalkotó;
's mind öszveszedvén gyúrtt sarának söprejét,
Ritmista légy, úgymond. Mulassa éneked,
kik gyermek ésszel a' negédes csillogást
táncznak, 's daloknak vélik a' vad harsogást.
szavadra, majd mikor tulajdon hasznodért
De lessz üdő, mellyben Minerva' karjainn
otromba nemzeted, 's helyette bölcs tüzű
| nyirkoltt agyagbúl, 's a' tüzet |
| nem mondhatom meg, mint örűlt. |
| melly asszonyállat lett. Majd öszveült |
| 's áldotta képző mesterét. |
| terjessze önnkint nemzetét, |
| eggy törpe képet alkotott. |
| még élsz, az ollyan szíveket, |
| szépségnek, a' bakszökdösést |
| Ah' folyni látom véreket |
| mord ütközetre biztatod. |
| megnyílik elméjek, kivesz |
| lantos poéták zsengenek!» |
(1806.)
