Verseghy Ferenc: 166. Eggy kemény szivű Széphez.
Szánd meg sorsomot, |
végezd kínomot! |
eggy érzékeny kéznyomással,
enyhitsd olthatatlan |
lángomot. |
Érted hervadok, |
érted fonnyadok! |
bájja nélkűl hű szivednek
mint a' szomjú rosa |
elhalok. |
nem enyimnél hűbb tiszteletet.
Érted csüggök, |
tőlled függök. |
Mi hasznod ha szenvedek,
hüs siromba süllyedek?
Ah! eszedbűl, |
jó szivedbűl |
A' föld nem ront engemet,
szétbontván hűltt testemet.
Siránkozni, |
sohajtozni |
Bár akkor mély bánatod
ne vallya bús szózatod,
hogy én voltam, |
még fenn voltam, |