Verseghy Ferenc: 167. Bacchus' dicsérete.
Nincs Bacchusnál a' nagy égben
emberségesb istenség. |
szivtágitó könnyebbség. |
ásítoznak, alszanak, |
jó kedvet nem gyújtanak. |
lelkesitő gyámola, |
gondszéllesztő angyala. |
csak rémiti szivünköt, |
gyújtya, rontya földünköt; |
tűzzel, vassal látogat, |
ott meg trónust irtogat. |
üldözvén a' szépeket, |
a' leghűebb népeket. |
Nincs Bacchusnál a' nagy égben 's a' t.
arra tűzi gondgyait, |
a' világnak dolgait? |
a' kétféle sziveket |
hinti a' keserveket. |
a' szerelmes párokot, |
bajnokinn a' bájokot. |
Nincs Bacchusnál a' nagy égben 's a' t.
lődözvén szét nyilait, |
a' szerelmek' bájjait: |
jó nevére fótot tűz. |
langy tüzébűl csúfot űz. |
sokkal rosszabb nyilt kohol, |
Zevsznek kénnye járomol. |
Nincs Bacchusnál a' nagy égben 's a' t.
fényt akarván gyujtani, |
agyon szokta fojtani. |
koldúlgattyák pénzünköt, |
háborgattyák kedvünköt. |
földünkbűl a' kincseket, |
velek a' kis lelkeket. |
Nincs Bacchusnál a' nagy égben 's a' t.
űzögetvén vadgyait, |
tölti túnya napjait. |
a' faluknak szépeit; |
titkon űzi kéjjeit. |
orcsürhével lepgeti, |
éjjel nappal véseti. |
Nincs Bacchusnál a' nagy égben 's a' t.
fel nem dúlnak kénnyei, |
azt Szaturnus' bélei. |
kőszirtekkel birkozik, |
országokkal töltözik. |
ránczba szedvén arczait |
felkonczollya napjait. |
Nincs Bacchusnál a' nagy égben 's a' t.