Verseghy Ferenc: 169. Az elhagyott Leány.
169. Az elhagyott Leány.
Hát csak elhagyhattad
's gazdagabbnak adtad
Könnyen megcsúfoltad
könnyen meggyilkoltad
Nézd a' gerliczét; mint
melly pár nélkűl nyugtot
Én is siralomban
's áh csak hüs síromban
Edzett szívű, érzéketlen
mért tebenned olly hitetlen
's áh! erőtlen lyánynemünkben
megcsaltt lángunk nyíltt mellyünkben
'S mégis tőlle hű szerelmet
mellyért gondot, bút, gyötrelmet
Mást választok én is
's rabjármába fűzöm
Így a' kéj' keblében
fenntartom böcsében
| meghitt hölgyedet? |
| lepke szívedet? |
| tiszta lángomot, |
| boldogságomot. |
| sírdogál! |
| nem talál. |
| töltöm éltemet, |
| végzem senyvemet. |
| férjfi nemzetség! |
| a' csábító édesség? |
| mért olly lágy a' szív? |
| mért nem hűl el, mért olly hív? |
| Tik kegyes szívünkkel |
| mint laptával játszotok, |
| mellyrűl csak éltünkkel |
| húll le lánczotok. |
| kíván gőgötök, |
| hoz kegyetlen nyűgötök. |
| 'S én illy szívkányáért |
| rontsam kedvemet? |
| Kegytelen jármáért |
| öllyem szívemet? |
| Tőlle csúfoltatni |
| haggyam lángomot? |
| tőlle gyilkoltatni |
| boldogságomot? |
| férjemnek, |
| kényemnek. |
| töltvén éltemet, |
| asszony díszemet. |
(1807.)
