Verseghy Ferenc: 185. Legem pone mihi domine.
185. Legem pone mihi domine.
A' CXVIII. Zsoltár... He és Vau betűi.
Uram! jegyezd ki énnekem
hogy éltető törvényedet
Vezérelly engem' Istenem!
hogy önmiattok, 's nem hideg
's éllesztgesd szent ösvényedenn
igéretid kiszabtanak.
szorongat. Ám Te jól tudod,
igazságoddal szívemet.
mondhassam: hogy szavadbann va,
melly bennem onnan származik,
megőrzöm szent törvényedet,
nyomozván szent szabásidot.
Gyönyörrel tellyes báj gyanánt
mint annyi kincshez, esdeklő
| szent hagyományidnak szoros úttyát, |
| hogy serényen járjam mind örökké. |
| Adgy világot szűk eszemnek, |
| gondosan őrízvén, soha meg nem |
| tántorítható hűséggel, önkint |
| hajló szívbűl tellyesítsem. |
| drága szabásidnak kies úttyánn, |
| mert én ebben gyönyörködök. Úgy vond |
| szívemet tanúságidhoz, |
| szolga gyanánt, keresetnek okáért |
| tellyesítsem. A' hiúságokrúl |
| gyarló szememet fordítsd el, |
| kedvemet a' jóhoz. Bizonyítsd meg |
| rajtam hű szolgádonn, a' mit annak, |
| a' ki Téged' félve tisztel |
| Hárítsd el bírószavad által, - |
| mert az emberénél ez szelídebb, - |
| a' gyalázatot, melly engem' |
| melly buzgón kívántam azoknak |
| megfelelni, a' miket meghagytál. |
| Mentsd tehát meg e' gondgyátúl |
| Végtelen irgalmú segedelmed |
| szállyon, kérlek, rám, ammint igérted, |
| hogy dühös gyalázóimnak |
| 's lessz is egész bizodalmam örökké. |
| Óh ne hadgyad számban megcsökkenni |
| e' szavát az igazságnak, |
| hogy Tőlled, mint bölcsen itélő |
| bírómtúl kegyelmes szót reméllek. |
| akkor én háláló szívvel |
| még az üdőknek örök folyamattya |
| tartand; 's útamonn úgy járdogálok, |
| mint veszélytelen térségenn, |
| Büszke Királyok előtt fogom én bölcs |
| törvényidnek nagy böcsét hirdetni, |
| a' nélkűl, hogy megpirúllyak. |
| illetnek hagyománnyaid engem', |
| úgy kedvellem azokot! Felnyújtom |
| parancsolatidhoz; szinte |
| karjaimot; nem győzi szeretni |
| szívem szent szabásidot; nem győzök |
| díszeikrűl elmélkedni. |
(1821-1822.)
