A Kőszegi-hegység belső szerkezete
A Kőszegi-hegység belső szerkezete
A földkéreg kőzettestjeinek tektonikai síkok mentén történő elmozdulása különböző kort mutató kőzetek egymás mellé kerülését eredményezheti. Például ha a korábban egységes kőzetoszlopot egy ferde vetősík elmetszi és a felső egység lecsúszik az alsóról, akkor a mélyből – viszonylagosan vagy abszolút értelemben – felemelkedett, fiatal kort mutató egység lesz a felszín közeléből származó, lezökkent test szomszédja. Mint ábránk bemutatja, ez történt a Kőszegi-hegység esetében is. A hegység magját alkotó metamorf kőzetek 250 °C-nál melegebb hőmérsékleten (8 kilométernél mélyebben) helyezkedtek el 18 millió évvel ezelőttig. A földkéreg akkor és ott ható tágulásos folyamatai „lehúzták” róluk a fedő kőzeteket, miközben a terheléstől felszabadult alsó egység gyorsan kiemelkedett és hűlt. A hasadványnyom-„óra” csak 18 millió éve kezdett „járni” a hegység magját alkotó kőzetekben, mutatva a gyors hűlés kezdeti időpontját. Ettől 1–2 km távolságra a hegység peremén található felső kőzetszeletben a nyomok már korábban elkezdtek felhalmozódni, és itt jelenleg 60–70 millió éves korok mérhetők. Ezt a típusú szerkezetalakulást magkomplexum-képződésnek nevezik. Jellegzetessége, hogy a kőzettestek hirtelen felemelkednek és lehűlnek, s a fedőjüket alkotó kőzetegységek nem aprózódással és felszíni erózióval pusztulnak le, hanem ún. tektonikai erózió útján, egy tömegben való lecsúszással. Ha ugyanis a több kilométer vastag fedőt gleccserek, folyók, szél hordanák el, a felszínre emelkedés sebessége lényegesen lassabb lenne.
