Új fejezet a Pannon-medence történetében
Új fejezet a Pannon-medence történetében
A legfiatalabb kiemelkedés nemcsak a Bükk hegységre korlátozódik. Részben közvetlen földtani-geofizikai megfigyelések, részben geokronológiai vizsgálatok alapján az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy – a földtani közelmúltban megkezdődött szerkezeti mozgások hatására – a Pannon-medence pereme és belsejének egyes sávjai szintén emelkednek. Az emelkedés eddig felismert területi elterjedését egy, a kárpát-pannon térséget bemutató térképvázlaton tüntettük fel. A részleges kiemelkedés, ami a Pannon-medencét korábban kialakító, 12–16 millió éven át tartó süllyedést felváltotta, 2–4 millió éve kezdődött meg. Hatására a medencét kitöltő fiatal agyagos-homokos rétegek egyes területeken leerodálódnak és áthalmozódnak a medencén belül, vagy a Duna hordalékaként elhagyják a Pannon-medencét.
A földkéregben egymás alatt „dobostorta-szerűen” elhelyezkedő nyomstabilitási zónák ferde vetődés síkja mentén elmozdulhatnak. Így kerülhetett egymás szomszédságában a Kőszegi-hegységben a karikával, illetve x-el jelölt kőzettest, amelyek eredetileg legkevesebb 6 kilométer függőleges, és ennél is nagyobb vízszintes távolságban voltak
o 18 millió év, x 70 millió év: hasadványnyom-kor
A 4 millió évnél fiatalabb kiemelkedés területi eloszlása a Pannon-medencében (ferde csíkozás). (A zölddel színezett alp-kárpáti-dinári hegységkeret korábban megkezdődött kiemelkedése nincs külön feltüntetve, már csak azért sem, mert a magashegységi morfológia miatt ott a fiatal emelkedés ténye nyilvánvaló)
