Tisza Kálmán.
Tisza Kálmán.
Ekkor a vármegyei élet terén mindinkább előtérbe lép Tisza Kálmán alakja, kinek még báró Vay Miklós kanczellár felajánlotta Bihar vármegye főispáni helytartóságát, de ő azt el nem fogadván, helyette Haller Sándor grófot nevezték ki. Tisza Kálmán a régi pártok közötti ellentétek kiegyenlítésére törekedett. Ritka tapintattal enyésztette el az 1848. előtti pártküzdelmek keserű emlékeit. Geszti kastélyában gyakran gyűltek egybe a vármegyei urak, sőt eljöttek a szomszéd vármegyék vezérférfiai, mint gróf Teleki Domokos, báró Simonyi Lajos, Bónis stb.
1860. deczember havában végre megnyíltak az 1855-ben épült vármegyeház termei s a bizottsági tagok tisztújító közgyűlésre gyűltek egybe. A tisztújítást megelőzőleg tartott értekezleten a betöltendő állásokra nézve az az elv állíttatott fel, hogy tekintet nélkül arra, ki melyik megyei párthoz tartozott 1848-ig, mindazok, a kik az 1849 ben fennállott tisztikar tagjai voltak, ha azóta semminemű hivatalt nem vállaltak, megválasztandók, illetőleg hivatalukba visszahelyezendők; így lett Miskolczy Lajos alispán, Csengery Imre főjegyző, Lukács János főorvos. Magát az alapindítványt Tisza Kálmán tette és mindenkivel szemben megvédelmezte; Csanády Sándor azonban, a ki 1849-ben főszolgabíró volt, a kimondott elv ellenére is, alispán akart lenni Miskolczy helyett és miután ez nem sikerült neki, megharagudott a megyei pártra, különösen Tisza Kálmánra. Hozzá csatlakoztak az elégületlenek közül többek között Bige Károly és Csanády József; de azért ezen túl is gyakran részt vettek az értekezleteken.
