A Thun-féle patens hatása.
A Thun-féle patens hatása.
Az önkényuralom már vesztett erejéből, midőn Thun Leo gróf az 1859. szeptember 1-én kiadott parancsával, a két protestáns egyházat a kormánytól függő szervezetté akarta átalakítani.
A vallási szabadságukra oly kényes tiszántúli protestáns egyházak hívei között érthető visszatetszést keltett e pátens, mely csakhamar hatalmas nemzeti mozgalmaknak lett kútforrása.
1860. január 11-én a tiszántúli protestáns egyházak képviselői mind megjelentek a különben is látogatott debreczeni vásáron, majd onnan a kistemplom boltozata alatt összegyűlve, az időközben egybesereglett 10.000 főnyi sokasággal Balogh Péter püspökhelyettes elnöklete alatt közgyűléssé szervezkedtek. (Szücs István – i. m. III. 1040. l.) A megyefőnök értesülvén a történtekről, megjelent és a közgyűlést feloszlatottnak nyilvánította. A 579sokaság nagy zajjal tüntetett a hatalom képviselői ellen, végre Tisza Kálmán nagy nehezen szóhoz jutván, abbeli reményének adott kifejezést, hogy a protestánsokra oly sérelmes nyilt parancsot ő Felsége visszavonja. A történetből tudjuk, hogy a protestáns egyházak erélyes fellépését siker koronázta, de egyúttal az abszolutizmus fölött is meghúzták a halálharangot s az 1860. október 20-án kiadott diplomával az alkotmányosság napja kezdett derengeni.
