Állami főreáliskola.
Állami főreáliskola.
Az állami főreáliskola. A XIX. század első felében a természettudományoknak és velük együtt az iparnak a fellendülése mindinkább éreztette annak a szükségét, hogy az eddig majdnem kizárólag humanisztikus irányt követő nevelés mellett gondoskodjanak az iparos- és tehcnikai pályákra lépő ifjaknak czélszerűbb neveléséről is. Így keletkezett a negyvenes évek elején Pozsonyban az úgynevezett normális iskola mellett egy két-évfolyamú reáliskola, mely a gyakorlati életpályákra szánt gyermekeknek különösen a rajzban és gyakorlati ismeretekben alaposabb kiképzést adott. De csakhamar érezték annak a szükségét is, hogy a magasabb technikai és kereskedelmi pályákra menő ifjak számára nagyobb arányú iskolát állítsanak fel. A városnak néhány világlátott polgára, élükön Mayer Gottfried dr., városi főorvossal, mozgalmat indított meg ily iskola alapítása végett. Tervezetet nyújtottak be a városi tanácshoz, melyet ez magáévá tett és 1843-ban tárgyalásokat indított meg a helytartótanácscsal. Érdeklődött az ügy iránt Zichy Ferencz gróf főlovászmester is és az ő közbenjárására az alkotandó új iskolának 21.647 forintnyi tőkét szántak, melyet az 1843-iki országgyűlés konzervativ pártjának egy meg nem határozott jótkény czélra adott tánczmulatságán adtak össze magyar mágnások és követek.
A helytartótanács 1846-ban megadta az engedélyt az iskola felállítására, de kikötötte, hogy a városi pénztárt ezzel nem szabad megterhelni. Ezen a föltételen az ügy egyelőre megfeneklett. Mikor a szabadságharcz lezajlása után hazánkban is életbelépett a Thun-féle Organisations-Entwurf, mely az addig egységes középiskola helyett kétirányú középiskolát: gimnáziumot és reáliskolát különböztetett meg, a pozsonyiak azonnal felkarolták régi tervüket, és minthogy a bécsi kormány is szívesen látta, hogy a középiskoláknak általa fölállított új rendje azonnal életbe lépjen, 1850. évi deczember elején a pozsonyi városi reáliskola megnyílt. A kormány erre a czélra azt az épületet engedte át, melyet 1656-ban az evangelikus egyház emelt iskolája számára és melyet tőle, mint már előadtuk, 1672-ben elvettek. A reáliskola a Thun-féle szervezet szerint hatosztályú, a tanítás nyelve pedig kizárólag német volt. Az intézet első igazgatója Pablasek Mátyás, ausztriai származású ember, osztrák szellemben ugyan, de különben kitünően vezette az intézetet 362és a tanárok közt is jeles emberek voltak, mint pl. Schröer Károly Gyula és Kornhuber Gusztáv dr., később mind a kettő a bécsi polytechnikum tanára, vagy Kenngott Gusztáv dr., később a zürichi polytechnikum tanára.
Midőn 1860-ban a magyar nyelv vissza kezdte nyerni természetes jogait, a tanárok nagy többsége a német tanítási nyelv megtartása mellett nyilatkozott ugyan, de az idegen származású tanárok, belátván, hogy sokáig itt még sincs maradásuk, más állásokra távoztak, 1862-ben pedig Pablasek is megvált állásától. Helyébe Farkas József jött igazgatóul, de azért a magyar nyelv csak lassanként hódított tért az intézetben és a magyarérzelmű tanároknak, Samarjay Károlylyal élükön, még sokat kellett küzdeniök az idegen szellemmel. Farkas igazgatósága alatt különben sokféle rendetlenség kapott lábra és 1871-ben távoznia kellett. Ekkor Samarjay Mihály került az intézet élére. Azóta a magyar nyelv, sokat küzdve ugyan még a helyi viszonyokkal, de mindenfelől jóakarattal támogatva, érvényesült.
Az 1875. évi új tanterv nyolczosztályúvá tette a reáliskolát. Most már nem fért el az intézet régi épületében, azért egy részét kénytelenek foltak az egykori országházban, úgy a hogy, elhelyezni. A különben is megnövekedett igényeknek a város már nehezen bírt eleget tenni. Ezért tehát alkudozásokat kezdtek az intézet államosítása czéljából, a mi végre 1886-ban eredménynyel járt. Kikötvén a városnak évi 10.000 frttal való hozzájárulását, az állam vette az intézetet gondozásába.
Még az épület kérdése várt megoldásra, – de végre arra is sor került – és 1895-ben az intézet bevonulhatott új, kényelmes otthonába. Samarjay Mihály, a ki egész életét ennek az intézetnek szentelte, 1892-ben vonult a jól megérdemelt nyugalomba; helyét Antolik Károly, az intézet mostani igazgatója foglalta el. A volt tanárok közül szélesebb körű tudományos és irodalmi működésükről is ismertek Martin Lajos és Klug Lipót dr., később a kolozsvári egyetem tanárai, Könyöki József archeologus, Dékány Rafel dr., Hódoly László, Prém József dr. és mások.
Az intézet mindig a jól látogatott reáliskolákhoz tartozott, az utolsó években pedig tanulóinak száma jóval meghaladta az 500-at, úgy hogy négy párhuzamos osztályt kellett nyitni. Gyűjteményei vetekednek a leggazdagabb ilynemű gyűjteményekkel. Szegény tanulók segélyezésére fennáll segélyegyesülete, melynek alaptőkéje meghaladja a 12.000 koronát.
