Az ág. h. ev. liczeum.

Full text search

Az ág. h. ev. liczeum.
Az ág. hitv. evangélikus liczeum. Már a XVI. századból vannak elég biztos adataink a portestantizmusnak a pozsonyi polgárok közt való elterjedéséről. Egyházközség azonban csak 1606-ban alakult a bécsi béke hatása alatt. Akkor azonban mindjárt oly erősnek mutatkozik, hogy nagyszabású iskola fölállításához foghat. Az iskola vezetőjévé a bajor Pfalzban levő Lauingenből hívták meg Kilger Dávidot, hogy az új pozsonyi iskolát a Sturm János rendszere szerint berendezett lauingeni gimnázium mintájára szervezze. Az iskolának, mely gyors virágzásnak indult, nyolcz külön osztálya volt; a két alsó osztályban, mely az elemi iskolának felelt meg, az oktatás nyelve a német volt, de egy ideig magyar osztály is állott fenn; a többi osztályban a latin volt az oktatás nyelve és a legfelsőbb osztályban theologiai és filozofiai tudományokat, görög és héber nyelvet tanítottak. 1656-ban új, díszes épületet emeltek az iskola számára, az egyházközség és egyes polgárok áldozatkészségéből, melyhez magyarországi és külföldi hitsorsosaik adományai is hozzájárultak. Kilger utódai a rektorságban: Tiefenbacher Dániel, Helgenmayer Jakab János, Boehm Kristóf, Seyfried János, Tieftrunck Dániel, Thomae Illés, mind németországi származásuak voltak és leginkább a strassburgi iskola mintáját követték iskolájuk vezetésében.
Lassanként azonban hazánkban mostohábbakká váltak a viszonyok a protestánsokra nézve és 1672-ben súlyos csapás érte a pozsonyi evangélikus egyházat. Királyi parancsra Kollonics Lipót, a kir. kamara elnöke, katonai karhatalommal elvette az evangélikusoktól templomukat és iskolájukat és, a mint már föntebb említettük, a jezsuitáknak adta át. Ebből a csapásból csak lassan ocsúdhatott föl a zaklatott hitközség. Mindazonáltal 1682-ben hozzáfogott iskolájának újraalapításához és csakhamar ismét kilencz osztályúnak találjuk az intézetet, de olyanformán, hogy a három alsó osztály elemi iskola gyanánt működik egy tanító vezetése alatt. Régi virágzó állapotába azonban nem juthatott egyhamar és az 1713-ban dühöngő pestis a föloszlás szélére juttatta az iskolát. Ekkor a hitközségnek sikerült iskolája vezetőjéül oly férfiút megnyernie, a ki azt az előbbinél is nagyobb fényre emelte. 1714-ben ugyanis Bél Mátyás, akkor a beszterczebányai iskola rektora, a pozsonyiak hívására elfogadta az ő iskolájuk rektorságát. A kiváló tudós és író csak öt évig maradt ugyan a rektori hivatalban, de azután lelkészi hivatalában is közel 30 éven át tudományával és tapasztalataival hathatósan közreműködött az intézet fejlesztésében. Bél Mátyás a hallei Francke-féle intézetekben, az akkori pedagogiai törekvések egyik középpontjában, alaposan megismerkedett a pedagogia elméletével és gyakorlatával. Mint a pozsonyi liczeum rektora tehát, ez iskola számára a nevelés és oktatás minden részletére kiterejdő rendet állított össze, mely sokáig alapja maradt az intézet működésének. Az idegen tanulók számára már akkor alumneumot rendeztek be, melynek 1776-ban Jeszenák János 10.000 forintott hagyobb végrendeletében. Bél Mátyás nyomdokaiban haladtak utódai: Marth Mátyás, Beer Frigyes Vilmos, Tomka-Szászky János. A tanítás ebben az időben latin és német nyelven folyt ugyan, de a tanártestület javaslatára 1735 óta külön magyar tanfolyamot rendeztek azon tanulók számára, a kik nem voltak elég jártasok ebben a nyelvben és a konvent e tanfolyam vezetésére külön tanerőt alkalmazott.
Az említett rektorok közül Tomka-Szászky kiváló tudós volt ugyan, de a vállaira rakott túlságos teendők és betegeskedése következtében nem fejthette ki a szükséges erőt az iskola vezetésében. Alatta tehát és még inkább utódai: Benczur János és Stretsko János György alatt a tanárok és a tanulók közt a fegyelem lazulásának jelei mutatkoznak, melyek az iskola hanyatlását idézték elő.
A beállott tespedésből a Mária Teréziától 1777-ben kiadott Ratio educationis rázta föl az iskolát. A protestánsok ezt a királyi rendelettel, nem országos törvénynyel kiadott tanítási rendszert magukra nézve nem ismerték el kötelezőnek és ennek a rendeletnek az ő iskoláikban való végrehajtását sérelmesnek tekintették. Mindazonáltal részint az állami hatalom súlya, 359részint az a belátás, hogy gyermekeik jövő boldogulását megnehezítik, ha az országostól lényegesen eltérő tanterv szerint oktattatják őket, engedékenységre bírták a pozsonyi egyházközöséget. Küzdött ugyan tovább is autonom jogaiért, de 1787-ben életbe léptette iskolájának új szervezetét, – mely lényegében megegyezett a Ratio educationis rendjével. E szerint a három alsó osztály elemi fokú, melyben a tanulókat anyanyelvükön oktatták; következett a három évfolyamú latin iskola, azután a felsőbb, theologiko-rhetorikai öt évi tanfolyam. 1783-ban az iskola új, elég díszes épületet is nyert.

Pozsony. – Az ág. h. ev. internátus.
Körper K. felvétele
Az 1790-ki XXVII. törvényczikk véget vetett a vallási torzsalkodásoknak és biztosította a protestánsok egyházi és iskolai autonomiáját. Ezentúl tehát a pozsonyi iskola is, a mely 1811 óta a liczeum nevet viselte, békésen fejlődhetett. 1815-ben új szervezetet vett föl az iskola, mely szerint az alsó fokozat két elemi osztályból, a középső fokozat, vagyis a latin iskola három osztályból, a felső fokozat pedig a humaniorák két osztályából állott, mire a bölcseleti és jogi három évi tanfolyam és a theologiai két évi tanfolyam következett. A rektorok, a kik eddig élethossziglan választattak meg, ezentúl évenként váltakoztak.
A XIX. század első fele, mely a katholikus iskolák tantervében nem hozott semmi lényeges változást, a protestánsoknál mozgalmasabb életet mutat, minthogy egyrészt nem voltak a Ratio educationistól lekötve, másrészt anyagi eszközeik fogyatékossága miatt kénytelenek voltak megalkudni a viszonyokkal. Így a pozsonyi liczeum tanterve is ebben az időben többféle változáson ment át; 1847-ben az elemi osztályokat egészen elkülönítették a liczeumtól és külön felügyelet alá helyezték.
A szabadságharcz leverése után beállott abszolutisztikus kor ismét nagy megpróbáltatásnak tette ki a pozsonyi evang. egyházat és a tőle fenntartott iskolát. A bécsi kormány azt követelte, hogy vagy alkamazkodjék az iskola mindenben a Thun-féle Organisations-Entwurf-hoz, vagy pedig elveszti nyilvánossági jogát. Minthogy ez az alkalmazkodás mindenekelőtt 360a tanárok számának tetemes szaporítását kivánta volna, erre pedig az egyházközségnek nem volt elegendő anyagi ereje, egy 1851 szeptember 11-én kelt rendelet csakugyan magánintézetnek nyilvánította a liczeumot, mely nem állíthat ki érvényes bizonyítványokat. Az egyházközség minden erejét megfeszítette, hogy a követelményeknek megfeleljen: a gimnáziumi tanfolyamot nyolcz osztályúnak szervezte és tantervét minden lényeges részében az Organisations-Entwurfhoz alkalmazta és ehhez képest szaporította a tanárok számát, a jogi tanfolyamot megszüntette, a theologiai tanfolyamot három évesnek szervezte; az oktatás nyelvéül azonban az alsóbb osztályokban a német mellett a felsőbb osztályokban kizárólagosan a magyar tartotta fenn. A kormány még sem adta meg az intézetnek a nyilvánossági jogot, minek következtében nem tarthatott érettségi vizsgálatokat. Mindazonáltal a pozsonyi evang. egyház nem csüggedt el, sőt 1855-ben új, elég kényelmes hajlékot emelt liczeumának.
Az abszolutizmus bukása végre meghozta a pozsonyi evang. liczeumnak is a fölszabadulást. Az 1861–62. iskolai évben tartották meg az első érettségi vizsgálatot, az állami hatalom beavatkozása nélkül. Ezóta az intézet a fönntartó egyházközség áldozatkészségéből szépen fejlődött, lépést tartván a legjobb ilynemű intézetekkel. Az 1882. évben az eddigi theologiai tanfolyam önálló akadémiává vált és így különvált a gimnáziumtól.
A gimnáziumnak új lendületet adott az állami segélyezés ügyében a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel 1895-ben kötött szerződés, mely szerint az egyházközség egy új liczeumi épület emelésére 80.000 frtot, fenntartási segélyül pedig évenként 16.000 frtot kap az állami pénztárból. Ezzel a segítséggel az intézet igen alkalmas helyen díszes, rendeltetésének kitünően megfelelő épületet nyert és olyan helyzetbe jutott, hogy a haladó kor minden kívánalmának megfelelhet.
Az intézet, különösen egyes jótevőinek adományaiból, már azelőtt is nemcsak gazdag, hanem egyik-másik irányban páratlan gyűjtemények birtokában volt. E gyűjtemények legértékesebb részét, egy 12.584 kötetből álló könyvtárt, 1000 darabból álló régiséggyűjteményt és 10.883 darabból álló tudományos értékre nézve párját ritkító pénz- és éremgyűjteményt Schmiko Frigyes Dánielnek, a bécsi evang. theol. fakultás egykori tanárának köszönheti, a ki 1867-ben Pozsonyban halt meg. Ezek, valamint a többi értékes gyűjtemények folytonosan gyarapítva és az új épületben kényelmesen elhelyezve, nemcsak a tanuló-ifjúságnak, hanem a közönségnek is okulást nyújtanak.
Már a XVII. század közepe óta a liczeummal alumneum is volt összekötve, melyben a szegényebb sorsú vidéki deákok ingyen vagy csekély díjért élelmezést nyertek. Számos jótevő alapítványából és adakozásából ez az alumneum mind több tanulót részesíthetett jótéteményében. 1750-ben Jeszenák János a konviktusnak vetette meg alapját, melynek fenntartására 10.000 forintot hagyományozott. A XIX. század elején beállott pénzválság következtében ez az intézmény nem felelhetett meg többé alapítója szándékának és később egybeolvadt egy újabb nagy alapítványnyal, melyet Skaricza Gábor tett, a ki vagyonát, mai értéke szerint 128,000 koronát, tápintézet alapítására hagyományozta a pozsonyi evang. egyháznak. Mikor a liczeum napjainkban új, díszes épületet nyert, az egyház előljárói, élükön Günther Vilmos, egyházi és iskolai felügyelő, biztosítani akarván a vidékről összesereglő tanulók helyes nevelését, a nevezett és más kisebb alapítványok felhasználásával, a liczeum szomszédságában díszes, kétemeletes épületet emeltek internátus számára, mely 120 növendék befogadására alkalmas helyiségekkel rendelkezik. Az új intézetet 1901-ben adták át rendeltetésének.
1853. óta a rektort három-három évre választják a tanárok sorából, de a lelépő rektor újra megválasztható. Így például Michaelis Vilmos 1878-től 1893-ig szakadatlanul volt rektor, utána 1893-tól 1899-ig Zorkóczy Samu következett, azóta Markusovszky Sámuel áll az intézet élén. Az intézet tanárai közt a XIX. században is sok jeles tudós volt, így Kováts-Martiny Gábor, jeles fizikus, Michnay Endre, Lichner Pállal, a jeles hellenistával együtt az „Ofner Stadtrecht” kiadója, Tamaskó István és Kámory Sámuel, kiváló orientalisták, Lehr Zsigmond, jeles műfordító, Böhm Károly és Schneller 361István dr., jelenleg a kolozsvári egyetem tanárai, Kvacsala János dr., jelenleg a dorpati egyetem tanára, stb.

Pozsony. – Az állami főreáliskola
Körper K. felvétele
A tanulók száma legnagyobb volt a XVIII. század első felében, mikor rendszerint jóval meghaladta az 500-at, sőt 1826/27-ben elérte a 600-at; megfogyott az ötvenes években, mikor nem érte el a 300-at; az utolsó évtizedben rendszerint közel jár az 500-hoz.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi