ISMÉT EGY SZÓ MÉSZÁROS LÁZÁRHOZ!
ISMÉT EGY SZÓ MÉSZÁROS LÁZÁRHOZ!
Hiteles kutfőkből tudjuk, hogy a ministeri tanács, minden türelméből kivetköztetve, gr. Ráday által, határozott parancsot küldött Mészárosnak: hogy annak vételével „Sz.-Tamást tüstént megtámadni, szoros kötelességének ismerje.“
Mi kételkedünk, hogy e parancsnak is sikere lesz. Mészáros minister ur, nagy hősiesen, bele burkozandik a papiros készületek schlendriánjába, az Ó-Becséről megugratott Ederrel nagy hosszasan tanácskozni fog, és – lesz belőle kóficz, a mint ő mondani szokta.
Mi a hadügyministert becsületes embernek hiszszük: Ember 30 esztendős multjából nem képes annyira kivetkőzni, hogy a sárga-fekete máz nagy vastagon ne lássék rajta.
De, annyi bizonyos: hogy sem Jellachichnak pártütése, sem a világ minden Rajacsicsa, sem maga az árulásnak superlativuma – a bécsi camarilla – nem ártott, s nem árt annyit Magyarországnak, mint Mészáros Lázár ur tevékenytelensége és zopfos schlendriánja.
Pedig ő mindig dolgozik; csakhogy soha sem azt, és soha sem úgy, a mint kellene.
Ezen schlendrian mellett azután a dolgok annyira mennek, hogy már a mult napokban egyszer ütközni akart, s utósó perczben vette észre, hogy nincs hidja, mellyen a csatornán átkeljen. Akkor, nyakra-főre, összekergettek egy pár száz ácsot, s mikor ezek együtt voltak: ekkor veszik észre, hogy – nincs fa, a miből hidat verjenek.
És igy most Jellacsich nyomúl előre; Mészáros hadügy-minister úr pedig elég seregeinket – télben, harmadába veszni hagyja a hidegen, és sem nem ütközik, sem Jellacsich útjába nem küld, hanem, e helyett, ha egy vagy más derék tisztnek alkalmazásáról van szó, kezébe veszi a schematismust, s nagy scrupulose vizsgálgatja, nincsen-e valaki, a ki amannál két nappal régibb tiszt.
Igy vész el aztán a haza!
Hanem ez tovább igy nem maradhat. Vagy tegyen hadügy-minister ur valamit; vagy mondja meg, hogy nem tud tenni: de a kipótolhatlan idő vesztegetésével a hazát ne veszítse el.
Nekünk ugy látszik, hogy a képviselőház ollyan, mint egy villámmal terhelt felhő. Vigyázzon magára minden ember! mert, istenünkre mondjuk, a fergeteg lezúg, – erősebben, mint gondolnátok.
A hazát veszni nem hagyjuk, senki kedveért, semmi áron.
